Kínos

Bár nem jártam bulizni, úgy döntöttem a ma estét tényleg élvezni fogom. Taemin mosolyogva búcsúzott el tőlünk és hagyott minket bemenni a házba. Laura kicsit csalódottan nézett utána.

- A barátotok nem jön be?

- Nem igazán szeret bulizni. – mosolyogtam rá bocsánatkérően. – Csak véletlen összefutottam vele errefele.

- És nem mindig a csinos pasit kell várni. – tette hozzá Jongin, maga előtt terelgetve.

- Ittál már, igazam van?

- Kicsit, de míg fel nem ugrottam miattad, nem szállt a fejembe. – karolta át derekam és lehúzott egy kanapéra. Kíváncsian néztem a másik oldalamon ülő Insoora. Bár mindenki minket kérdezgetett a kapcsolatunkról, inkább Jongint, mert én a párnákkal igyekeztem eggyé válni, ő csak mosolygott.

- Kicsit sem vagy felpörögve, mint a többiek.

- Miért lennék? Tudtam, hogy tetszel neki. – meglepve pislogtam. – A lányok mindig bámészkodnak, de egy srác csak akkor bámul ilyen sokáig pislogás nélkül egy lányt, ha tetszik neki.

- Bámul?

- Mikor elmondtam… - „o”-t formálva ajkaimmal néztem a hozzám hajoló Jonginra, mire elmosolyodott és puszit nyomott arcomra.

Kellemes, nem túl nagy és zajos este volt. Beszélgetve iszogattunk, volt torta, méghozzá hatalmas és gyönyörű. Azt hiszem, ha egyszer férjhez mennék, se lenne ekkora és ilyen csodás tortám. Az íze pedig isteni volt. Epres, kivis, banános túrótorta. Jongin pedig ellopta szinte az összes epremet. Mégis szívesen hagytam neki, aranyos volt. – Nem láttad Jaemint? Egy ideje sehol sincs. – kíváncsian lestem körbe Jongin szavaira. Rossz előérzetem támadt az érzékeny, fiatal fiú kapcsán.

- Mindjárt jövök. – támaszkodtam lábára és felállva elindultam a hatalmas házban. Elég bizonytalanul lépkedtem, elsősorban a hátsó kertet akartam megnézni, ahol meg is találtam a keresett fiút. Úgy festett eléggé lógatja az orrát. Megérezhette, hogy jövök, mert felnézett és pislogott párat.

- Nem is láttalak bent, noona.

- Későn értem ide. – ültem le mellé a kőpadra. – Jól sejtem, hogy kosarat kaptál?

- Jól. Nem is az a baj, hogy elutasított. Megérteném, elvégre nem tetszhet mindenki mindenkinek. Az zavar, hogy eljönne velem randevúzni, ha nem tetszene neki az a srác.

- Az a srác? – pislogtam párat.

- Apám ügyfele, valami kozmetikai szarság feje. – halkan felkuncogtam.

- Gondolom Taeminre gondolsz.

- Abból, ahogy apám beszél róla, egy seggfej lehet.

- Az is, de nem úgy, ahogyan hiszed. – mosolyogtam lágyan. – Nagyon rendes és figyelmes az átlagot tekintve. De a nőkre nem figyel, ha ők akarnak beszélni vele. Így Lauranak se lenne esélye nála, ezt tudom. Egészen kicsi korom óta ismerem. Viszont… ha jó pontot akarsz szerezni a kiszemeltednél, én segíthetek.

- Hogyan? – kapta fel fejét, miközben én már tárcsáztam egy számot.

- Sofőr jönne érted?

- Igen… nem szeretem, de nem taxizhatok. Miért?

- Mond le. Más visz haza. Ez mindenkinek tiszta haszon lesz. – közben Taemin fel is vette, én pedig iderendeltem őt a buli végére. Egy ideig akadékoskodott és mikor még akkor sem akart segíteni egy szegény fiún, mikor felhoztam, Jongin nálam lakik neki hála, megzsaroltam anya főztjével. A siker azonnali volt. Jaemin csak pislogott rám.

- Te… te Jonginnal laksz? És… ő fog hazavinni? Én félek tőle.

- Igen, Jongin velem lakik, mióta szakítottak Taemin húgával és hidd el, nem kell félned tőle. A légynek sem tud ártani. – szegény fiú csak bólogatott, én pedig visszatereltem a többiekhez. Azért ez csúnya húzás volt a házigazdától, aki épp Jonginnal beszélgetett. Insoo önként átengedte Jaeminnek helyét és a srác vállát átkarolva a karfára telepedett, én pedig vissza Jongin mellé.

- Minden rendben? – éreztem meg ujjakat a tenyeremen, óvatosan cirógatott, nagyon csikis volt, de jól is esett.

- Igen, már minden rendben. Megtaláltam az első embert, aki fél Taemintől.

- Jaemin? Fél… Taemintől? Jól értem? – nevetett halkan, egyenesen fülembe, a hideg pedig végigszaladt a hátamon tőle.

Így, hogy mindenki itt volt rendben, kicsit még jobban telt az este. Jongin apró érintései és közeledései sem zavartak, sőt, jól estek. És nem is ivott sokat, mint kiderült, nem is szeret sokat inni. Pont megfelelt nekem, hogy így áll hozzá a dologhoz. Nálam senki nem utált jobban inni.

A buli végéig pedig elfogyott a torta és olyanokkal is beszélgettem, akikkel eddig soha. Nem tudtam, hogy ennyien irigyelnek a pici termetem miatt. És hogy ennyien tudják, ki az anyukám.

Taemin pedig kint várt minket, Laura azonnal ki akarta kísérni a csapatot. Fuvarosunk mosolyogva borzolt a csapat legfrissebb tagjának hajába.

- Ismerik egymást? – suttogta nekem Laura.

- Igen, Taemin az apja üzlettársa. – Laura csak pislogott. – Mi is megyünk, mert képes itt hagyni. Jó éjt Laura! – intettem és magammal húzva Jongint, beültünk hátra. Feje azonnal az ölemben landolt. Mosolyogva néztem le rá, csak vidáman rám kacsintott és becsukva szemét végigsimított lábamon, kissé belepirultam ebbe az érintésbe.

Jaemint vittük előbb haza, Taemin kérdezgetett pár dolgot, miért is kell most segítenie neki. Kijelentésem szerint mert az ő létezésének hibája, hogy Laura nemet mondott Jaeminnek. Hallottam, ahogy Jongin jót kuncog rajta, óvatosan futattam hajába ujjaim.

Taemin utána sokkal oldottabban szövegelve vitt haza minket, amíg pedig Jongin kivette a cuccait hátulról, nyomtam egy nagy puszit arcára. – Te vagy a legjobb barát Taeminie! Jó éjt!

- Neked is szép álmokat, hercegnő! – mosolyodott el és mikor kiszálltam, el is hajtott. Én pedig Jongin kezét fogva lépkedtem fel az emeletünkre. Twix szinte sírva ünnepelt körbe bennünket, Jongin azonnal leguggolt hozzá és simogatta, szeretgette a nagy dögöt. Mosolyogva vonultam el addig zuhanyozni. Jó volt végre lemosni a sminket és a piaszagot. Azután váltottuk egymást, és mint kiderült, Jongin nagy pólójába bújva az ágyba másztam és elhelyezkedtem alváshoz.

Pár vízcsepp az arcomon és az ágy besüppedése jelezte a vizes hajú fiú érkezését.

- Igazán felém fordulhatnál néha. – emelte meg a paplanom és átmászott hozzám. Elpirulva fordultam felé. Mosolyogva figyelt, vizes tincsei pedig szemébe lógtak. Így még jobban nézett ki, mint mikor úszás után hátracsapta őket. – Máris jobb, kis piros eper. – cirógatta meg arcom mosolyogva, mielőtt ajkaink találkoztak volna, most nem tétováztam viszonozni forró csókját, miközben karjai nem hagytak menekülni, szorosan ölelt. Csak percek elteltével mertem meztelen mellkasára fektetni tenyerem. Olyan jó volt hozzáérni meleg, selymes bőréhez. Emlékeimben még nem élt ilyen hosszú csók senkivel sem. Már nem emlékeztem mikor kezdtük. Az előbb? Tíz perce? És minden alkalommal, mikor levegőm fogytán, az ájulást megelőzve elszakadtam tőle, újra és újra ajkaim után hajolt. Egy idő után szinte fölém kerekedett. Kezdtem aggódni, hogy esetleg nem akar megállni itt, de mire összeszedtem volna a bátorságom, hogy szóljak neki, elszakadt ajkaimtól. – Álmodj szépeket! – érintette orrát enyémhez mosolyogva, majd valamivel távolabb húzódott tőlem és láttam, lehunyja szemét. Igazán közelebb jöhetett volna, de én nem mertem odabújni hozzá magamtól.

Reggel mégis a karjaiban ébredtem.

***

Binivel csodálatosan minden nap, miután tényleg hagyta, hogy közeledjek felé és hajlandó volt partnerré válni ebben a kapcsolatosdiban. Együtt kelni, feküdni, főzni, mindent együtt csinálni, ez volt minden, amire vágytam mostanság. Nem vesztünk össze a távirányítón, élvezte az animéket reggelente, az Iron mant, és kívülről fújta a Karib tenger kalózai összes részét.

Csak a testiség hajló rész aggasztott kicsit. Nem akartam elriasztani, így fogalmam sem volt, mikor közeledhetnék hozzá komolyabban. Nem tudtam volt-e egyáltalán barátja, volt-e valaha együtt valakivel. Testem pedig egyre gyakrabban jelezte, hogy nekem igenis igényem volna közeledni hozzá. És nagyon nem szerettem volna magam idő előtt ilyen kínos helyzetbe hozni előtte.

Hétfőn pedig kezdődött a munka elölről. Bini keltett fel óvatosan, amiért igazán hálás voltam.

- Gyere majd, van kint reggeli, még leszaladok Twixszel, utána mennünk is kell! – nyomott puszit homlokomra és magamra hagyott. Én pedig az elmúlt két-három reggelhez hasonlóan, jó pár percre a fürdőbe zárkóztam.

Mire azonban Bini hazaért, készen, megreggelizve vártam, mikor pedig felkapta cuccait, csókot nyomva ajkaira húztam is ki a lakásból. – Jól aludtál? – mosolygott rám a buszmegálló fele menet. Olyan gyönyörű volt ma reggel is. Reggelente volt a legszebb.

- De csak mert veled aludhattam. – mosolyodtam el pimaszul. Halkan felkuncogva pirult el. Tetszett ez a kis kuncogás, ami mostanság társult a pirulás mellé.

- Miért szeretsz így zavarba hozni?

- Mert iszonyú édes vagy mikor így próbálod kerülni a tekintetem, mégis annyira érdekel, téged nézlek-e, hogy állandóan ide lesel. – vigyorodtam el. Nevetve csapott karomra, most is zavarba hoztam, arcára volt írva.

A busz, ami a színház elé fuvarozott minket, hamarosan befutott a megállóba, telis-tele emberekkel. Binit könnyen magamhoz szorítva kapaszkodtam meg valahol a fejünk felett. Kínkeserves út volt kar és hasizmaimnak.

- Meg van még a karod? – vigyorgott rám pimaszul, mikor leszállva a buszról kezem rázogattam fájdalmas arccal.

- Hogyne lenne? – fontam össze ujjainkat, bár nem sokat éreztem érintéséből zsibbadó kezemnek hála.

Egyetértésben gyalogoltunk majdnem az öltözőkig, majd mosolyogva engedtem el és vágódtam be hozzánk. A téma természetesen csupa pletyka volt. Sokszor a középpontban velünk. Binivel és velem.

- Haver, leszbi csajjal soha nem éri meg járni.

- Ja, marha sok türelem kell hozzájuk. Egy is olyan, mintha dupla annyi lenne belőle. – csak a fejem ráztam a nagy bölcsességeken. Ezért nem szerettem ide járni. Mint a női öltöző, ha nem rosszabb. Erről meg kellene kérdezni majd Binit.

A tánc teremben pedig ott várt már a kis angyal, pacsniját igazgatva ült spárgában, rám mosolyogva.

- Egy lány hamarabb átöltözik, mint te. – fogta meg felé nyújtott kezeim és segített nyújtani. 

– Kész szégyen veled járni, mégis ki a nő?

- …én? Ne érts félre kedves, de olyan férfias vagy. – nevetve ingatta a fejét, csodáltam azokat a huncut szikrákkal telis-tele csillogó, ragyogó tekintetet. Felfele görbülő kis ajkait.

- Figyelem mindenki! – viharzott be a mester hamarosan, azonnal felpattantunk. – A következő táncokhoz, melyeket tanulnak az új darabhoz, két csapatra lesznek osztva. A Sangre española előadásához tangózni és salsazni tudó párokra van szükség. Egy óra múlva a C és a D termekben megkezdődnek az órák, addigra tudásuk szerint váljanak ketté és alakítsanak párokat! – biccentett a végén, majd el is rohant. Kíváncsian lestem Binire.

- Tangó, vagy salsa?

- Egy iskolából jövünk, tanultál te ott valaha is tangózni? – elmosolyodva intettem nemet a fejemmel.

- És esetleg van olyan alternatív univerzum, ahol megtisztelsz azzal, hogy a partnerem leszel?

- Ha egy hónapja kérdezed, biztos nincs. – feleletét igennek véve fontam össze ujjainkat és magam után húzva léptem be a kijelölt terembe. Már sokan voltak bent. Mindenki nyakát nyújtogatva keresett párt. Néhány lány, akivel már táncoltam korábban, mikor ebből a darabból vizsgáztunk, megmozdult felém, de hamar észrevették, Binivel kézen fogva érkeztem.

- Mikor a vizsga volt, kivel táncoltál?

- Jaeminnel. – válaszolt nemes egyszerűséggel.

- Nincs is itt.

- Gondolom, tud tangózni is. – vonta meg kis vállait mosolyogva.

A szabad óra, míg a többiek párt vadásztak, kellemesen telt. A falnak vetve hátam, az ölemben ülő Bini csikis kis talpát piszkáltam. – Abba fogod hagyni? - szűrte fogai közt, mire csak felkuncogtam.

- Nem hinném. Élvezem, hogy így felhúzlak. – nyomtam puszit arcára vigasztalásul. És tényleg nem hagytam abba a piszkálását a tanár érkezéséig.

- Üdvözlök mindenkit! Sok az ismerős arc. – mosolygott a középkorú nő. – Nos, mindenki tudja, egy hetünk van megtanulni, feleleveníteni a táncokat, így elvárom az önszorgalmat. De mielőtt elkezdenénk, miről is szól a salsa? Csábítás, vágyak. Ebben a táncban, inkább a nőé a vezető szerepet, aki bűnre csábít. Mint egy rossz drámában. Azonban nem feledhető a pár másik fél sem. A salsa örök harc, ahol az egyik fél mindig ellenáll a csábításnak. Ez a darab pedig megkövetel minden tudást. Spanyol vér… remélem, mind át tudjátok majd érezni. Örömmel látok régebbi tehetségeket is. – mosolygott rám kedveskedve. – És új arcokat is. Akik már táncolták a kettes számot, álljanak előre párokban! – tapsolt kettőt, a párok pedig némi rendeződés után felálltak. Most igazán örültem, hogy egy iskolába jártam Binivel, minden onnan származó diák jól ismerte a Sangre española táncait.

A zene elindult én pedig igyekeztem összeszedni minden emlékem, de fogalmam sincs miért, talán az idő távlatából kiestek a dolgok. Ellenben partneremmel. Eubin olyan biztosan mozdult meg, hogy pillanatok alatt ő lett a főnök kettőnk közül. Kissé csodálkozva eddig előlem rejtett magabiztosságán igyekeztem követni. Figyelmem azonban rövid időn belül, amint összeszedtem magam, mozgása terelte el. Igyekeztem feldolgozni, ez a kis balerina, aki szinte a zenélő dobozból lépett ki, most csak sutba vágta a tüllszoknyát és ennyire lazán, oldottan mozgott karjaim közt. Ha csak néznem kellett volna, biztosan elcseppen a nyálam, vagy minimum kiszárad a szemem. Hogy maradhattam le a vizsgájáról Jaeminnel?

Valahogyan mégis a végére ért a szám és a végpózban állva, Binit ölelve egy apró gondra lettem figyelmes. Nem akartam kínos helyzetbe hozni kettőnk közt, most pedig közel álltam hozzá, hogy mindenki előtt abba hozzam.

- Kérlek… el ne mozdulj előlem. – suttogtam fülébe félve, fogalmam sem volt mit fog ehhez szólni később, most aprót biccentett. Ajkam harapdálva meredtem magam elé, miközben a tanárunk előre hívta azokat, akik semmit sem tudtak a táncról és félre küldte a régieket. Binivel az ölemben igyekeztem teljesen kiüríteni a fejem és türelmesen vártam. – Sajnálom. – fektettem állam vállára végül bánatosan.

- Sem… semmi baj. Csak hirtelen ért.

- És előre bocsánat a továbbiakért. Azt hiszem ezt a hetet nem úsztad meg ennyivel. – halk kuncogására értetlenül néztem rá.

- Jongin, lehet, hogy félénk vagyok, meg csendes és könnyen zavarba hozol. Mondjuk ezzel nagyon… de tudom, hogyan működtök. Nem fogok megharagudni rád. – megnyugodva fújtam ki a levegőt és szorítottam jobban magamhoz. Talán ez is valamiféle áttörés volt. Nem taszítja az efféle dolog. Vagyis érti, de nem is tűnt úgy, hogy taszítja. Talán csak túlgondoltam mindent és félénksége, meg Hyomin miatti helyzetünk, és az ő számomra kissé homályos  nemi identitása ellenére nem is olyan nehéz közeledni hozzá testileg sem.