Együtt töltött idő

Soha nem hittem, hogy képes vagyok ennyire korán kelni. Még sötét volt odakint, de egyszerűen nem ment az alvás. Pedig este úgy dőltem el, mint akit fejbe vertek. Taemin is aludt még kint a kanapén, félig lelógva róla. Elmosolyodtam rajta és a földre lógó kezét megfogva visszarántottam teljes testét a kényelembe. Meg se rezdült bele, csak sóhajtott és helyezkedve aludt tovább. Twix hideg nózija simított végig vádlimon, ahogy megszimatolt, majd térdhajlatomba nyalt, mire összerezzentem.

Tekintettel temérdek szabadidőmre, felcsatoltam a pórázt a nagyra nőtt házikedvencre, miután felöltöztem és kissé rendeztem hajam, meg ábrázatom. Síri csendben hagytuk el a lakást és a közeli parkba tartottunk egyenest zacskókkal meg egy labdával felfegyverkezve. Sehol semmi nem mozdult még a városnak ezen a környékén. A hatalmas mezőn elengedtem az izgatott Twixet, kedvére rohant azonnal pár kört, majd miután összeszedtem utána a koszt, elővarázsoltam a bűvös labdát. Izgatott nyüszítés volt a válasz. Nevetve ingattam meg a fejem és messzire hajítottam, mint akit puskából lőttek ki utána.

Egy ideje már labdáztunk, mikor egy dalmata társult a labda után rohanó Twixhez. Kíváncsian pillantottam fel.

- Jaj, sajnálom! Teljesen kezelhetetlenné válik, ha meglát egy labdát. – mosolygott rám a fiatal lány. A közeledő Twixre lestem, akinek új társa igyekezett kiszedni a labdát a szájából. – Ezért szoktam ilyen korán lehozni.

- Nincs semmi gond vele, ameddig megvannak. – mosolyodtam el.

- Hyeri vagyok. – nyújtotta kezét, amit el is fogadtam.

- Jongin. – bólintottam és elvettem a labdát, hogy újból eldobjam. Éreztem magamon tekintetét közben.

- Nem láttalak még errefele. – ismét rápillantottam, mire felragyogott a tekintete. Egészen csinos arca volt. Elképzelhetetlen, hogy ne legyen barátja. Pedig pillantása alapján nem volt.

- Csak pár hete lakok ezen a környéken és nem a koránkelésről vagyok híres. – halkan kuncogott fel.

- Kár, Berry jól kijön a kutyáddal. Hogy hívják, olyan ismerős.

- Nem az én kutyám, a barátnőmé. Twix a neve.

- Jesszusom, te Eubin barátja vagy? – kerekedett el a szeme. Hihetetlen, hogy ez a lány mindenkivel kijön.

- Igen, így van.

- És hogy hogy te hoztad le Twixet?

- Bini ma jön haza, el kellett utaznia pár napra. – bólogattam párat. Az arcára volt írva a csalódás, de nem zavartattam magam miatta. Amúgy sem volt olyan szimpatikus azzal a „rajongó tekintet” típusú nézéssel. De ha van pasi, akinek ez bejön. Én inkább olyanokra buktam, akik tudomást sem vettek rólam évekig.

Még egy ideig dobáltam a labdát Twixnek, akit barátja lelkesen próbált követni. Úgy sejtettem Hyeri nem jár futni mindennap Berryvel. Bár a háziállat kifejezetten szimpatikus volt gazdájával ellentétben. Hamarosan azonban megszólalt az ébresztő a telefonom, így megfogva a szinte rajtam nevetve menekülő Twixet, hazafele indultunk.

- Remélem, még találkozunk.

- Szép napot! – intettem a lánynak, majd mosolyom eltörölve indultam ki a parkból.

Taemin még félálomban ült a kávéfőző mellett, mikor hazaértünk. Most is nagyon korán volt még.

- Hogy az Istenbe vagy ilyen friss? – motyogta – Többet ittál tegnap és tegnapelőtt, mint én.

- Hát… Bini nemsokára itt lesz. – mosolyodtam el vidáman és öntöttem magamnak is kávét, majd tettem ki tápot a tálja mellett türelmetlenkedő Twixnek.

- Ha a szerelem frissebbé tesz, intravénásan kérem. Vagy kávét. – mosolyogva borzoltam a panaszkodó szőkeség össze-vissza álló tincseibe és italomba kortyoltam.

Fél órával később a fürdőből egy összeszedett, minden nap látható Taemin lépett ki belőtt frizurával, egy pólóban meg farmerban. Ilyenkor váltam kevésbé impozáns jelenséggé mellette. De ez már évek óta nem zavar. Mostanra meg pláne. – Mehetünk?

- Persze. – bólogattam vidáman, felkapva a lakáskulcsokat és megsimogatva a pihenő Twix fejét, bezártam magunk után.

Az autóút pedig minden szórakoztatás ellenére, igazságtalanul hosszúnak tűnt a reptérig. – Mindig ilyen hosszú volt ez az út? – nyavalyogtam az ablaknak koppintva homlokom.

- Most sem hosszú. – nevette el magát Taemin, csak egy morcos pillantást kapott válaszul, én pedig tovább bámultam ki.

Valahogy mégis megérkeztünk. Már akkor nem bírtam a fenekemen maradni, mikor Taemin még parkolni próbált folyamatos izgatottságom ellenére. – Ember, tényleg olyan vagy, mint Twix. Nem csodálom, hogy a barátnőd ennyire szeret.

- Csak féltékeny vagy.

- Én ugyan nem. Nélkülem sehol sem lennétek most. – nevetett kiszállva a kocsiból és zsebre dugva kezét befele indult. Lelkesen siettem utána, a tábla szerint még hat perc volt a gép érkezéséig. – Elmegyek, veszek vizet. Lehetőleg maradj itt! Marad! – nevetve billentettem fenéken és egy oszlopnak dőlve figyeltem a kordonon túli, egyelőre néptelen folyosót.

Mire pedig Taemin visszaért, a gép is befutott a pályára, már csak a kiszállást kellett megvárni. Mégis miért tart ez ilyen sokáig?

Egy idő után pedig végre megjelentek az első utasok, mindenki sietett a táblát tartókhoz, rokonaihoz, barátaihoz, vagy csak ment is el. Kezdtem attól félni, elkerültük Binit, mikor megjelent az ismerős pici sziluett a folyosón, fekete tincsei pedig repkedtek mindenfele. Mellette pedig egy magas, vékony fiú sétált nézelődve, mindkettejük csomagját cipelve. Normális, ha féltékeny vagyok? Fogalmam sem volt.

Mikor meglátott minket, először elkerekedett tekintete, majd szemeimbe nézve mosolyodott el, olyan boldog lettem azonnal. Kicsit szaporábbra vette lépteit és kijutva a kordon mögül, magához is ölelt. Mosolyogva fontam köré karjaim és nyomtam orrom feje tetejének. Még a szemem is lehunytam egy időre.

Lassan engedett el, majd nézett fel szemembe, továbbra is mosolyogva hajoltam hozzá és nyomtam ajkaim övéinek. Cipője orra finoman ütődött sípcsontomnak, mire elmosolyodtam.

- Te komolyan megrúgtál?

- Nyilvános helyen vagyunk. – hunyorgott rám.

- Összetöröd a szívem. – nevettem halkan, megsimítva arcát és Taemin példáját követve bemutatkoztam a mosolygós fiúnak, majd elvettem tőle Bini csomagjait. – És milyen Bangkok? – fontam össze ujjainkat kifele indulva, kíváncsian figyelve az apró Bint.

- Olyan thai. – húzta el száját. – Szöul milliószor jobb.

- Persze, mert itt van Twix és én is. – nevettem, kuncogva könyökölt oldalba.

A kocsiban Ten került előre Taemin mellé, én pedig hátra telepedve Binivel, azonnal ölébe feküdtem. Mosolyogva piszkálta hajam, miközben a többiekkel beszélgetett. Nekem bőven elég volt őt hallgatni és közel lenni hozzá megint. Így pedig már a hazaút is sokkal gyorsabban eltelt.

Szöulban az egyetlen hölgy kívánságát figyelembe véve végül megálltunk reggelizni, méghozzá palacsintát tejjel. Már aki tejjel. Meglepve hallgattam, ahogy Ten és Bini pont ugyanazt rendeli.

- Anya hozott mindig ide régen minket, ha Tenék itthon voltak. Akkoriban még mindenben utánzott kisebb lévén. – kuncogott fel Bin. – Van, ami ma sem változott.

- Vannak közös vonások. – vont vállat Ten vígan, belekortyolva a nagy bögre banános tejbe. Bini legalább vaníliásat kért.

- Kaphatok? – kíváncsiskodtam némi tétovázás után a vaníliás tejre bökve. Bin kuncogva bólogatott. Mosolyogva kortyoltam a hűvös, fehér italba, igazán finom volt, de maradtam az epresnél.

Kellemes hangulatban telt a reggelink, mind egyre többet beszélgettünk, Ten is kezdett megnyílni evés közben. Mikor pedig menni készültünk, kuncogva néztem Bini ajkaira.

- Eszedbe se jusson!  - kapta kezeit szája elé riadtan, egyre pirosabb arccal, mire Taeminből kirobbant a nevetés. Finom erőszakkal húztam el kezeit onnan. Zavartan nézelődött, miközben lassan odahajoltam hozzá és orrom övéhez dörgölve ajkaimmal finoman tüntettem el az erdei gyümölcs szósz okozta maszatot.

- Meg kellene tanulnod maszat nélkül enni nyilvános helyeken. – mosolyogtam ajkaira, majd egy csókot nyomva rájuk, elengedtem az egyre zavartabb lányt.

- Utállak. – menekült haja takarásába kifele tartva az étteremből. Nevetve igyekeztem utána és összefonva ujjainkat puszit nyomtam feje tetejére.

***

Hazafele kissé elcsendesedtem, fogalmam sem volt, miért szeret Jongin ennyire zavarba hozni ezzel a maszat témával. Mindenestre csendes tüntetésbe kezdtem a boldogan hozzám bújó fiú ellen. Bár nehéz volt úgy fenntartani a sértettség látszatát, hogy ennyi szeretetet kaptam tőle a duzzogás ellenére.

Tent anyáéknál tettük ki, aki azonnal beinvitált mindenkit egy második reggelire. Mindhárom fiú lelkesen nyomult befele, Jongin pedig nem felejtett el magához vonva magával cipelni, majd a kicsi asztalt körbeülve az ölébe húzni hely híján. Anya csak mosolyogva figyelt minket. Őszintén szólva mire a friss diós és csokis muffinok az asztalra kerültek, teljesen megenyhültem és Jonginhoz bújva üldögéltem lábain. – Minden rendben volt Twixszel ugye?

- Kicsit nehéz megfogni labdázás után, de azt hiszem, idővel jobban megy majd. – kuncogott halkan, lelkesen bontogatva egy muffint.

- Az áfonyás pedig az én angyalomnak. – jelent meg anya egy kis tányérral, azon pedig pár áfonyás muffinnal. Azonnal lelkesen kaptam az egyik után.

- Áfonyás… - hallottam meg Jongin halk hangját, kuncogva figyeltem csillogó szemeit, majd kihámozva a süteményt, letörtem egy darabot belőle és ajkai elé tartottam. Óvatosan vette el ujjaim közül a darabot, én pedig a nagy muffinba haraptam. Ha anya fele ekkorákat sütött volna is sokalltam volna azt a „sok” áfonyásat az erdei gyümölcsös palacsinta után.

- Úgy érzem valaki még nálam is jobban szereti az áfonyás muffint.

- Nem is. – bújt el nyakamba. – Törsz még, ugye? Úgyse tudnál ennyit megenni. – felnevetve törtem neki újabb falatot, addig is csendben volt.

- Nekem nem is számoltál még be a barátodról. Mióta vagytok ti együtt? – ült le anya is.

- Csak pár hete. – motyogtam zavartan, elpirulva, mire Jongin nevetve húzta fejem vállára. Hálásan rejtőztem el nyakába. Anya is csak jót nevetett rajtam.

Hamarosan azonban Tentől búcsút véve haza indultunk, mielőtt nagyon meleggé vált volna az idő. Taemin kirakott minket a ház előtt, majd ő maga is elhajtott, elmondása szerint rettentő álmos volt.

Odafent kipakoltam a muffinokat, amiket anya becsomagolt és Twixiet megszeretgetve elnyúltam a kanapén. Mire kinyitottam a szemem, érzékeltem Jongin közelségét. Mosolyogva mászott fölém, majd finoman megcsókolt. Jóval nyugodtabb lélekkel viszonoztam csókját, mint a többiek előtt.

- Nagyon hiányoltalak ám. Túlságosan hozzád szoktam és olyan lettem, mint Twix. – felkuncogva túrtam tincsei közé.

- Ez bizony súlyos probléma.

- Nekem mondod? Pár hét és feladatokat teljesítek jutalomért…

- Engem nem fog zavarni, ha kapok még ilyen csókokat. – simítottam tincsei közé sóhajtva és lejjebb eresztettem pilláim. Pillanatokat sem kellett várnom és a dús, puha ajkak ismét enyéimen landoltak. Nem volt benne most semmi hevesség, hosszú, szerelmes, üdvözlő csókot váltottunk, egyre csak ölelve a másikat.

-  Akkor most ki a csókmániás? – suttogta szinte még ajkaim közé, mire halkan felkuncogtam.

- Én. – cirógattam arcélét gyengéd pillantásokkal. – De elnézheted nekem.  Rettentően hiányoztál. Nehezen aludtam el nélküled. – biggyesztettem le ajkam, mire azonnal kaptam a következő csókot.

Hosszú idő telt el így, majd csak összebújtunk a kanapén, A magányos lovast nézve. Érdekes volt a film is, mégis halk beszélgetéssel, apró csókokkal töltöttük ki.

- Beszéltem Hyominnal. – pusmogta hajamba Jongin két puszi közt, kíváncsian emeltem rá tekintetem. – Azt hiszem, békesség van köztünk.

- Azt hiszed?

- Igen. Találkoztam a vőlegényével és az öccsével is. Nagyon jófejek. – bólogatott határozottan, kissé előretolva ajkait.

- Ennek örülök. Sehunnak hívják a kisebbik fiút, ugye?

- Így van. A vőlegényét pedig Jonghoonnak hívják. Az apja sorolta őket a választhatók sorába, de Sehun az első pár találkozás után úgy döntött, kevésbé bonyolult nőt választana majd.

- Tehát tudott rólad.

- Hyominnak nem volt annyi sütnivalója, hogy hallgasson. Jonghoon az öccsével ellentétben kihívásnak tekintette. Így miután Hyomin kidobott és Sehun közölte, nincsenek komoly szándékai, a bátyja bevetette magát. Úgy gondolom Hyomin jobban jár egy érettebb férfival. – csak feldolgozva a hallottakat, bólogattam.

- De akkor Sehun miért jött el?

- Muszáj volt neki a testvérével jönnie, de nincsenek rosszban Hyominnal szerencsére.

- Értem. – bólogattam nyugodtan, jobban mellkasához simulva, karjai azonnal szorosabban zártak körbe. – Akkor azért jól érezted magad?

- Természetesen, csak hiányoztál. – mély hangja betöltötte a mellkasát, öröm volt így hallgatni.

Így telt el a nap a tv előtt, beszámolva mindenről az elmúlt napokból. Jongin részéről, amire emlékezett. Elmeséltem mi történt Ten édesanyjával, miért is kellett elhoznom ide a fiút, ő pedig mindent megosztott velem a ma reggeléről, felháborodottan beszélve Hyeriről a szomszéd utcából, akinek annyi volt a bűne, hogy tetszett neki barátom.

- Fura egy alak vagy. – motyogtam lehunyva a szemem.

- Fura?! Csak mert foglalt a szívem és zavar, ha valaki azonnal közeledni akar?

- Igen. – simítottam végig a széles mellkason, mire felszusszant, jóval békésebb hangnemben, mint eddig és lejjebb csúszva a kanapén, kényelembe helyezte magát. Percek alatt elaludtam szívverését hallgatva.

Mikor felkeltem, épp sötétedett, Jongin pedig nyugodtan szuszogott a karjai közt tartva. Kibontakoztam az öleléséből és betakarva egy puha plédből, kicsoszogtam a konyhába. Felhajtottam egy pohár vizet és elkezdtem hámozni egy narancsot. Lassan ideje lett volna zuhanyozni.

- Eljössz velem fürdeni? – a rekedt suttogástól égnek állt a szőr a tarkómon és akaratlan is jobban a meglepetésszerűen ölelő karok közé simultam.

- Szívesen. – sóhajtottam fel lehunyva a szemem. Bár kevésbé lettem volna zavarban miatta.

- Akkor most kérek legalább egy gerezdet. – tátotta el száját, én pedig belenyomtam a narancs szeletet.

Jongin türelemmel megvárta, hogy megegyem a narancsom, majd együtt totyogtunk át a fürdőbe. Némi tétova csend után pedig gyengéd csókok közt kezdett megfosztani ruháimtól. Bizonytalanul fogtam ujjaim közé pólója szegélyét és húztam le róla. Először csodáltam végig jobban bronzos, selymes bőrét felsőtestén, ma sokkal több bátorságot éreztem magamban. Reméltem, nem múlik el.

A kellemes, meleg víz alatt pedig újabb újdonság várt, szorosan ajkaimra tapadva simult hozzám és szorított a falhoz. Idegen érzés gyűlt az alhasamba, mintha hullámvasúton száguldottam volna, félretéve a tériszonyom. Új, izgalmas, borzongató érzés volt. Ha jól sejtettem, ezt hívták vágynak. Az pedig csak növelte bennem ezt, hogy hajam elpakolva nyakam is végigtapogatta ajkaival. – Jó? – lehelte egy érzékenyebb pontra, nagyot nyelve bólogattam. – Megengedsz nekem valamit? – cirógatta oldalam, teljesen megrészegülve bólogattam. Pillanatokkal később kissé hideg anyag ért bőrömhöz. Lassan, masszírozó mozdulatokkal kezdte eloszlatni rajtam a tusfürdőt. Zavaromban hozzábújva, arcom nyakába rejtve élveztem az egyébként nagyon kellemes érintéseket. Mikor ujjai azonban lábaim közé siklottak, összerezzentem. – Nyugi… - suttogta távolabb tova magától picit és szemeimbe nézve érintett meg újra, kissé idegesen haraptam be ajkam, de már nem rezzentem meg olyan riadtan, csak bámultam gyönyörű szemeibe. Csókja pedig teljesen megnyugtatott, amivel megajándékozott, hagytam, hogy kedve szerint érintsen és ismét éreztem azt a kellemes valamit magamban. Mely simításaitól egyre intenzívebbé vált.

Sokáig folytatta ezt a furcsa kínzást, egészen addig, míg türelmetlenebbül nem öleltem vállait. Valami többet akartam tőle. Bár még bátortalan voltam beismerni, vagy rászánni magam. Pusztán a fejemben fogalmazódott meg. – Menjünk, holnaptól megint dolgozni kell. – simogatta arcom mindkét kezébe foglalva, miután elengedte ajkaim. Sután bólogattam, és míg gyorsan megfürdött, alaposan leöblítettem magamról a szappant.

Miután segített hajam szárításában, együtt bújtunk az ágyba, magabiztosan fészkeltem magam azonnal a karjaiba és néztem szemeibe. Mosolyogva csókolt homlokon, majd ajkaimmal szemezett egy darabig, mielőtt megcsókolt volna. – Jó éjt kis bagoly!

- Szeretlek. – suttogtam mellkasába.

- Én is szeretlek. – simított végig hajamon, mély sóhaja pedig jelezte, lehunyta szemeit, így kényelembe helyezve magam, követtem példáját, bár álom nehezen szállt szemeimre. Folyamatosan érintése körül forogtak gondolataim. Három éve volt már. Három éve nem érintett meg sem józan, sem részeg férfi így. Talán itt volna az ideje tényleg odaadnom magam valakinek.

De Jongin előtt olyan zavarban vagyok. Mi van, ha nem fog menni? Anélkül is velem maradna?