Randi

Reggel egy ismerős ébresztő hangja mászott bele a fülembe, már nem zavart fel annyira, mint pár héttel ezelőtt, de még mindig kellemetlen volt. Azon töprengve, mit vétettem a kellemetlen ébresztés ellen, éreztem, hogy az ágy rugói a kis súly távozása ellenére is engednek körülöttem. Pár pillanat múlva pedig hiába tapogattam a kecses, keskeny kis derék után a még langyos huzaton, az apró lány már nem volt ott. Szívesen leálltam volna nyafogni, de még túl álmos voltam hozzá.

- Miért kell mindig ilyen korán kelni? – préseltem ki magamból a keserves szavakat.

- Le kell vinnem Twixet sétálni. – kuncogott fel halkan.

- Úgy érted kilométereken át futsz vele. – javítottam ki. – Adjuk Tennek, míg itt van, és holnap reggeltől hagyd, hogy előbb én ébredjek fel! – mosolygós szusszanása meggyőzött róla, ma már nem könyörgöm vissza az ágyba, így egy sértődött morgással fejemre rántottam a paplant és mire elindult, mélyen szuszogtam ismét.

Vele álmodtam. Mostanában nagyon sokszor bukkant fel az aprócska lány az álmaimban, de nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget. Rég volt már, csak általános iskolás voltam és mindenkinek volt egy olyan ember az életében, aki meghatározta azt. Talán hiányoltam, egy két éve még nagyon sokat beszélgettünk, Hyomin nem örült neki. Biztosan Bini sem örülne neki. Talán gondolataim telepatikus útja váltotta ki telefonom megszólalását, a kijelzőn pedig Yooa neve állt. Álmosan dörgöltem meg szemem, mintha nem hinném el és végül felvettem.

- Azt hittem sosem veszed fel. – kuncogott vidáman, az ismerős hangra pedig elmosolyodtam.

- Hiányzott már ez a gúnyos, kedves nevetés. – mormoltam visszadőlve a párnák közé.

- Kitalálom, még aludtál.

- Olyasmi. – mormoltam lehunyva a szemem. – Mi újság? Sajnálom, hogy nem hívtalak…

- Tudom, hogy a barátnőd nem örül nekem, nem kell bocsánatot kérned! A szerelmed természetesen fontosabb. Hiszen minden bizonnyal ő lesz a jövőd. Mit mondtál? Hyomin, igaz? – egy pillanatra elgondolkodtam szavain, majd a mosoly megjelent ajkaimon, lehunyt szemeim mögött két szeretett arc bukkant fel. Bininek találkoznia kell Yooaval.

- Már nem.

- Sokáig tartott válaszolni. – kuncogott. – Szóval lecserélted az „igazit?”

- Lecseréltem az igazira. – javítottam ki.

- Hány igazi lesz még? – nevetett fel.

- Emlékszel… mikor középiskolában mindig arra panaszkodtam, hogy mindig a rossz lány tetszik meg?

- Sose értettem mit jelent nálad a rossz.

- Valakit, aki soha nem fog észrevenni.

- Megint egy rossz lány tetszik?

- Az egyetlen. – mosolyodtam el, mire halkan felnevetett, hangja azonban aggodalmasan érdeklődte meg elmeállapotom. – Nagyon szeretem őt. – tettem hozzá. – És várom a napot, hogy egyszer mellette ébredjek fel. – sóhajtottam a kihűlt helyre lesve, telefonja pedig szemet szúrt, így miközben Yooa csiripelt a fülembe, elvettem és feloldottam a készüléket. Nem terveztem semmit csinálni, csak kíváncsian belestem a képek közé. Volt pár képe magáról, meg közösek Taeminnel és egy Afternoons sky mappa. Mindegyik egy égboltot ábrázolt. A dátumokat nézegetve pedig egy hét telt el mind után. Az egyikre emlékeztem. Hyomin aznap hazavitte Binit és én is velük mentem. Fintorogva figyeltem, ahogy az ablakból egy képet készít az égről. És akkor néztem fel a felhőkre először. És kicsinek éreztem magam. Nagyon kicsinek. Meghatva nézegettem a péntek estékről készült képeket. Egyiken sem szerepeltem, egyik készítésekor sem fordultam meg a fejében minden bizonnyal. Mégis, minden este készített egy képet az égről, lila és rózsaszín színeiről, mikor láttam őt. Esetenként megbántottam őt.

- Figyelsz te rám? – a szemrehányó hangra felriadtam a magamba merülésből.

- Nem, ne haragudj! – ismertem be töredelmesen.

- Csak azt mondtam, hogy megyek Szöulba a jövő héten, szóval találkozhatnánk.

- Próbáim vannak, de egy rövidebb napon természetesen örömmel. – mosolyodtam el vidáman.

- Akkor most megyek. Ezentúl ne felejts el írni, te lelkes kis puppy!

- Nem fogok. – ígértem meg mosolyogva és leeresztettem a telefont a fülem mellől, majd kilépve a gallériéból, lezártam Bini telefonját.

A „sétálásból” hazaérő kedvesem a konyhában ért tetten, épp a kávét főztem le, minden cseppet alaposan megfigyelve, jobb dolgom híján. Érdekfeszítő volt a kávé figyelés.

- Mit csinálsz? – kuncogott halkan, kíváncsian fordultam hátra és elmosolyodva lelkesen kaptam karjaim közé. Már nem hisztizett miatta, mint az első alkalommal.

- Fürödj velem! – suttogtam ajkaira, a lehető legszorosabban tartva derekát, válaszára pedig nem várva, hevesen csókoltam meg. Vállaimba kapaszkodva adott mosolygós, lelkes viszonzást. Beleegyezésnek vettem.

A beleegyezést pedig jól érzékeltem, tíz perccel később, egy kávé után tényleg a forró víz alatt találtam magunkat, őt a hideg a csempéhez simítva.

- Nem szoktál ilyen lenni reggelente. – nézett fel szemembe, csak mosolyogtam le rá.

- Akkor mostantól szokok. Naponta kétszer zuhanyozhatok veled. Felbecsülhetetlen. – haraptam meg finoman orrát, majd hosszasan csókoltam meg.

- Telhetetlen vagy. – suttogta két kisebb támadásom közt, csodálva figyeltem őt. Fekete szempilláiról lassan csurgott le a víz arcára, mintha könnyezne, mégis mosolyogtak ragyogó, kerek szemei.

- Te meg csodaszép. – támasztottam homlokom az övének és lehunytam a szemem. Abból, ahogy kissé megfeszült, jól tudtam, zavarba hoztam. – Eljössz ma velem valahova?

- Hova akarsz menni?

- Először leadjuk Twixet, holnap sokáig fogsz aludni. Utána pedig lazítunk. Megebédelünk valahol, aztán pedig megnézhetnénk egy filmet. Szeretnék egy ilyen hétvégét. – kijelentésem csend fogadta.

- Rendben. – mosolyodott el, hangjából érzékeltem, pedig már kezdtem megijedni, hogy rosszat mondtam. Még egyszer utoljára, hosszan, szenvedélyesen vontam magamhoz ott a víz alatt, mielőtt készülni kellett volna.

***

Twix kitörő örömmel fogadta a második sétát, alig tudtuk lefogni, míg felcsatoltam a remegő, nyüszítő háziállatra a pórázt, majd cserélhettem le össze-vissza nyálazott ruhám. Duzzogva rúgtam arrébb egyik kedvenc darabom és fodros kis nadrágot meg egy masnis haspólót felkapva mentem is vissza.

- Nekem ez így amúgy is jobban tetszik. – mért végig Jongin és duzzogásom ellenére zavartan fordultam el tőle. Nevetve fogta meg kezem és bezárta az ajtót utánunk. – Ne hagyd, hogy ez elrontsa a kedved! – nyomott puszit arcomra, mielőtt elindultunk volna. Máris sokkal jobb volt a kedvem. Imádtam, hogy ilyen pozitívan hat rám minden pillanatban.

- Tényleg jobban tetszik így?

- Sokkal. – mosolyodott el kérdésem hallatán. – Jól állnak neked az ilyen dolgok. – inkább nem válaszoltam, nem tudtam volna mit és megbánva kérdésem, félrenéztem. A pír megállíthatatlanul terjedt el arccsontomon.

Anya mosolyogva várt minket a ház előtt, biztos, ami biztos, írtam neki, mikor elindultunk. Twixet elengedtem a kertben, hosszas szag ellenőrző körútra indult, így csak letettem a pórázát és megöleltem anyát. Nem csak az ölelésem viszonozta, megölelgette a még zavarban lévő Jongint is. Jót kuncogtam szegény fiú arcán. A zajok pedig a mosolygós Tent is előcsalták. Láthatóan ő is nagyon örült a vendégeknek. Így ebédig maradtunk. Kint ülve, egy-egy tea mellett beszélgetve. Apa pedig hamarosan megérkezett a boltból. Figyeltem, ahogy Jongin szinte falfehérre sápad a jó kiállású, valaha kifejezetten jóképű édesapám láttán. Már lassan kopaszodott, de vállai még mindig szélesek voltak és az edzésnek hála, alakja továbbra is fiatalosnak festett. Természetesen enyém volt a megtiszteltetés, hogy bemutassam őket egymásnak. Ten és anya egymásba kapaszkodva nevetgéltek a kínos találkozás láttán. Apának talán még nehezebb volt, mint Jonginnak. Elvégre még soha nem hoztam haza egyetlen fiút sem Taeminen kívül, akit bátyámként kezeltek.

- Nagyon örvendek… - motyogta apa egyszerre bizalmatlanul és kíváncsian méregetve Jongint, akire ezzel a frászt hozta. Kedvesem szinte megkönnyebbülésétől leeresztve bújt vissza hozzám, mikor megtehette.

- Mit túl nem élek érted. – suttogta fülembe szinte hangtalan, majd csak odafúrta hozzám orrát. Én kifejezetten jól szórakoztam, bár nem olyan látványosan, mint anyáék.

Nehezen engedtek minket utunkra, de sikeresen elszakadtunk a családtól. Már fél egy volt és Jongin kezdett megint hasára panaszkodni. – Együnk csirkét! Kérlek! – nézett rám lelkesen egy belvárosi étterem előtt, ahol különféle rántott csirkéket kínáltak. Kuncogva néztem lelkesen csillogó szemeibe és rábólintottam kívánságára. A csirkehús iránt érzett rajongásáról még Hyomin panaszkodott, így nem volt szívem megtagadni tőle kedvencét. Boldogan terelt be az étterem belsejébe. Akadt szabad asztal is, én pedig teljesen Jonginra bíztam magam az üdítő rendelése után.

Sokat sem kellett várni az ebédre, kíváncsian nézett fel rám a különféle dolgok felett, miközben elmagyarázta mi micsoda.

- És ez? – emeltem fel egy szimpatikus kis szárnyat.

- Egy kicsit csípős, de szerintem nagyon finom. – bólogatott, úgy döntöttem, bevállalom. Óvatoskodva haraptam bele és nyammogtam el az első, majd a második bátrabb falatot. Isteni finom volt.

- Most kell csípnie? – motyogtam tele szájjal, a válaszra várva, de csak pislogott, mire felkuncogtam. Szerintem nem volt erős.

Egymással viccelődve, beszélgetve fogyasztottuk el az összes csirkét, java részét Jongin, de nem bántam volna akkor sem, ha többet tudtam volna enni. Iszonyatosan édes volt evés közben én pedig már a figyelésétől úgy éreztem, többet tudnék enni. Persze nem akartam megkockáztatni, hogy fájjon a hasam.

Az ebédet pedig a megbeszélt mozi követte.

Tanácstalanul álltunk a sokféle plakát előtt, tanakodva, mit lenne érdemes megnézni. Párszor szóra nyitottam ajkam, de meggondoltam magam, ahogyan ő is.

- Zseniális ötletem van! Menjünk el fagyizni, vegyünk valami süteményt estére és otthon töltsünk le egy filmet a tévédre. – rámeredtem, majd mosolyogva bólogattam. Kifejezetten szimpatikus ötlet volt. – Akkor elviszlek a kedvenc helyemre! – mosolyodott el lágyan és szorosan összefűzve ujjainkat, kifele indult az épületből, vidáman követtem, néha szökdelve egyet, amiken jókat kuncogott.

Meg sem álltunk az említett kedvenc helyig. Egy eldugott kis hely volt, ízléses, vintage hangulattal. A neve pedig Levendula volt. Biztató mosolyt kaptam mielőtt beléptünk. Előbb pedig a süteményt rakattuk el. Millió féle macaron volt, tekintetem pedig felragyogott. – Válogass nyugodtan! – mormolta gyengéden fülembe, kezeit hasamra simítva, forróak voltak tenyerei a bent működő légkondi mellett, mire megborzongtam. Némi hezitálás után úgy döntöttem, válogatok, ahogy mondta. Nem akartam költeni a pénzét, de meggyőztem magam, ezzel fizeti vissza az első napokat, mikor semmi hasznát nem vettem otthon. Mikor összeválogattam mindent, ami megtetszett, csak macaront kértem, de abból többet, mint valaha képzeltem, felkuncogott. – Ez minden? – kuncogott nyakamba, majd magának is kért valamit, mielőtt finom erőszakkal a fagyikhoz terelt a kis színes süteményektől. Sosem láttam még ilyen ízeket. Csodálva figyeltem őket.

- Egy… - fagytam le tetemes időre. – egy levendulás csokoládét és egy lichi-rózsát szeretnék. – döntöttem el végül, még mindig az ízeket csodálva, majd miután Jongin fizetett, kifele indultunk. Nem is sokat mentünk, egy nem messzi parkban ült le az árnyékba, kellemes volt az idő a fák közt. Lerakta a süteményeket rejtő nagy, fehér zacskót és gyengéden húzott ölébe. Nyelvem hegyével kíváncsian kóstoltam bele fagylaltjába, mosolyogva nézett fel rám. Figyeltem, ahogy a fagylaltot eszi, nem is lett maszatos, viszont a látvány ismételt idegen érzéseket mozdított meg bennem. Minden bizonnyal mindenki ismerte, aki már figyelt egy férfit fagylaltot enni. Egy olyan férfit, aki magához akarja édesgetni minden napos igyekezettel. Megzavart fejjel tértem vissza saját édességemhez, amúgy is le voltam maradva az evésben.

- Tudod, Hyominnal ilyeneket nem lehetett csinálni. – mondta halkan, hüvelykujjával letörölve egy foltot szám sarkából. – Pedig mindig is szerettem volna ilyesmiket csinálni a lánnyal, akit szeretek. Talán ezért sem működött igazán a dolog köztünk. Mást akartam, teljesen, mint ő. Tudom, hogy nem vagy igazán tapasztalt a kapcsolatok terén…

- Egyáltalán nem vagyok az. – mosolyodtam el halványan.

- Mindenkinek van az életében valaki, aki meghatározza a jövőbeli kapcsolatait, minden további nélkül. – nézett fel szemembe. Nem hittem, hogy rám gondolna. – Hyominnak az apja volt az. Nekem valaki, aki sokkal jobban hasonlít rám, mint bárki más. És szeretném, ha találkoznál vele. A héten jön Szöulba Busanból és megígértem, hogy találkozok vele. Szeretném, ha egyik nap te is ott lennél! – elgondolkodtam szavain. Örültem, hogy elmondta, megbízott bennem. És mióta megismertem az igazi Jongint, nem kételkedtem abban, hogy rossz emberekkel töltené az idejét. Így a mosoly teljes természetességgel szaladt szét arcomon és bólogattam párat. Láttam, hogy megkönnyebbült.

***

Fogalmam sem volt róla, miért szólok Yooaról Bininek, izgultam is, mikor rájöttem, mit mondtam. Épp arról a lányról beszéltem, akibe fülig szerelmes voltam gyerekkoromban. És bár Yooa mára csak mosolyt csalt arcomra, semmit sem mozgatva meg a lelkemben ragaszkodó barátságomon kívül, Hyomin valamiért mégis komoly féltékenységet táplált irányába. Azonban hiába féltem. Azt az édes, ragyogó, hamisítatlan mosolyt nem vártam, beleegyezése meggyőzött róla, bízik bennem, hisz nekem. Büszke voltam rá, hogy találkoznak. A múltam és a neki köszönhető jövőm. Volt köztük hasonlóság, ezt nem tagadhattam le, bár nem tudtam, Yooa mostanság hogyan néz ki, mindketten határtalanul kedvesek voltak és igyekeztek mindig mosolyogni. Bár nem hittem, meglettem volna Bini nélkül másfél-két évig, miután tényleg megismertem, úgy véltem ha Yooa adott alapot nekem, csak Bini lehet az az igazi, amivel barátom kissé gúnyosan játszott reggel. Visszagondolva, talán eszébe sem jutott, hogy kapcsolatban vagyunk, és ezúttal nem csak álmodozom. Meg fog lepődni az én gyönyörű tündéremen.

- Szóval nem lenne gond?

- Egyáltalán nem lenne az. – mosolygott még mindig, a tölcsért rágcsálva. – Ha belegondolok, minden barátod és mindenki, aki közel áll hozzád, hozzám is. – szavainak igazat adtam. Taemin, aki talán még többet jelentett neki, mint nekem, vagy Hyomin, akinek többet jelentett Bini, mint én. Esetleg Insoo, akinek egyetlen rossz szava sem volt kettőnk ellen, akkor sem, mikor majdnem mindent tönkretettem kettőnk közt és azóta is mosolyogva ugratott minket, kedveskedett Bininek.

- Igazad van. – mosolyodtam el végre én is.

- De lassan hazaindulhatnánk. Messzire elgyalogoltunk. – ismét igazat adva neki hagytam, hogy felálljon ölemből, de az indulás pillanatát még halogattam egy hosszú csókkal és szája sarkának letisztogatásával. Utána hagytam hazafele igyekezni a piruló kis tündérem.

***

- Milyen filmhez lenne kedved? – néztem hátra miközben a süteményeket pakoltam a hűtőbe, Jongin pedig a laptopot bújta.

- Nem tudom. Nem akarok semmit nézni, amin esetleg meghatódom. – kuncogott fel. – Valami kalandosabb jobb lenne.

- Nem nézünk Iron mant!

- Nem is akartam. – nevette el magát őszinte vidámsággal, majd felnézett rám, miközben becsuktam a hűtőajtót és hozzá sétálva hátulról lecsúsztattam kezeim mellkasára, állam pedig vállára ejtettem. – Az Alice Tükörországban jutott eszembe, vagy a Mad Max, esetleg a Deadpool…

- Nézzünk Alicet! – gondolkodtam el. – De az elsőt. A második még úgy sem lesz fent sehol. Néhány moziban még adják. – beleegyezően hümmögött és megkereste nekem a filmet.

- De előbb megfürdünk, ma nem fogok zuhanyozni megint és még korán van a filmhez. – éreztem, ahogy ismét eluralkodik zavarom, de igyekeztem lenyelni és könnyedén válaszolni.

- Szóval fürödni szeretnél?

- Ki nem hagynám, hogy ma ráérek ilyesmire. – kuncogott fel és otthagyva a letöltést, megragadta kezem, hogy a fürdőbe cipeljen. Kissé elvarázsolva, de követtem. Mosolya kicsit izgulni engedett, de igyekeztem figyelmen kívül hagyni.

Megnyitva a csapot bedugaszolta a kádat, majd temérdek habfürdőt engedett a zubogó víz mellé. Sosem láttam még ennyi habot egy kádban, talán mert sosem izgatott a fürdés. A gyengéd csókokkal tűzdelt vetkőztetés sem maradt el, főleg, mert reggel elutasítottam és csak ledobáltam átizzadt holmijaim. Soha nem éreztem még annál kellemesebbet, mint ahogyan a habok közé csúsztam a vízbe és el is vesztem. Csak a hátamnak simuló síkos mellkas biztosított róla, még mindig a fürdőszobámban vagyok.

- Hihetetlen, hogy én ezt idáig kihagytam. – motyogtam a habbal játszva, kuncogás volt a válasz. Egy időre pedig csend ereszkedett közénk, míg játszottam, majd megéreztem az első csókot vállamon. Sok száz másik követte. Egy ideig nem is figyeltem rájuk, annyira lekötött a színesben csillogó miniatűr buborékok sokasága, majd rábukkant egy eddig felfedezetlen, érzékeny pontra, ami izgatott kis görcsökbe rántotta testem teljesen más pontjait. Kuncogva ingerelte azt a pontot, miközben szabadulni próbáltam, de csak szorosabban ölelt magához. Nem maradt más választásom, mint sóhajokkal levezetni a feszültséget és lábaimat megfeszíteni.

- Lazíts kicsit jobban! – suttogta nyakamra és hasam kezdte cirógatni, majd felfele haladt mellkasomhoz, mielőtt keze lesiklott volna a víz alá, combom belső oldalára. A türelmetlen várakozás pedig ismét kitöltötte elmém. Már nem voltam zavarban, hagytam, hogy testem ellazuljon, amennyire csak teheti egy ilyen izgatott pillanatban. Azonban érintései abbamaradtak, mielőtt elérhettem volna azt a kellemes remegést, ma este valami újat mutatott nekem. Gyengéden kutakodó, simogató ujjai eleinte feszülő fájdalmat okoztak, főleg ha épp nem mozdultak. Többször megfordult a fejemben, megkérem, hagyja abba, azonban túlzottan zavarban voltam hozzá, és míg töprengtem, észre sem vettem, a kellemetlen érzés lassan elmúlt. Mint a fejfájás, észrevehetetlenül tűnt el, csak arra eszméltem, ez tetszik nekem és apró kis sóhajok hagyják el ajkaim. Ajkai pedig ismét megtalálták az eddig ostromolt erogén pontot.

Behunyt szemmel feküdtem a kádban, fejem teljesen hátrahajtva vállára, hagyva, hogy ott és úgy simogasson, ahol, és ahogyan neki tetszik. Néha halkan beszélt hozzám, ajkai simogatták nyakam közben, a víz pedig kezdett lassan kihűlni. – Ideje lesz megnézni azt a filmet, szerintem lassan nyolc óra is lehet. – suttogta fülembe, mire elmosolyodtam a csiklandós érzésre.

- Rendben. – mormoltam, azonban a kisujjam sem mozdítottam, azért, hogy előbbre jussunk. Mindent ő csinált ma este. Gyengéden oszlatta el rajtam a tusfürdőt, majd miután kihúzta a dugót és a víz lassan elfogyott alólunk, csak belebújtatott egy köntösbe és a karjaiban utaztam egészen a kanapéig. Mire feleszméltem, egy üvegtálból eszegettem a kis macaronokat, Jongin meztelen mellkasán nyugtatva fejem, egyik fülemmel szíve mély dallamát, másikkal a filmet hallgatva. Aztán valamikor álomba zuhantam.