Ferde éjszaka

Az étterem, amit Taemin kinézett, olyan drága volt, mint sejtettem. Halálra váltan toltam el magam elől az étlapot és vádlón meredtem a nevetgélő fiúra, Hyomin is jókat kuncogott.

- Hihetetlen, hogy ennyi év után, még mindig úgy reagálsz az ilyen helyzetekre, mint az első alkalommal. – nevetett barátnőm, mikor kijelentettem, beérem a szalvétával. – Olyan cuki vagy Bini! – nyúlt át az asztal felett és arcomba csípett.

- Á, unni ez fáj. – csapkodtam meg kézfejét, mire végül visszavonulót fújt. – Gonoszak vagytok. – néztem felváltva a testvérpárra, Taemin gyengéden ölelt magához, majd lenézett szemembe.

- Ígérd meg nekem, hogy nem foglalkozol a pénzzel és élvezni fogod ezt az estét! – cirógatta meg arcom, ahol Hyomin olyan kegyetlenül belecsípett. Zavartan sütöttem le szemem, kicsit zavarba ejtő volt, amit csinált, majd összekaparva magam felnéztem vidám szemeibe és lassan elmosolyodva bólintottam. – Köszönöm. – nyomott finom puszit is arcomra, vigyázva a sminkemre. Nem hiába dolgozott ebben az iparban. – És most tessék rendelni! Nem ihatod egész este a citromos martinid.

- Rendben, rendben. – vettem fel az étlapot, kinyitva pedig felpillantottam, a velem szemben ülő Jongin úgy festett, mint aki szoborrá merevedett. Nem mertem megszólítani, hogy megkérdezzem minden rendben van-e vele. Amúgy is rettentő fura volt a napokban, idejét láttam visszatérni a rendes kerékvágásba. Eddig mindig levegőnek néztem, most is menni fog. Még ha folytatja is ezt a nonszensz viselkedést.

- Minden rendben édesem? – bújt Hyomin kedvese karjához, mire Jongin felébredve pillantott rá és tekintete szinte elolvadt, miközben párjára mosolygott. Be kellett ismernem, őket egymásnak teremtették, örültem, hogy kibékültek.

A kedves pincér vidám mosollyal hamarosan érkezett is, egy ilyen rettentő drága helyen nem volt túl nagy tömeg.

- Eldöntötted mit kérsz? – hajolt Taemin hozzám, mire megborzongtam hirtelen közelségétől, valaki tekintete pedig szinte lyukat fúrt a homlokomba, mire behúztam nyakam és elbújtam az étlapom mögé.

- Igen, azt hiszem eldöntöttem. – egyenesedtem fel, mikor összeszedtem magam és utolsóként fordultam a pincérhez, hogy grillezett tengergyümölcseit kérjek grillezett zöldségekkel.

- Kiváló döntés. – mosolygott rám a fiatal férfi, meglepetten vettem észre Taemin elsötétülő tekintetét, majd körbefuttatva a tekintetem, Jonginét is. Hyominnal is flörtölni akart volna? Minden bizonnyal.

A vacsora érkezéséig kisebb csend állt be közénk, de nem bántam. Hallgattam a zenét, elkortyolgattam az italom. Gondolkodtam. Főleg a jövőn.

Elképzeltem milyen lenne hozzámenni Taeminhez, ahogy azt az apja szeretné. Fogalmam sem volt milyen barátnői lehettek, ha engem tart egy rendes lánynak, akire rábízná a fiát. Engem, akit Taemin egyetlen mosolyával bármibe belerángatott. Mindenesetre izgalmas lett volna vele élni. Mégis úgy gondoltam, ha akarnék, se mennék hozzá, tiszteletben tartanám kérését, hogy ne legyen több közöm a családhoz a muszáj határértéken túl. Bár, hogy a fura nap, vagy a már megivott három deci martini okozta-e, engem jelenleg sokkal jobban izgatott a testiség része. Kételkedtem benne, hogy képes lennék még egyszer lefeküdni vele. Úgy pedig nem fog gyereket hozni a gólya, bármennyire is szeretném. Szóval ez a nász jobb körülmények közt is lehetetlen lett volna. Ez a következtetés megnyugtatott.

Gondolataim elkalandoztak Hyominék fele is, biztos gyönyörű kisgyerekeik lesznek, ha Jongin végre megkéri a kezét. Gondolom itt az ideje lassan. Szerettem volna már boldognak látni Minit, és megígértem, előttem házasodhat meg, bár engem jelenleg ilyen nem fenyegetett, barátnőm jelentős előnyben volt. Főleg mert nem kellett egy olyan borzalmas hazugság mögé rejtenie a tényt legjobb barátnője előtt, hogy lefeküdt a részeg bátyjával, mint a leszbikusság.

- Min gondolkozol ennyire? – hallottam meg Taemin lágy hangját, egy hajtincsemmel pedig megpiszkálta arcom. Kissé bambán néztem rá, mire mosolyogva karolta át vállam. – Na, mi kötötte le ennyire a csapat géniuszt?

- Az Hyomin… - sóhajtottam – Mindenféle gondolat. Főleg a múlt.

- A múlt? – mosolyodott el Hyomin is nosztalgikusan. Máris eszébe juthatott valami.

- Igen. Az a vicces eset, mikor tajtékozva rohantál fel a lakásomba és próbáltad meg betörni az ajtót, miután Taemin részegen hagyott neked egy üzenetet „Binivel alszom, hagyj békén!” – rúgtam a végén erőteljesen sípcsonton az engem ölelő fiút, mire nevetés mögé rejtette fájdalmát és szorosabban magához vonva megsimogatta felkarom.

- Az egy vicces eset volt.

- Igen. Akkor derült ki, hogy leszbikus vagy. Mert a másnapos Taemin nem tud titkot tartani. – kuncogott Hyomin. Jongin szemöldök ráncolva nézett barátjára, majd rám, mire pislogtam párat és gyanútlanul félre néztem.

- Érdekes, én még nem is hallottam a teljes sztorit.

- Tényleg? Az úgy volt…

- Nem fontos elmondani. – vágta rá Taemin feszengve.

- Ugyan bátyus, soká lesz még a kaja. Szóval Taemin akkoriban elég sokszor hagyott el téged bulizás közben, így esett meg egyszer, hogy te hazaértél szívem, de fogalmad sem volt, ő hol lehet. Nagyjából negyvenszer hívtam fel, meg még hatvan sms-t hagytam, mire ennyit írt, hogy Ő Binivel alszik, hagyjam békén. Ekkor már szerintem hajnal lehetett. Nem tudom mi tartott annyi ideig, hogy nem válaszolt, de őt ismerve elaludt a lábtörlőn, vagy a zuhany alatt. Szóval reggel, amíg aludtál, rohantam, hogy hazarángassam. – tartott némi szünetet, miközben italába kortyolt. Taemin az asztalt fixírozta, Jongin gyanakodva vizsgálta barátját, én pedig meglepetten pislogtam a velem szemben ülő komor fiúra. – Bini nyitott ajtót, Taemin pedig majdnem átesett rajta keresztül, mikor még részegen rohant köszönni és elújságolni, hogy a mi Binink leszbikus, így rázott le előző nap egy srácot. És mivel Bini nem tagadta, sőt azóta sem bizonyosodtunk meg az ellenkezőjéről, Taemin pedig részegen és másnaposan olyan, mintha igazságszérumot ivott volna, mind hittünk neki. De hát igaz volt.

- Igen… olyasmi… - motyogta Taemin halkan felszusszanva.

- Én mindenestre örülök neki. Szerintem ez teszi Binit Binivé.

- Kétlem, hogy bárkit az tenne önmagává, hogy melyik nemhez vonzódik. – ingatta meg Jongin a fejét, mire Hyomin felkuncogott.

- Juj, a vacsi! – ragyogott fel Mini tekintete, és amíg volt némi felfordulás, megcirógattam a szomorú Taemin arcát, majd nyomtam rá egy puszit. Miért nem lehet ezt végre elfelejteni? Muszáj volt elmesélni megint, csak Jongin kedvéért.

- Jó étvágyat! – mosolygott Taemin végül, mire biccentettem és lassan eszegetni kezdtem. Bár a kaja jó volt, ára ellenére anya szerintem százszor jobbat csomagolt az útra.

Vacsora után természetesen elpusztítottam a beígért fagylaltkelyhem, míg a többiek valami bornak az ízét tárgyalták meg. Fuj. Soha nem fogom megszeretni. Talán ezért nem érdeklődnek utánam a pasik? Viccesen ironikus volna, akkor tényleg leszbikus lehetnék.

Hyomin az alkohol hatására természetesen nem bírt magával és villámgyorsan rendezve a számlát kiterelt minket az étteremből, hogy az éjszakába vessük magunkat, vagy mi. Addig ment ugyanis, míg nem talált egy szórakozóhelyet és kifizetve a belépőket, észbe sem kaptam és bent voltam. Üvöltő zene, mozgó emberek, piaszag.

- Irány a bárpult! – sikkantotta barátnőm, cipőit a magasba emelve és mezítláb verekedte át magát a tömegen, Jongin szorosan utána, Taemin pedig megragadva a kezem biztatóan rám mosolygott és Jongin nyomába eredt. Meglepetten pislogva tipegtem utána a megannyi táncoló fiatal közt. El voltak veszve a világukban a legtöbben, bár néha megéreztem egy-egy érintést vállamon, karomon, ahogy valaki óvatosan fel akart kérni, de csak szorosabban fogtam tőle Taemin kezét, válaszul összefonta az ujjainkat. Tényleg nyuszi vagyok.

Mire a bárpulthoz értünk, én síkideg voltam, Hyomin pedig már az egyik széken forgott körbe, olyan sikkantásokat produkálva, mintha egy hullámvasúton száguldana. Jongin türelmesen, de rosszalló tekintettel figyelte, egy poharat tartva kezében. – Igyál nyuszi! – nyomott egy üveget Mini a kezembe, bizonytalanul figyeltem, mire barátnőm megragadta a kezem és számhoz tolta az üveget és meg is borította. Ha nem akartam leönteni magam, muszáj volt beleinnom, Hyomin pedig boldogan tapsikolt. Azt hiszem vodka lehetett, ami felmarta a torkom. Mikor leengedtem az üveget, Taemin rondán figyelve húgát, kikapta kezemből azt és meghúzta azt, majd magánál is tartotta. Közben én szalvéta után kutattam, hogy megtöröljem állam. Jongin adott egyet a kezembe.

- Köszönöm. – motyogtam, mire csak szelíden biccentett egyet, visszaterelve Minit a székére, aki megint forogni kezdett, kezében a vodkás üveggel.

- Ott…. is olyan. – hallottam meg a ma is csendes fiú hangját és próbáltam követni tekintetét, de nem tudtam hol is olyan. Finom ujjak kapták ki a szalvétát a kezemből és Taemin óvatosan itatta fel a ragadós italt nyakamról és mellkasomról, dekoltázsomról. Zavartan pislogtam párat. Nem tetszett ez az este nekem.

***

Nagyjából hajnali egy lehetett, mikor sikerült rábeszélni a lábain már nem álló Hyomint, hogy menjünk haza aludni. Én cipeltem barátnőm a hátamon, cipőit a kezemben, néha akár percekig is várva Eubinékre. Szegény lány majd megszakadt a rá nehezedő Taemin alatt. Utáltam, hogy mindketten ilyen könnyen kiütötték magukat. Pedig Bini ivott a legtöbbet a vodkából, Hyominnak hála.

A lépcsősorokon már nem álltam meg, én se voltam stabil, csak teljesen sík talajon, úgy gondoltam a pici, de talpraesett lány majd csak felcibálja Taemint. Ha kell a lábainál fogva.

- Jongin… rosszul vagyok… - suttogta ingemre Hyomin, mire elkerekedett a szemem.

- Mindjárt fent vagyunk, bírd ki még kicsit, jó?

- Rendben… - nyomott el egy ásítást, én pedig tovább dülöngéltem fel az apartmanokhoz vezető lépcsőkön.

Odafent valahogy előástam a beléptető kártyánkat és lehúzva majdnem behasaltam az ajtón. Visszanyerve kevés egyensúlyom, Hyomint óvatosan fektettem az ágyba és levéve róla méregdrága ruháját, kiterítettem azt, majd alaposan betakartam, nehogy megfázzon. Az erkélyajtót kinyitva pedig elmentem arcot mosni. Meg akartam várni, hogy Taeminék felérjenek. Addig meglazítottam nyakkendőm és valahogy összekapartam magam. Egy ideig bámultam tükörképem is, hátha az segít. Még nem voltam elég tiszta a gondolkodáshoz, de sok olyan dolgot láttam és hallottam ma este, ami majd józanon furcsa és egyértelmű lesz. Most azonban zavart, hogy nem tudom kiokoskodni sehogyan sem a dolgot.

Taeminék érkezése egyértelmű zajjal járt, megrázva a fejem indultam kifele, hogy megnézzem, mindkettejük rendben van-e.

A sötét folyosón először nem is vettem észre hol vannak, csak mikor megszoktam a gyér, hajnali fényt. Bini ajtaja előtt voltak már, pislogtam párat a látványon, majd odalépkedtem, mert józanon se bírtam volna csak elfordulni. Ez már túl sok volt.

Eubin feszengve állt, Taemin pedig nem úgy festett, mint aki egyhamar elengedné a lány ajkait. Győzködtem magam, hogy ez csak kedvesség, mégis éreztem azt a kis dühöt magamban, amit napok óta, ha ránéztem Biniékre egy közös pillanatukban. Ha többet iszom, meg is tudtam volna ütni barátom, de így csak megfogva vállát egyenesbe kormányoztam.

- A te szobád arra van, haver. – morogtam sötétebb hangon, mint hittem. Nem hittem, hogy ennyire haragos vagyok.

- Jongin, nem történt semmi…

- Nem kérdeztelek. – morogtam Bininek, majd betereltem Taemint a szobájába, ásítva csoszogott ágya fele, majd csak átborult rajta és a földön terült el. Fejem ingatva halványan elmosolyodtam, majd visszafordultam a kártyájával küzdő Binihez.

Részegnek lenni csodálatos. Ugyanis az ember olyankor százszor több minden megenged magának. Így teremhettem szorosan a lány háta mögött és pici kezeiből kivéve a kártyát, megfordítottam azt, majd bekísértem a szobába. Tudatában voltam, hogy nem hoztam kártyát, gondoltam majd átjutok valahogy a szorosan egymás mellett álló erkélyeken.

- Ez józanul is veszélyes ötlet. – motyogta Eubin a szoba közepén topogva, mire elmosolyodva fordultam vissza.

- Féltesz?

- Persze, hogy féltelek. – fonta össze karjait. – Aludj itt, majd átmegyek Taemin… - nem fejezhette be a mondatát, mert vállait megfogva az ágyhoz tereltem.

- Neked van a legnagyobb ágyad, el fogunk férni. – nyúltam el a puha ágyneműn azt figyelve, ahogy leveszi cipőit, majd ékszereit és nekiáll befonni a haját az ágy szélén ülve. Ahogy elhúzta hátáról és tarkójáról tincseit, biztosra vettem, kiszáradt a szám és kétszer annyi hőt kezdett termelni a testem. Beteg leszek…

Óvatosan feküdt le végül az ágy szélére, pofátlanul nyúltam dereka után és átkarolva beljebb húztam onnan. – Le fogsz esni. – mormoltam lágyan, magunkra terítve a takarót és pár perc elteltével, némi hezitálás után szorosan bújtam hozzá. Orrom, ajkam vállának nyomva hunytam be szemem és hagytam magam gondolkodás nélkül cselekedni. Óvatosan simítottam végig lábán a ruha pereméig, apró sóhaj szakadt fel belőle. Szóval ő se volt józan igazán. Teljesen kiürült fejjel cirógattam tovább lábát, apró csókot lehelve vállára.

- Jongin… - kezdett bele, de belefojtottam a szót.

- Nem csinálok semmit, ne aggódj! Nem őrültem meg. – motyogtam nyakába és folytattam eddigi tevékenységem, élvezve, hogy néha megborzong, vagy megrezzen. – Igazán megmondhatnád, mi történik velem. – leheltem bőrére, mire behúzta nyakát, én pedig felkuncogtam.

- Nem tudom, nem ismerlek.

- Talán meg kellene ismerkednünk…

- Nem. Jól van az úgy, ahogy van. Én nem érdekeltelek téged, csak Hyomin, és minden hibátlan volt. – jelentette ki határozott hangon, mire finoman megharaptam.

- Már hogy lett volna jól? Én ismerni akarlak. – simultam jobban hozzá, olyan kellemesen forró volt a hideg paplan alatt.

- Neked csak Hyomint kell ismerned. Megkérned a kezét és boldognak lenned.

- Ha így mondod, már nem olyan csábító megkérni a kezét. – cirógattam most orrom hegyével vállát. – De igaz… azt kell tennem. Már megvettem a gyűrűt. – megkönnyebbült sóhaja rosszul esett. Ilyen kellemetlen volna a közeledésem? Amit nem tudnék megindokolni, de a kis csókokat képtelen lettem volna abbahagyni. – De akkor miért érzem most azt, hogy veled akarok lenni?

- Pánik? Elvégre nősülni akarsz. – csak biccentettem szavaira és úgy döntöttem igaza van.

Szorosan Binihez bújva aludtam el hajnal tájban, annyira kellemes volt ott lenni vele. Nem dobogott a torkomban a szívem, teljes nyugalom uralkodott, és ahogy lassan elaludt, csak hagyta, hogy hozzásimulva csókoljam azokat a kis selymes pontokat. Mivel cseppnyi bűntudatom sem volt, jól tudtam, reggelre elfelejtem mindezt. Ahogy felsóhajtott, mikor megtaláltam a legérzékenyebb pontot nyakán.

***

Ma reggel is rettentő korán keltem, főleg mert Jongin a nyakamba szuszogott és úgy nem tudtam aludni.

Lefejtve derekamról a fiú forró tenyerét igyekeztem kimászni mellőle, de a kéz utánam nyúlt és végigsimítva rajtam, visszahúzott. Pár percig türelmetlenül szuszogtam, majd ismét eltoltam kezét és gyorsan kicsusszantam a paplan alól.

Fürgén vettem le tegnapi ruháim és belebújva egy nadrágba meg egy topba, ki is szöktem a lakásból és elindultam a tegnap felfedezett úton. Nem is figyeltem merre és meddig visz a lábam. Nem tudtam volna megmondani, az éjjelnek melyik része volt csak álom és melyik valóság. Azt sem hittem el, hogy Jongin karjaiban keltem. Hogy keveredett egyáltalán az ágyamba? Én biztos nem engedtem meg neki. Soha nem engedtem volna azt sem, hogy valaki utcai ruhában feküdjön bele és most én is abban voltam. Ezért utáltam inni. Rendszerint elfelejtettem hol a határ a dolgok közt. Csak reménykedtem benne, hogy eleget ivott ahhoz, hogy semmire se emlékezzen.

Negyed kilenckor ébredtem rá, hogy már vissza kellett volna fordulnom, megszeppenve fordultam sarkon és kezdtem heves sprintbe hazafele, hogy nehogy lekéssem a reggelit. Ma tényleg hasznos lett volna ennem valamit. Észre se vettem, hogy másnapos vagyok, csak mikor lihegve döntöttem homlokom az ajtóm belsejének a hűvös hotelszobában. Az ágyam, fürdőm üres volt, az erkély alatt pedig nem volt lezuhant test. Tehát Jongin sikerrel visszajutott a szobájukba.

- Mégis mit keresel? – Taemin édes hangjára összerezzentem, mosolyogva bújt izzadt vállamhoz.

- Az IQ-d. – sóhajtottam fel szemem forgatva, csak halkan kuncogott.

- Ne haragudj a tegnap éjjeli csók miatt!

- Hogy mi?! Te engem? Hogy merted…?

- Hagytad. – nevette el magát megint. -  Nem volt nagy dolog és csak egy ártatlan kis csók volt, semmi több. – megnyugodva sóhajtottam fel.

- Jonginie, ébresztő! – hallatszott át Hyomin élénk hangja, mire elmosolyodtam, majd csak elbambultam. Minden rendben lesz, csak távol kell maradnom Jongintól és ismét levegőnek nézni. 

Új érzelem, félelem

Reggel szokás szerint kidobott az ágy. Genetikailag képtelen vagyok sokáig aludni, legalábbis eddig soha sem ment. Egyszer sem. Így sem, hogy hajnali fél három is lehetett, mire elaludtam.

Boldog mosollyal rántottam szét a függönyöm, a korai napfény betűzött rajta, én pedig felsóhajtva kitártam ablakot, erkélyajtót. Első körben ittam egy pohár vizet, majd megnéztem az ajtón az étkezések időpontját. Reggeli fél kilenctől. Most hét óra volt. Tökéletes óra a futásra, és még zuhanyozni is lesz időm. Lelkesen kapkodtam magamra a kis rövidnadrágom és a csíkos topom. Hajam kibontva kikeféltem, majd szoros copfba kötöttem fel. Utoljára egy biztató mosolyt küldtem magamnak az egész alakos tükörben, majd belebújtam elhagyhatatlan edzőcipőmbe és beléptetőkártyám a derekamon levő cipzáras zsebbe rejtve lesiettem a lépcsőkön, majd találomra indultam el valamerre.

Lelkesen ragyogó tekintettel szeltem a métereket, kilométereket, hajam derekam csapkodta közben. Találtam egy hangulatos, hosszan kanyargó kis utat a fák alatt, ami a tenger feletti sziklákra épült.

Néha egy-egy biciklis húzott el mellettem, páran rám is csengettek. Máskor a szemem forgattam volna, most csak mosolyogva ingattam meg fejem. Megelőztem pár futót is, javarészt idősebbek voltak. A korombeliek ritkán kelnek ilyen korán, persze.

A kora reggeli időpont ellenére a tűző napnak volt ereje. Éreztem, hogy bántja is kissé bőröm, szerencse, hogy nem szoktam megégni, de az izzadás ellen nem tehettem. Hátam, hasam, nyakam, arcom mind nedves volt, mire megálltam egy kiszögellésnél hét harminckor és lehúzódva az útról, nyújtani kezdtem kicsit.

Visszainduláskor szökdeltem párat, majd lelkesen és jóval fürgébben indultam meg a kissé lefele ejtő úton. Számomra az első reggel csodálatosan indult. Ilyen egy tökéletes nyaralás kezdete.

Továbbra is mosolyogva értem vissza a hotel területére, néhány dolgozó már pakolta ki a szobákból a szennyes ágyneműt, meglepetten néztek páran, de csak vidáman üdvözöltem őket, mélyen hajlongtak kedves gesztusomra.

Fürgén siettem fel az emeletünkre, a folyosón azonban kis híján elgázoltam a megszeppent Jongint. Csak pislogtunk egymásra pár pillanatig.

- Ne középen közlekedj! – húzta ki magát végül és megkerülve engem, faképnél is hagyott. Még utána is mosolyogva néztem. Na, ez az igazi Jongin.

Belépve a lakásba azonnal a fürdőszobába mentem, ez egy embernek szerintem túl nagy volt, akárcsak az ágyam. Magamra csukva az ajtót megeresztettem az üvegfalú zuhanyfülkében a vizet és ledobva az átizzadt cuccaim, feltekertem hajam, majd beálltam a vízfolyás alá. Hihetetlen kellemes volt a serpenyő méretű zuhanyrózsából ömlő millió kis vízesés masszírozása. Több gomb is volt a falon, találomra tenyereltem rá az egyikre, és mikor sikerült benyomnom, a falon levő lyukakból kezdett spriccelni a víz. Meglepetésemben felsikkantottam, majd kirobbant belőlem a nevetés és csodáló mosollyal vizsgáltam meg a sugarakat, de ezeket túl erősnek véltem. Némi nehézség után sikerült visszaállítanom a rendet és levendulás tusfürdőm után nyúlva alaposan megmosdottam, majd megvizsgáltam testem, hogy nem növesztett-e a múlt heti gyantázás óta sehova szőrt. De szerencséjére nem kellett nekiesnem a borotvával, sem a gyantakészletemmel még.

Kiszállva a zuhany alól magamra csavartam a puha, fehér törölközőt és besétáltam a szobámba.

- Jó reggelt hercegnő! – felsikítottam a hangra, majd vádlón néztem az erkélyemen vigyorgó Taeminre.

- Azt ne mond, hogy átmásztál!

- Pedig el kell, hogy keserítselek. Nem engedtél be, mikor kopogtam és nem válaszoltál az sms-emre, így radikálisabb lépést kellett tennem. Hát átmásztam.

- Édes Istenem, Lee Taemin. Na, gyere be akkor! – intettem magam fele, mire vígan lépett be. Már hófehér, sima póló volt rajta, elég finom anyagból, hogy azért mindent láttatni hagyjon. Ch kérkedik a tökéletes testével. Meg az a szűk farmer. – Nem lesz meleged hosszú nadrágban?

- Lehet. De nem leszek menő, ha térdnadrágban szaladgálok. – biggyesztette le ajkát. – Hyomin így is meg fogja kopasztani Jongint, amiért azt mert felhúzni. Nem kell, hogy az amúgy divatos bátyját is kioktassa.

- Az Isten szerelmére, nyaralni jöttetek, nem pedig fashion showt tartani. – nyúltam hajamhoz, mire majdnem elhagytam a törölközőm. Paprika piros arccal kaptam utána, Taemin meg csak jót nevetett. – Hazamennél, míg felöltözök?

- Kívánságod parancs. – indult az erkély fele.

- Taemin, az ajtó arra van.

- Nem hoztam a beléptető kártyám. – csak amolyan „ne szórakozz velem!” arccal figyeltem, ahogy macska ügyességgel mászik vissza saját rezidenciájára.  Ledobva az ágyra a törölközőt, turkálni kezdtem cuccaim közt. Végül belebújtam egy fehér lenge ingbe és egy fekete rövidnadrágba, majd belebújtattam a lábaim egy fehér csipkés tornacipőbe és a tükör elé állva szétbontottam hajam, majd két vastag parketta fonatot küzdöttem össze vele. Feltettem egy leheletnyi vízálló sminket arcomra, majd csak a tükörbeli Eubinre mosolyogva zsebre vágtam beléptető kártyám, feltettem egy karórát és kifele indultam, mikor kiabálás ütötte meg a fülem.

- Nem azért vagyok itt, hogy a te néma tökéletes kíséreted legyek.

- Soha nem lennél itt, ha nem az lettél volna az elmúlt években.

- A párod vagyok, nem a kutyád, hogy a kedvenc ruháidba öltöztess.

- Igaz is, Gizelle legalább viseli, amit rá akarok adni. Őt kellett volna elhoznom.

- Elárulnád, mégis mi bajod van mostanában? Állandóan rád jön ez a hiszti. Fel akarsz öltöztetni, kiabálsz velem, úgy viselkedsz, mintha birtokolnál.

- Mert nélkülem semmire sem vitted volna. Tulajdonképpen birtokollak.

- Szánalmas liba. – még a csattanást is hallottam, Jongin jó nagy pofont kaphatott. Nem igazán tudtam ebben a pillanatban kinek is van igaza most a másik szobában, de Hyomint még soha életemben nem hallottam ilyennek.

Megborzongva léptem ki a folyosóra, Taemin már a kis társalgó egyik bőrkanapéján nyomkodta a telefonját, érkezésemre mosolyogva tette el. Áldottam az eget, hogy nem hallotta azt a vitát. Nem kell még ez is a nyakába a húgával, meg a legjobb barátjával a főszerepben.

- Szóval képes volt felöltözni a hercegnő végre.

- Piszkálj csak! – öltöttem nyelvet.

- Nekem jó napom van durci, kis híján megint meztelen láttalak. – természetesen a feltűnően csendes gerlepárnak ekkor kellett belépnie. Mindketten kerek szemekkel pislogtak ránk. Jongin farmerban és ingben. Úgy fest Hyomin rávette, hogy azt viselje, amit Hyomin akar.

- Hogy mi van? – háborodott fel még ideges barátnőm.

- Ne nézz így, baleset volt. – nevette el magát Taemin és talpra állt. – Inkább menjünk enni, a gyomrom lassan elemészt.

Út közben félve lestem Jonginra, de rosszkor. Sajnos észrevett.

- Te meg mit bámulsz bagolyszemű?! – förmedt rám fojtott hangon, mire zavartan elpirulva fordultam el.

A reggelinél is srégen vele szembe ültem és szigorúan a kajámra koncentráltam. Arra a kevés gyümölcsre és aloe verás joghurtra, meg a tiszta fekete kávémra. Rá se mertem pillantani a mogorva párosra. Taemin bezzeg fesztelen fecsegett.

Talán még sem lesz olyan tökéletes ez a nyaralás, mint reggel sejtettem.

***

Néma csendbe burkolózva ettem meg a két zsömlém, eleresztve a fülem mellett Hyomin megjegyzését, miszerint kevesebbet kellene ennem, mert nem sportolok eleget ehhez. Mert a mindennapos egész napos tánc nem sport. Szerintem sem. Nem voltam olyan papucs, hogy ezt tűrjem.

Kézzel fogható volt a feszültség ezen a reggelen. Csak Taemin nem vette észre saját kis világában. Eubin pedig a székével igyekezett eggyé válni. Mind miattunk.

Mikor felértünk a szobánkba, már mindenhol ömlött rólam a víz. Vegyek fel inget, aztán meg a napra ültet. Buta liba… Átkaptam fürdőnadrágom meg egy laza trikót és karba tett kezekkel vártam Hyominra. Hideg arccal nyújtott nekem egy fürdőtáskát.

- Felejtsd el, hogy én azzal végigszambázok a városon! – fintorogtam. – Nem vagyok a férjed, hogy papucsnak hordhass.

- Szánalmas pasi vagy. – sziszegte ellépve mellettem és bevágta az orrom előtt a szobánk ajtaját.

Bezzeg odakint ragyogó mosollyal fordult mindenkihez és oldalamhoz bújva csacsogott. Én pedig szeretettel ránézve karoltam át keskeny derekát. Megszoktam ezt a játékot.

Taemin és Eubin valami veszekedésbe bonyolódva gyalogoltak előttünk, mutatva az utat a partszakaszra, ahova tartottunk. Elgondolkodva figyeltem a párost. A láthatóan heves vita ellenére, valamelyikük állandóan belenevetett. Éreztem a bánatos féltékenységet a lelkemben. Mindig ilyesmire vágytam. Egy lányra, aki mosolyt csal az arcomra, nevetek, ha dühös, majd szeretettel próbálom kiengesztelni. Nem olyasvalakire, akit az tesz csak elégedetté, ha minden kedve szerint alakul.

Utunk csak valahol a kisváros közepén torpant meg, mikor Eubin lelkesen rohant el valamerre. Egy szamarat vett észre, ő csacsiként hivatkozott rá. Gyermeki lelkesedéssel hajolt a kis növésű, életunt állathoz és simogatta meg orrát, majd pofáját és nyakát. A kis állat gazdája mosolyogva figyelte a jelenetet, majd egy répát nyújtott a lánynak. Eubin előbb több darabba törte, majd odaadogatta a lelkesen falatozó szamárnak. Taemin és Hyomin is gyengéd mosollyal figyelték.

- Óvodás kis bagoly. – morogtam magammal húzva Hyomint, de még elkaptam Eubin megbántott tekintetét. Ma kifejezetten kellemes volt lelkébe taposni. Enyhítette fájdalmam, hogy őt cikizhettem.

A strandig már nem történt semmi sem, a beszólásom után Eubin is makacs csendbe burkolózott és Hyomin kezdett csivitelni.

A parton leterítettük a plédeket, majd meg sem várva ki mit akar, levettem felsőm és belegázoltam a vízbe, majd úszni indultam. Jó messze mindenkitől. Főleg mert Taemin épp Bininek nyújtotta a naptejet könyörgő tekintettel, bennem pedig elindult fel az a bizonyos ütő, csak fogalmam sem volt miért.

Mikor izmaim már lemerevedtek és teljesen átfagytak végtagjaim, mentem csak ki a partra. Egyenesen a kis parti büféhez és vettem jó pár erős italt, aminek nagy százalékát helyben el is fogyasztottam, majd a maradékot vissza a plédhez és egy üveg sörrel heveredtem el. Hyomin a sekély kis vízben fekve napozott, Eubin valamire vadászott a vízben, Taemin pedig ördögi kis mosollyal haladt felé. Nem izgatott különösebben, szemem behunyva húztam meg a sört. A meleg és a hirtelen sok alkohol alaposan megszédített, nem kellett volna ennyit innom.

A sörömből egy a mellkasomnak csapódó valami zökkentett ki, meglepetten bámultam a rajtam elterülő mocskos, büdös algakötegre. Taemin felettem vihogott, Eubin pedig riadtan pislogott.

- Ne haragudj Jongin, Taeminnek akartam visszaadni… - nem tudtam agyam melyik eldugott, megszédült tekervénye hitte azt, hogy ilyet tehetek, de elöntötte a vörös köd az agyam és eldobva az üvegem talpra álltam és a büdös valamit oldalra, Hyominra csapva indultam Eubin felé, aki egy ideig riadtan hátrált, majd mikor látta rajtam, hogy eszem ágában sincs kedvesnek lenni, még tágabbra nyitotta szemeit.

- Jobb, ha futsz... – morogtam karnyújtásnyira tőle, de nem tudtam elkapni csuklóját, mert mint akit puskából lőttek ki, eltűzött. Én pedig utána. Hallottam Hyomin és Taemin riadt kiáltásait is, de egyelőre dühöm hajtott. Talán a copfjainál el tudnám kapni. De képtelen voltam annyira is utolérni. Még józanon se ment volna, egyre több métert hagyott köztünk, ahogy még gyorsított és behúzott a bokáig érő vízbe.

Én meg egyszerűen kihasaltam a vízben. Térdelve néztem a tőlem nem messze lihegő lányra, aki még mindig riadt tekintettel figyelt, de kezdett tisztulni a fejem, és kezdtem felfogni mit is tettem.

Hyomin pár pillanat múlva megjelent mellettem és ma már másodszor pofozott fel.

- Menjünk fel a hotelba, sokat ittál. – morogta és mikor talpra álltam, csuklóm megragadva húzott magával, én pedig tehetetlenül követtem. Közben eszembe jutott az előbbi jelenet. Először láttam Eubint félni. Rettegni. Tőlem…

Az útról még tehetetlenül néztem vissza a partra, Taemin éppen a vízbe huppant le és ölébe húzta a remegő lányt, mozogtak ajkai, bizonyára megnyugtató szavakat mondott neki. És ismét haragot éreztem. Taeminnek semmi köze ahhoz a lányhoz. Nem teheti ezt.

Hyomin dühös tekintete várt rám a szobánkba, csípőre tett kézzel állt előttem. – Miért vagy ilyen? – ingatta fejét.

- Sokat ittam. – sóhajtottam fel. – Sajnálom, nem fordul elő többet. – halkultam el a végére, mire tekintete meglágyult.

- Én is sajnálom a reggelit. – lépett közelebb hozzám, majd mellkasomhoz simult. – Mit szólnál, ha levezetnénk a felesleges feszültséget? Ebben még mindig te vagy a legjobb. – utolsó mondatát nem tudtam hova tenni, de egy pillanatig nem is érdekelt semmi. Igen, ez kell nekem. Azonban hiába csókolt meg, nem éreztem egy kicsi vágyat sem.

- Ne haragudj! – toltam el vállainal fogva, a csók közben ugyanis volt időm azon gondolkodni, mit is tettem.

- Mi a gond édesem?

- Én… nem tudok másra gondolni csak Binire. Rettegett tőlem. Valahogy bocsánatot kell kérnem tőle. – túrtam még nedves tincseimbe idegesen. – Kérlek, segíts nekem, te ismered őt. – ragadtam meg Hyomin kezeit. Düh helyett felkuncogott.

- Zuhanyozzunk le, utána segítek neked. – simogatta meg arcom gyengéd tekintettel. Soha nem érdekelt még, Bini mit is érezhet. Mert úgy hittem nem érez. De látni, hogy tényleges félelemmel menekült előlem, borzasztóan fájt nekem. És ha lehunytam a szemem, csak hatalmas, kerekre tágult szemeit láttam. Amik máskor olyan fesztelen vidámsággal, folyamatos játékos hamissággal csillogtak. Mintha valami tréfán járna az esze. Amitől olyan iszonyúan édessé vált gyönyörű pofija…

***

Taeminnel viszonylag későn indultunk fel, főleg mert nem voltam hajlandó visszamenni a hotelba, pedig már kezdtem fázni, ahogy ment le a nap. Csak egy esti fagyi kehely ígéretével sikerült felcsalnia, meg azzal, hogy végig fogta a kezem.

A szobámba azonban muszáj volt egyedül mennem, ahogy zuhanyoznom is önállóan kellett. Szerencsére Hyominéknál csend volt. Lehet nincsenek itt. Hajam szárítgatása közben is ebben reménykedtem.

Kibontva hagyva tincseim felvettem egy bézs, rettentő szűk és pici koktélruhát és hozzá illő velúr szandált, majd ismét kisminkeltem magam és rászántam magam egy halvány rózsaszín nyakláncra, ha már elegánsan kellett felöltöznöm.

Kitárva az ajtót egy Jonginnal néztem farkasszemet, ártatlan tekintettel nézett fel rám, majd ahogy végigmért, láttam, ahogy elkerekednek szemei. A frászt hozta rám, amiért így bámult.

- Öhm, szia…

- Szia… - motyogta közelebb lépve hozzám. – Én…. én… nos, én szeretnék… szeretnék bocsánatot kérni…a..a történtekért. – sütötte le szemét.

- Mármint azért mert rém förmedtél reggel, beszóltál a városban, vagy, mert a frászt hoztad rám és részegen végigüldöztél a strandon azzal a szándékkal, hogy bántasz? – fontam össze karjaim hideg arccal, amint kinyögte mit akar. Elpirulva, még bánatosabb szemekkel nézett rám.

- Mindegyikért.

- Ha Hyomin küldött, felejtsd el. – léptem el mellette.

- Nem ő küldött… - motyogta alig hallhatóan. – Arra kértem, hogy segítsen, mert ő jobban ismer téged. – varázsolt elő valahonnan egy kis plüss elefántot, aminek mágneses talpai voltak. – Szóval úgy tudom, gyűjtöd őket. – sütötte le megint a szemét. A kis elefánt egy bocsánat feliratú szívet tartott mágneses tappancsai közt. Kissé túl romantikusnak éreztem ezt az ajándékot kettőnk kapcsolatához, de a felirat miatt elnéztem és kis táskámba rejtettem a plüsst.

- Rendben, megbocsátok. – sóhajtottam fel, mire reménykedve kapta fel a fejét.

- Tényleg?

- Igen, tényleg. Ez kedves gesztus volt tőled. – mosolyodtam el halványan, mire felsóhajtva boldog mosoly kúszott ajkaira, majd lépett egyet felém, de hogy tényleg meg akart-e ölelni, ahogy sejtettem, nem derült ki, mert Taemin mosolyogva karolta át vállát hátulról, arcáról pedig lefagyott a mosoly, mikor barátja szabotálta tervét. Bármi is legyen az.

- Milyen csinos vagy. – mosolygott rám közvetlenül a fiú. – Igaz, tesó? – mosolygott most Jonginra, aki rám pillantott ismét, majd füle tövéig elpirult. – De kuka vagy. – nevette el magát Taemin és Hyominra vigyorgott, aki mögöttem állt egy sötétkék ruhában. Ha lehetséges, rövidebb volt, mint az enyém és egy bazi nagy masni díszlett a mell részénél. Szóval Jongin nem miattam pirult el. Ezt jó tudni. De mikor visszanéztem rá, még mindig rajtam függtek szénfekete csokoládé szemei.

Mégis mi üthetett bele?

Vegyes érzelmek

Másnap anyánál töltöttem a napot, ahogy tervben szerepelt, nevetgélve, egymást ugratva csináltuk meg az ebédet. Ahogy soha, most sem titkoltam el a történteket, elmondtam, mit is ajánlott Taemin édesapja. Anya talán nálam is jobban felháborodott ezen. Elvégre Minnie a legjobb barátom volt Hyomin mellett. Örültem, hogy megért engem. Kellemes volt vele töltenem az időt. Apa érkezése pedig csak koronázta a napot, Twix kiskacsaként követte mindenhova. Még azt is megtudtam, bátyám nemsokára hazajön egy kis szünidőre és addigra én is itthon leszek. Tökéletes lesz ez a nyár.

Taemin nyolckor hívott fel, hogy a ház előtt vár rám, leellenőriztem mindent, elég sok kaját csináltunk, de hát hárman leszünk rá. Elbúcsúztam a síró Twixtől és felkapva kis táskám ki is siettem a kapun. Minnie a kocsinak dőlve várt, mosoly játszott szája sarkában. Anya kijött üdvözölni, szinte könnyes tekintettel adományozta meg a fiút két útravaló puszival. Úgy festett Taemin is örül az üdvözlésnek és megígérte, hogy gyakrabban jön velem ezentúl, ha itthon lesz éppen.

- Ez minden? – nevetett a kajára mutatva, mire mosolyogva pillantottam az anya után becsukódó ajtóra.

- Tudod, hogy mindene a főzés.

- És istenien csinálja. – mosolygott összeborzolva hajamat. – Csüccs be hátra, az útitársad már alig várja, hogy mellette légy. – hangsúlyozta gúnyosan, de huncut tekintettel.

- Miért nem elöl ül? – motyogtam megkerülve a kocsit, mikor Taemin mutatta merről van szabad hely.

- Mert Hyomin lefoglalta az anyósülést. Neked szándékoztam fenntartani. – mosolygott rám bocsánatkérőn, mire csak lebiggyesztett ajakkal megvontam vállaim és kinyitva az ajtót, behuppantam a volán mögötti ülésre.

- Szia! – lestem Jonginra, de nem válaszolt, be volt dugva a füle és még én is tisztán hallottam mit hallgat. Valahogy úgy éreztem, míg be nem szálltam, nem szólt ilyen hangosan a zene a fülében. Követve példáját én is bedugaszoltam a fülem, tudva, hogy Taemin úgyis a lejátszóval fog dúdolni és zenei ízlésünk elég eltérő volt. Tehát bedugtam a fülem és egy párnát magamhoz véve az ablaknak támasztottam a fejem, így figyeltem az esti eget, ami alatt percek múlva már kifejezetten nagy sebességgel suhantunk.

Néma ajkakkal, egyik kedvenc dalom újra és újra hallgatva bámultam az egyre sötétebb éjjelbe. Szerettem éjjel utazni, Taeminre pedig rá mertem bízni magam, ha nyaralni mentünk. Ezért lógtam mindig a nyakán, ha menni kellett valahova. Nem is ültem még más kocsijában az övén kívül.

Mindössze tíz óra volt, mikor lekanyarodtunk az autópályáról egy néma, üres pihenőre. Csak a lámpák világítottak rendületlen. Elgémberedett végtagjaim macskásan kinyújtóztatva, cipőm lustán a kocsiban hagyva léptem ki a még langyos betonra és néztem körbe. De jó is volt felállni. Örömöm azonban nem sokáig tartott, mert Taemin derekamnál elkapva emelt fel és ültetett a motorháztetőre. Meglepve és megzavarva néztem rá.

- Ha nem akarsz cipőt húzni, akkor itt maradsz! Még valami baleset vagy fertőzés kell nekem a nyakamba. – nyomta meg orrom és elővette a kajás dobozokat. Fogalmam sincs Jongint a sok ülés, vagy az étel gondolata csalta-e elő, mindenesetre a fiú hamarosan mellettem ült, fekete zoknis lábait maga alá húzva és figyelte a közeledő Taemint. – Az illata jó. – tolta az egyik dobozt az orrunk alá két egyszer használatos pálcikával, mire csak bólogattam párat és fogva a dobozt, előügyeskedtem a pálcákat.

Természetesen Minnie volt az első, aki tele szájjal olvadást színlelt, én pedig azonnal bekaptam egy falatot, ahogy észrevettem színpadiasan fennakadó szemeit. Most is isteni volt, mint mindig.

Egy ideje már csendben eszegettünk, mikor finom keskeny ujjak és egy pár pálca jelent meg előttem, majd tért vissza gazdájához egy kis tintahalkarikával. Szemem sarkából és kissé előrehulló hajam takarásából lestem fel Jonginra. Maga elé meredve rágcsált. Összesen pár perc kellett hozzá, hogy hatalmas falatokat emeljen el a dobozból, amit kettőnknek nyújtott még Taemin. Csak jót mosolyogtam magamban rajta. Kezünk néha összeütközött, vagy ugyanazért a csinos falatért nyúltunk, amit zavart torokköszörüléssel és kényszerű udvariassággal igyekezett terelni.

Fél óra múlva másztunk vissza a kocsiba és indultunk el ismét. Kíváncsian néztem a kissé feszengő Jonginra, aki végül kikapcsolta az övét és lehúzva az ablakot kihajolt rajta. – Rendben vagy haver?

- Csak kicsit sokat ettem hirtelen. Pár perc és jobb lesz. – mosolygott Taeminre, mire úgy döntöttem, nem az én dolgom és a párnámon elhelyezve arcom bal felét le is hunytam a szemem, hogy kipihenjem a mai napot. Ideje volt végre.

Percek alatt mély álomba zuhantam, nem is érzékeltem semmit a környezetemből, azt sem, mikor felvettük Hyomint. Pusztán akkor szembesültem vele mennyit aludtam, mikor felriadva az órám fél egyet mutatott, barátnőm pedig az anyósülésen hortyogott alig hallhatóan. Meg akartam kérdezni Taemint, ő jól van-e, de akadályozva voltam benne, hogy előre hajolva a két ülés közt rálessek és megérintsem karját. Jongin szorosan ölelve lábaim aludt a combjaimon, arcát szinte hasamhoz nyomva. Szóval ezért nem fáztam kicsit se, mikor ment a klíma bent. Ledöbbenve tanulmányoztam a fiú alvó, teljesen nyugodt arcát, belehulló tincseit. Akármennyire ridegek voltunk egymással, megértettem Hyomin mit ehet rajta. A srácnak mintha minden pontját istenek építették volna össze mérnöki pontossággal. Vagyis olyan típus volt, aki bárkit megragad és nem ereszt, ha elbűvölte. Teljesen belefeledkeztem figyelésébe. Sose néztem még eddig arcát. Sose volt még ilyen barátságos felém… Nem értettem igaziból a nagy ellenségeskedés okát, mindig alig vártam, hogy megismerjem Hyomin barátait. Szóval fogalmam sem volt miért is reagált olyan negatívan rám. Mindenesetre ezek most mind mellékesek volta. Csak bambultam arcára. Megnyugtatott már a látványa is ma este. Ahogy az egy alvó emberrel lenni szokott.

- Olyan arcot vágsz, mintha életedben először látnád. – zökkentett ki Taemin hangja, a visszapillantó tükörben hunyorgott rám. Halkan felkuncogtam kijelentése hallatán.

- Úgy is érzem magam oppa. – dőltem hátra kényelmesen, hogy nyugodtan alhasson. – Mikor érünk oda? – kíváncsiskodtam inkább.

- Látod azokat a fényeket ott elöl a hegyoldalban?

- Igen. – bólogattam lelkesen, mire jól láttam, hogy elmosolyodott.

- Na, oda megyünk. Még maximum egy óra, de ilyen alap forgalomban szerintem beljebb is gyorsan haladunk. – csak hevesen, bólogattam fejemmel, mire vidám hangon hümmögött és ismét az útra figyelt.

***

Halk beszélgetés riasztott fel édes, kényelmes álmomból, amibe tulajdonképpen a rosszullét ringatott bele. Meglepve pislogtam párat a sötét utastérben, mire realizáltam, Eubin ölében fekszem. El akartam engedni és felemelkedni, de tekintetem fogalmam sincs miért, megakadt rajta. Ahogy Taemin szavaira lelkesen hajolt oldalra és csillogó szemekkel bólogatott a késő éjjeli óra ellenére. Szerencsés lesz az az ember, akivel majd randizni fog. Az a lány… És ez zavart. Nem tudom miért, zavart a gondolat, hogy Bini majd egy lánnyal fog randizni, egy lányt fog megcsókolni, vagy mi. Kirázott a gondolattól a hideg, pedig a pasik elvileg csípték az ilyet.

Tulajdonképpen teljesen kiment a fejemből, hogy felébredtem, csak feküdtem az ölében, a sötétnek hála teljes nyugalommal figyelve őt. Ahogy egy idő után nem tudott mit kezdeni magával és kezét bizonytalanul a vállamra fektette. Milyen kellemes is volt. Egészen meghitt. Nem figyeltem az utat, hogy mi történik, csak kedves kis párnám.

- Ugye hogy egész aranyos? – Hyomin hangja zökkentett ki. Ő is itt volna?

- Igen, így, hogy alszik. – rólam beszélnek, ez nem volt kérdés. Aranyos vagyok. Végül is Bini aláírta.

- De miért is vagytok ti rosszban?

- Tényleg, miért vagytok rosszban?

- Nem tudom. – gyorsan lehunytam szemem, hogy nehogy lebukjak, mikor lenézett rám. – Csak így jött össze. Összejöttél vele, ő meg csak utánad szaladt. Nem sok figyelmet fordított a baráti körre, hát ilyen hideg maradt a kapcsolatunk. – nem estek jól szavai. Én mindig felajánlottam neki, hogy hazaviszem, ha tehettem. Egyszer… De megmentettem a festékektől. Azonnal ott voltam, hogy megvédjem. Az nem is számít? Legszívesebben felültem volna, hogy számon kérjem. – Ez a hotel? – ábrándozó hangjára azonnal kipattantak szemeim és hatalmasakat pislogva figyeltem, ahogy szinte az ablakra tapad és elveszi kezét is a vállamról. Pedig kellemes volt érintése, mégsem kérhettem meg, tegye vissza.

- Igen, mindjárt leparkolunk. Itt maradsz vele, míg bejelentkezünk? – vagyis velem? Az jó lenne, igen, maradjon csak a párnácskám.

- Persze. Nem fogom csak emiatt felkelteni. Elvégre rosszul volt, pihenjen csak.

- Köszönöm cicám! – hallani lehetett Hyomin hangján, mennyire megbízik benne, mennyire mosolyog rá. Azt hiszem a szívében mindig Bini marad a legelső.

Hallottam a motor után beálló csendet és a csapódó ajtókat, majd fellestem Eubinre. Halovány mosoly játszott szája sarkában, majd lenézett rám, mire lesütöttem a szemem. Pici ujjai óvatosan értek hajamhoz és végre elhúzta azt a tincset, ami csiklandozta arcom.

- Miért is vagyunk mi rosszban tulajdonképpen? – motyogta. – Pedig szerintem jó barátok lehetnénk. Tudom mennyit jelent neked a tánc. És ha te választasz filmet, azt mind láttam és szerettem. Olyan bonyolult ez a helyzet ennyi év után.

- Én is szívesen lennék veled jóban. – szólaltam meg halkan, későn jutott eszembe mit csinálok. Riadtan sikkantott fel, mire kisebb szívrohammal ültem fel, mellkasomra fektetve tenyerem. Kerek szemekkel meredtünk egymásra, majd nyelve egyet kicsatolta övét és becsapva az ajtót kiszállt a kocsiból. Egyre bánatosabb tekintettel néztem utána. Igazság szerint nem értettem magamat. Hogy mi ez a hirtelen közeledési mániám felé és miért esik ennyire rosszul az a határ, ami átléphetetlenül húzódott fel Twix jelenléte híján közénk, amint mindketten ébren voltunk. Vagyis amint mindketten tudtuk, hogy ébren vagyok. Lemondó sóhajjal túrtam hajamba, majd elmosolyodtam, mikor eszembe jutott, hozzáért. Amint feldolgoztam mit csinálok levakartam a mosolyt arcomról és megráztam a fejem. Jobb, ha nem közeledem hozzá. Sőt, jobb lesz, ha mihamarabb visszaszokok rá, hogy megtartsam a rideg távolságot és ne is gondoljak Eubinre. Elvégre ő nem is a barátom.

Taeminek egy örökkévalóság múlva értek vissza. Bini addig egyszer visszahajolt az utastérbe, keresve valamit, majd megakadt rajta tekintete és szóra nyitotta száját, de csak bedugtam fülem és maxra tekerve a hangerőt, úgy tettem, mintha fogalmam sem lenne róla, kabátján ülök. Láttam az arcán megjelenő haragos kifejezést, ez volt az első alkalom, hogy az éjszaka közepén végre egyszer nem csak boldogságot láttam rajta. Tovább figyeltem, ahogy kint fagyoskodik, dörzsöli az ujjatlan kis ruhája alól kilátszó karjait. Úgy döntöttem odaadom neki a kabátot. Kikapcsolva a fülemben üvöltő zenét, kiszálltam a kocsiból, visszahajoltam a cipőimért, majd finoman kirázva a pici kabátot Bini felé fordultam, akire Taemin lágy mosollyal terítette rá saját méregdrága kabátját.

- Tönkre fogom tenni.

- Nem baj. Az a fontos, hogy ne fázz meg. Gyere, pakoljuk ki a bőröndöket, kicsit sokat kell gyalogolni fel de majd te hozod a könnyebbeket. – terelte a kocsi hátuljához, én pedig csak álltam pofára ejtve.

- Jaj de aranyos vagy, sejtetted, hogy fázom. – zökkentett ki Hyomin hangja, aki kikapta a kezemből a kabátot és belebújt. – Olyan jó meleg. Köszönöm oppa. – nyomott puszit arcomra, majd ajkaimra. Halovány mosollyal cirógattam meg arcát. Nem tudtam hogy magyarázzam el, az nem az ő kabátja.

- Gyerünk gerlepár! Nem csak nekünk kell cipekedni. – kedvesem mosolyogva kopogott oda tűsarkúiban és megfogva gurulós bőröndjeit, arrébb gurította azokat. Megegyeztünk, hogy mindenki a saját csomagjait viszi, az a legtisztább.

Már egy ideje gyalogoltunk felfele, én pedig sorzáróként figyeltem Taemin válla felett a nehézségekkel küzdő Binit, aki gurítható bőrönd híján olyan táskát igyekezett a vállán tartani, mint én magam is. Beletelt pár percbe, mire kifújva a bent tartott levegőt, elhatároztam, hogy odamegyek hozzá és bármennyire átdöf a tekintetével, elveszem táskáját és felviszem neki a szobáinkat rejtő épületig. Azonban amint megnyújtottam lépteim, Taemin könnyen emelte le Eubin válláról a táskát és sajátjára dobva még magához is vonta.

- Hát ezt nem hiszem el… - suttogtam orrom alatt és félrenézve, mintha soha eszembe se jutott volna Binihez sietni megelőztem őket és Hyominhoz csatlakoztam.

- Olyan izgatott vagyok. – mosolyodott el, mikor észrevett. – Régen volt már, hogy mind a négyen jöttünk nyaralni.

-  Két szobát vettünk ki? – kíváncsiskodtam.

- Butus, hát kell külön szoba oppanak és Bininek is. – nem tudom ez miért nyugtatott meg. – A miénk a száznyolc, Binié a százkilenc és Taeminé a száztíz. És nem akarom zavarni az én kicsi Binim, úgyhogy eszedbe se jusson semmi rosszaság ebben a másfél hétben. Tényleg ráfér a pihenés. Az a festékes incidens, meg utána a betegsége… borzasztó. – ironikus, hogy meg se fordult a fejemben semmi „rosszaság” de bántotta egóm, hogy megint figyelmen hagyták, az Eubinnek szánt támadás engem ért, mert feláldoztam magam érte.

- Rendben. – néztem félre zavartan előbbi gondolataim miatt, majd csak megköszörülve torkom beléptem a házba, ami elé értünk.

A három szoba az első emelet közepén volt, Hyomin sokáig bajlódott a kártyával, így végignézhettem Taemin nyálas búcsúját Binitől. Tényleg el akarná venni? Mosolyogva mondott neki valami Bini ajtajában állva, majd homlokon is csókolta. Felfordult a gyomrom. Fintorogva fordultam el és beléptem Hyomin után a szobába. Csinos volt.

- Még zuhanyozok, mert nem volt időm rá, de te pihenj csak le. A kocsiban alvás álmosít. - mosolyogva bólogattam és magamhoz vonva lágyan megcsókoltam, mielőtt besietett volna a fürdőbe. Utána kényelmesen halásztam ki alvós nadrágom és lassan levetkőzve belebújtam, majd még kiléptem az erkélyre. A holdfény megvilágított a tengert a fenyők közt, tudtam, hogy nagyon közel vagyunk hozzá. Kellemes lesz holnap kifulladásig úszni.

Akaratlan is átlestem a szomszéd erkélyre, Bininél is égett még a villany, figyeltem, ahogy a függöny miatt homályos alakja a haját fésülgeti. Egészen megnyugtató jelenet volt. Holnapra, vagyis reggelre vissza kell változnom azzá, aki vagyok. Nem lágyíthat meg ennyire egy vadidegen lány. Egyébként is, most akarom majd megkérni Hyomin kezét. Talán majd az esküvő után összebarátkozom Eubinnel.

***

Beletelt kis időbe, mire éjjel kipakoltam a táskámból és nekiállhattam pizsamámban kifésülni a hajamat. A fésülködés is időt vett igénybe, utána pedig befontam két copfba. Mikor ezzel végeztem az ablakhoz lépve nekiláttam elhúzni a sötétítőfüggönyöket. Kilesve az erkélyre, megpillantottam a kint álló Jongint.

- Mi üthetett ma bele? – motyogtam végigmérve a félmeztelen fiút, majd fejem ingatva berántottam a függönyt és leoltva a villanyokat arccal a párnákba borultam, majd magamra cibáltam a takarót nagyjából és aludtam is végre. Tökéletes volt hozzá ez az ágy. Egyszerűen magába szippantott.