Barátnők

Egészen keddig kiváló hangulatban töltöttem első napjaimat Jonginnal. A második éjszaka ugyan nehezen kezdődött, mikor bebújva mellém karjaiban találtam magamat. Igazán kellemes volt az ölelésében aludni, azonban rettentően zavarban voltam a puszta tudattól, hogy az első pasi, akit jobban érdeklek a kutyámnál épp meztelen mellkassal simul a hátamhoz. Így a szombat éjszakám nagy részét pironkodó fantáziálással töltöttem, mint minden normális huszonéves lány, alvás helyett.

A második éjjel szerencsére már kényelmesebben és könnyebben telt, így nyugodtan állíthattam, vasárnapról hétfőre virradva sokkal kipihentebb lettem.

- Jól aludtál? – jelent meg Jongin a konyhában utánam nagyjából másfél órával. Már levittem a reggeli sétánkra Twixet, adtam neki reggelit és az epreket kergetve az előttem pihenő tálban, a kávét vártam. Szokatlan volt dupla adagot főzni, hogy mindkettőnknek kellemesen elegendő mennyiség jusson, de úgy éreztem jó, hogy végre új dolgokat kell megszoknom valakiért. És nem úgy fogom leélni az életem, hogy a nők kimagasló százaléka szerint szuperszexi, kissé őrült legjobb barátom minden hétvégén feleszi a maradékot előlem, amit az anyám főzött nekem, majd figyeli az erkélyen át, hogy lezuhanyozom. Azért szerettem Taemint, még ha voltak ilyen rettentő furcsa dolgai.

- Hm? – kaptam fel fejem, de még oda sem fordultam, ajkai a fejemhez nyomódtak. – Felkelt a csók mániás végre? – halkan elnevette magát és kivett a szekrényből két bögrét, ügyelve, hogy ne vágjon fejbe a szekrény ajtajával, mint legutóbb.

- Haha, igen felkeltem.

- Hű de morcos valaki. – kuncogtam fel. – Csaknem bal lábbal kelt a nagy balettos?

- Ha nem vigyázol, megcsókollak. – töltött ki nekem kávét elmosolyodva és a kezembe nyomta, majd előrehajolva azokkal a szép ajkaival ellopta az eprem, amit a számhoz emeltem volna.

- Hé!

- Ve el, ha akaod! – hajolt hozzám a szájából félig kilógó gyümölccsel. Elfintorodva toltam be teljesen ajkai közé az epret mutatóujjammal és figyelmen kívül hagyva édes nevetését, belekortyoltam kávémba. – És mit csinálunk ma? Taemin minden nap zaklat?

- Ma takarítunk.

- Mit? – türelmetlenül lestem rá, mire halkan felnevetett. – Rendben, szóval ma a házimunka az első. – huppant mellém.

Fél órával később mindketten a nappali közepén álltunk és igyekeztem elmagyarázni neki, mit hogyan kell porszívóznia a lakásban, hogy egyik méregdrága szőnyegemben se tegyen kárt. – El se hiszem, hogy annyit keresel, mint én. Legalább a duplájának fest a tiéd a lakás alapján.

- A legtöbb vackot Lee papától kaptam.

- Áh, attól a Lee papától, aki két napja annyira örült, hogy elmentem végre kedves családi otthonából, hogy maga pakolta össze a cuccaim?

- Dehogy, van az három nap is. – rám nézett, majd elnevette magát. – Igen, tőle kaptam. Azt hiszem még ma is abban reménykedik, hogy hozzámegyek Taeminhez.

- Ahhoz nekem is volna pár szavam. – karolta át a vállam és nyomott egy nagy, cuppanós puszit arcomra. – De megjegyeztem mindent kapitány, hacsak nincs még több szabály a szőnyegeket illetően. – kuncogva nyomtam a kezébe a porszívó csövét és az ablakhoz lépve alaposan lefújtam ablakmosóval.

Puffanás zökkentett ki az ablakmosásból, kíváncsian fordultam hátra, Jongin pislogott rám ártatlanul a földről, Twix pedig kalimpáló lábainál feküdt.

***

A porszívózás a lehető legjobban ment a rengeteg szabály ellenére, sőt, így legalább nem volt olyan unalmas a dolog. Dögunalom volt. A nappaliba visszatérve viszont sokkal érdekesebbé vált. Az ablakot tisztító Bini ugyanis tökéletes és hihetetlenül vonzó látványt nyújtott. Ennek volt köszönhető, hogy tátott szájjal bámulva és felé totyogva egyszerűen átborultam a békésen alvó Twixen.

- Jól vagy? – pislogott rám Bini meglepetten, mire mosoly költözött arcomra és feltápászkodtam.

- Természetesen. Csaknem aggódtál? – húztam magamhoz megpiszkálva a kontyot feje tetején és finoman megcsókoltam. Élveztem, hogy mostanában pici kis ajkai már tétovázás nélkül viszonozta csókjaimat. Csak két napomba került. Bár gyakran nem mertem megcsókolni. Úgy festett Eubinhez jobb lassan közelíteni, meghagyva a kis komfortzónáját maga körül a nap nagy százalékában.

- Egy kicsit. – motyogta ajkaimra, nyakam átkarolva, mire elmosolyodtam. Olyan édes volt. És már húzódott volna el, mint eddig. Egy rövid csók és aztán minden megy tovább. Nem volt ma kedvem csak ennyihez, mégis engedtem neki. Soha nem akartam még ennyire jól csinálni semmit.

- És mit ebédelünk? – nyomtam puszit homlokára.

- Amit hozol a boltból. – mosolygott rám. Azt imádtam ezekben a mosolyokban a legjobban, hogy gyönyörű szemei is huncutul mosolyogtak ajkaival együtt.

- Akkor ehetünk tengerigyümölcsös tésztát?

- Tengergyümölcseiset?

- Azt azt. Tegnap zöldség volt, nem tiltakozhatsz!

- Ez az én házam, akkor tiltakozok, amikor akarok. – kíváncsian pislogtam párat a válaszára várva. – Rendben, csak hozz hozzá mindent! – a levegőbe boxolva rohantam a cipőmért és a tárcámért.

- Sietek!

- Oké. – mosolygott, mire kisiettem az ajtón és a bolt fele vettem az irányt.

A telefonom bújva igyekeztem rájönni, mi is kellhet a tésztához, és melyik receptet ismeri is Eubin, végül csak feladva a reményt körbenéztem. Biztosan kell tészta. Meg kagyló és garnéla meg tintahal karika és polip. De úgy sejtettem attól, hogy ezeket egy kosárba teszem, nem lesz kész az ebéd.

- Jongin? – az ismerős hangra felkaptam a fejem és meglepetten pislogtam a tökéletes sminkkel körbevett szemekbe. – Mit keresel itt?

- Azon gondolkozom, mi kell még az ebédhez, de jobb kérdés, hogy te mit keresel itt. – sóhajtottam fel tovább sétálva és a kosárba tettem egy doboz főzőtejszínt.

- Szerettem volna meglátogatni Binit, tudod most értem haza. Hallottam, hogy apa kirakott. – tipegett utánam, mire csak megfeszítve állkapcsom a pénztárhoz sétáltam. – Kifizeted nekem ezt? Ez Bini kedvenc csokija.

- Rendben, kifizetem. – vettem el a kezéből a táblát, csak Bini kedvéért és kipakoltam, amit vásároltam, majd bele a szatyorba, miután fizettem.

- Nem tudom Bini mit mondott neked, de…

- Hyomin, nem érdekel. – fojtottam bele a szót azon nyomban. – Megmondtam, nem akarlak elvenni ezek után. Ha feltűnt, rajtam kívül senki sem akarta, hogy elvegyelek.

- És a szüleid? Tudom, hogy ellenezték, de mégis szükségük volna a pénzre. Jongin, és szeretnék hozzád menni. Tényleg. Csak egy kis időre volt szükségem.

- Nem, nem Ó Istenem nem. Aki egy kis időt akar, nem így mondja meg az előtte térdelő fiúnak. – morogtam félrenézve.

- Na, ide figyelj Kim Jongin! Mikor voltam én átlagos? Ha? És hozzád kell mennem. – tagolta lassan. – Kell, mert akarom. Mert szeretjük egymást és tudom, hogy szeretnéd összekötni az életed velem. Mert jobban ismerlek, mint bárki. – fordított magával szembe a ház előtt.

- Jól van Hyomin. Ezt beszéljük meg akkor, mikor már nem érzem úgy magam, ha téged látlak, mint egy darabka szégyen. – toltam el kezeit és befele indultam, miután a kezébe nyomtam a csokit.

- Jó de… te most itt laksz? Ebben a házban? – pislogott rám ártatlan mosollyal.

- Igen itt lakom. Tudod a legjobb barátom, a bátyád, segített nekem egy kicsit, hogy életben maradjak anélkül, hogy koldulnom kellene. – nyitottam be Bini ajtaján, lefagyva pislogott párat, majd rohant utánam.

- Bini, kedves! – szelte át a konyhát a kerek szemekkel rám bámuló lány nyakába vetve magát. Bocsánatkérő mosollyal pakoltam le a szatyrot a konyhaasztalra.

Odalépve Bini mellé akartam nyomni egy puszit arcára, azonban ügyesen húzta el fejét, miközben Hyomin ölelte. Ajkaim lebiggyesztve bámultam rá, de csak oldalba bökött és hessegető mozdulatot tett. Kiskutyaszemekkel vonultam arrébb és Twix mellé telepedve magam mellé húztam az energikus kutyus kissé bamba pofiját azt simogattam, miközben továbbra is tekintetemmel könyörögtem neki. „Mi?”-t formált ajkaival és elmosolyodott, majd eltolta magától Hyomint, mire rendeztem ábrázatomat. – Hoztam neked bocsi csokit, Jongin fizette.

***

- Aham, vagyis én. – motyogtam orrom alatt a csokira bámulva. Majd összehozok belőle valamit Taeminnek.

- Figyelj Bini, tudom, hogy szörnyen viselkedtem, megbocsáthatatlanul, de nem veszíthettem el mindent. – próbált lépést tartani velem, miközben elővettem amiket Jongin hozott. – Jonginnal szeretjük egymást és össze fogunk házasodni, de el kell nyernem a bocsánatát. De csak miután elnyertem a tiédet. – ezek a szavak most szíven ütöttek. Azt hittem ezen már túl vagyunk. – Tudom, hogy hosszú és nehéz lesz, mire megbocsátod nekem azt a sok szörnyű szót, amit mondtam. Nem… nem gondoltam tényleg komolyan, csak ki voltam borulva.

- Tudod Hyomin, talán ez még korai. Azok, amiket mondtál… lehet, hogy igazad volt, de nem volt jogod ilyesmiket mondani. Főleg nem Jonginról azok után, hogy nemet mondtál neki és kidobtad.

- Szeretem őt Bini. Szeretlek Jonginie. – nézett a fiúra bociszemekkel, miközben feltettem a kagylót főni. Csak fintorogtam egyet a vízre és beleszórtam a sót. Szeretlek Jonginie, jaj de cuki!

- Rendben Hyomin, amennyiben Jonginnal akarsz beszélni, tedd meg.

- Rá fogok jönni, mivel nyerhetem el a bocsánatotokat. Nagyon szeretlek Bini és nem mondok le rólad. – ölelt magához hátulról, majd elsietett.

Magamban füstölögve folytattam az ebéd főzését. Szóval ők össze fognak házasodni, Jongin pedig annyit nem tudott mondani, hogy bocsi, de már nem akarom. Ekkora papucsot… Kinek kell egyáltalán ilyen? Igen, nekem kellett. Annyira megkedveltem máris. Idáig. De Hyomin jelenete kellően illúzióromboló volt.

És füstölögtem, mikor megfőtt a tészta, amit Jonginie kért, majd füstölögve kaptam fel a tál epret és vonultam félre.

A füstölgő eperevésnek pedig estére kellemetlen hasfájás lett az eredménye. De Jongintól nem fogadtam el segítséget.

- Komolyan haragszol rám is, amiért eljött? – fakadt ki végül lefekvéskor. Csak tüntetően elnéztem. – Komolyan… nem hiszlek el Eubin… - rázta meg fejét.

Így hétfőről keddre Jongin a kanapén aludt, pedig hiányoltam őt. Egészen kellemes volt nem Twixszel aludni a nagy ágyban.

Reggel pedig a fiú már nem volt sehol. Magamat éreztem hibásnak ezért, pedig nem hittem, hogy annak kellene éreznem magam. És csak ültem otthon, szomorkodva, amiért Jongin elment. Olyan jó lett volna…

Estére sem lettem jobban az önmarcangolástól, de szerettem volna elmenni Laura születésnapjára, így felvettem kedvenc csillogó trikó ruhám és frissen mosott hajam kivasalva kicsit sminkeltem, felcsatoltam új kedvenc karkötőm, órám és hófehér conversembe bújva felkaptam a táskám. Még vennem kellett ajándékot is.

Egy üveg bor mellett döntöttem, úgyis sokan leszünk, nem árt. Fizettem a közeli boltban és gyalog indultam a megadott címre. Nagyon gazdag környék volt, ámulva lépkedtem az utcákon.

- Bini? Te mit keresel itt? – Taemin hangja maga volt a mentőöv.

- Egy… egy születésnapra jöttem, de itt olyan könnyű elveszni. – néztem körbe elveszve.

- Mi lenne, ha inkább hoznád azt az üveg bort és meginnánk együtt a Hannál? Én már úgyis végeztem itt a dolgommal. Hallottam, hogy Hyomin kicsit felborzolta a helyzetet otthon. Baromira féltékeny rád Jongin miatt…

***

Kicsit bántam, amiért reggel leléptem Binitől, de olyan rosszul esett, hogy rám is haragudott Hyomin miatt. Bár mire eljött az ebédidő és egyedül megettem valahol egy hamburgert az egyedüli reggeli után, rájöttem, talán kissé jogosan pipa. Kiállhattam volna mellette. Vagy tiltakozhattam volna Hyominnal szemben.

Úgy döntöttem este bocsánatot kérek Binitől, amiért cserben hagytam és akkor minden a legnagyobb rendben lesz.

Insoonál készültem össze a partira. Alapos zuhany után fogalmam sem volt mit vegyek fel. Mikor barátom már készen bámult valami filmet, én még mindig csak egy szál boxerban topogtam.

- Olyan vagy, mint egy csaj. Mi van veled?

- Fogalmam sincsen, mit vegyek fel. Tetszik nekem egy lány és szeretném a legjobb benyomást tenni rá. – kaján vigyorral mért végig.

- Kidob a nőd és máris egy lányra fáj a fogad? Úgy sejtem tudom ki aaaaz. A mi Binink. Ugye?

- Mih? Neeem. – tiltakoztam azonnal, de csak vígan pattant fel és túrt a cuccaim közé.

- Olyan vörös lettél, mint egy túlérett eper. Tetszik neked. – nyomott a kezembe egy inget és egy sötétkék nadrágot meg hozzá egy övet. – Vedd fel ezeket, jól fognak állni. És lehetőleg ne gombold be állig az inged. És kezdj valamit a hajaddal pulikutyus. És keresek neked még valamit. – sietett el, én pedig magamra hagyva jobb híján felöltöztem, majd gyengéd tekintettel a kezemre ügyetlenkedtem a karkötőm. Még jó pontot szerezhetek vele.

Insoo pedig egy karórát hozott nekem, miközben én fülbevalóimmal küzdöttem. Ki akartam őket venni, de végül lusta voltam hozzá és csak barátom fele fordulva széttártam a karom. – A-a. Még egy gombot ki. – mutatott mellkasomra, mire felszusszanva engedelmeskedtem. – Ha ez nem jön be neki, tényleg leszbikus. Na, indulás. Tiéd a bor, én viszem a virágot. – tuszkolt az ajtó fele lelkesen. Szerettem, hogy ennyi energia szorult bele. Most kifejezetten jót tett nekem.

Laura bulija pedig eszméletlen volt. Az ünnepelt hölgy elbűvölő mosollyal üdvözölt.

- Ó Jongin, reméltem, hogy a barátod is magaddal hozod.

- Mármint Taemint? Nincs az az Isten, hogy ő ilyen bulikba járjon. – mosolyogtam kínosan és odaadva a bort egy gyors köszöntéssel, azon igyekeztem megtalálni, akiért én tényleg jöttem. Azonban Bini sehol sem volt.

Unottan bámultam italomba egy idő után, Insoo pedig jót nevetett rajtam. Hogy lehettem annyira ostoba, hogy azt hittem eljön? Azok után, hogy ilyen ridegek voltunk egymással, kicsi volt az esélye.

- Azt a Bini milyen csinos!

- Mi? – ugrottam fel azonnal Insoo szavaira, akiből kirobbant a nevetés. – Hol van? Hol?

- Odakint beszélget. – rohantam az ablakhoz, ahogy csak tudtam. Nem hittem, hogy megint féltékenynek kell lennem Taeminre. Bini mosolyogva bólintott neki, majd lassan indultak el.

- Nem nem. – ráztam meg a fejemen és átviharzottam a nappalin, majd a cipőmbe belebújva kirohantam az ajtón. Pillanatok alatt utolértem Biniéket és megragadva kezét visszahúztam magamhoz. Taemin kíváncsian, Bini értetlenül nézett rám.

- Jongin?

- Ne haragudj hyung, de Bininek, az én csinos Binimnek ma mással van randija. – mosolyogtam a kerek szemű szépségre. – Ne haragudj a tegnapi miatt! Sajnálom, hogy cserben hagytalak, ott kellett volna lennem melletted és elmondani Hyominnak, hogy engem már más lány érdekel. Aki ma is észvesztően csinos, mint akkor, mikor majdnem megcsókoltam. – láttam, ahogy elpirul, mint mindig, mikor elhangzott egy bók a számból. Ezt imádtam. – Kicsit selejt vagyok, de attól még megengeded, hogy tovább igyekezzek? Esetleg úgy, hogy befogadsz?

- Te vagy a legselejtesebb srác, akit valaha láttam. – nevette el magát halkan, mire mosolyra fakadtam és úgy döntöttem teszek az egyetlen szabályra, ami köt és megfogva édes pofiját, megízleltem ajkait. Éreztem, ahogy lefagy, teljesen leblokkol szegénykém, de kitartó voltam. A viszonzás pedig idővel nem maradt el. Számoltam a másodperceket, ameddig ilyen közel lehettem, majd elengedtem ajkait. Mosolyogva nézett a szemembe.

- Nemár! Csak ennyi? – kiabálta Insoo, mire mindketten arra fordultunk. Az egész társulat minket nézett. Lágy mosollyal néztem Bini szemeibe.

- Igen, azt hiszem nekem egyelőre csak ezt szabad.

- Hát egy olyan mihaszna srác, aki még randira sem visz…

- Kitakarítottam a lakásod és úgy ugráltatsz, ahogy akarsz. Ennél még jóval több jár nekem. Mondjuk a tény, hogy a barátnőm vagy. – karoltam át derekát és magamhoz húzva tényleg megcsókoltam. Ahogy pedig cserébe átölelte vállaim és viszonozta a csókom, a legjobb estévé varázsolta ezt, előre is.