Ferde éjszaka

Az étterem, amit Taemin kinézett, olyan drága volt, mint sejtettem. Halálra váltan toltam el magam elől az étlapot és vádlón meredtem a nevetgélő fiúra, Hyomin is jókat kuncogott.

- Hihetetlen, hogy ennyi év után, még mindig úgy reagálsz az ilyen helyzetekre, mint az első alkalommal. – nevetett barátnőm, mikor kijelentettem, beérem a szalvétával. – Olyan cuki vagy Bini! – nyúlt át az asztal felett és arcomba csípett.

- Á, unni ez fáj. – csapkodtam meg kézfejét, mire végül visszavonulót fújt. – Gonoszak vagytok. – néztem felváltva a testvérpárra, Taemin gyengéden ölelt magához, majd lenézett szemembe.

- Ígérd meg nekem, hogy nem foglalkozol a pénzzel és élvezni fogod ezt az estét! – cirógatta meg arcom, ahol Hyomin olyan kegyetlenül belecsípett. Zavartan sütöttem le szemem, kicsit zavarba ejtő volt, amit csinált, majd összekaparva magam felnéztem vidám szemeibe és lassan elmosolyodva bólintottam. – Köszönöm. – nyomott finom puszit is arcomra, vigyázva a sminkemre. Nem hiába dolgozott ebben az iparban. – És most tessék rendelni! Nem ihatod egész este a citromos martinid.

- Rendben, rendben. – vettem fel az étlapot, kinyitva pedig felpillantottam, a velem szemben ülő Jongin úgy festett, mint aki szoborrá merevedett. Nem mertem megszólítani, hogy megkérdezzem minden rendben van-e vele. Amúgy is rettentő fura volt a napokban, idejét láttam visszatérni a rendes kerékvágásba. Eddig mindig levegőnek néztem, most is menni fog. Még ha folytatja is ezt a nonszensz viselkedést.

- Minden rendben édesem? – bújt Hyomin kedvese karjához, mire Jongin felébredve pillantott rá és tekintete szinte elolvadt, miközben párjára mosolygott. Be kellett ismernem, őket egymásnak teremtették, örültem, hogy kibékültek.

A kedves pincér vidám mosollyal hamarosan érkezett is, egy ilyen rettentő drága helyen nem volt túl nagy tömeg.

- Eldöntötted mit kérsz? – hajolt Taemin hozzám, mire megborzongtam hirtelen közelségétől, valaki tekintete pedig szinte lyukat fúrt a homlokomba, mire behúztam nyakam és elbújtam az étlapom mögé.

- Igen, azt hiszem eldöntöttem. – egyenesedtem fel, mikor összeszedtem magam és utolsóként fordultam a pincérhez, hogy grillezett tengergyümölcseit kérjek grillezett zöldségekkel.

- Kiváló döntés. – mosolygott rám a fiatal férfi, meglepetten vettem észre Taemin elsötétülő tekintetét, majd körbefuttatva a tekintetem, Jonginét is. Hyominnal is flörtölni akart volna? Minden bizonnyal.

A vacsora érkezéséig kisebb csend állt be közénk, de nem bántam. Hallgattam a zenét, elkortyolgattam az italom. Gondolkodtam. Főleg a jövőn.

Elképzeltem milyen lenne hozzámenni Taeminhez, ahogy azt az apja szeretné. Fogalmam sem volt milyen barátnői lehettek, ha engem tart egy rendes lánynak, akire rábízná a fiát. Engem, akit Taemin egyetlen mosolyával bármibe belerángatott. Mindenesetre izgalmas lett volna vele élni. Mégis úgy gondoltam, ha akarnék, se mennék hozzá, tiszteletben tartanám kérését, hogy ne legyen több közöm a családhoz a muszáj határértéken túl. Bár, hogy a fura nap, vagy a már megivott három deci martini okozta-e, engem jelenleg sokkal jobban izgatott a testiség része. Kételkedtem benne, hogy képes lennék még egyszer lefeküdni vele. Úgy pedig nem fog gyereket hozni a gólya, bármennyire is szeretném. Szóval ez a nász jobb körülmények közt is lehetetlen lett volna. Ez a következtetés megnyugtatott.

Gondolataim elkalandoztak Hyominék fele is, biztos gyönyörű kisgyerekeik lesznek, ha Jongin végre megkéri a kezét. Gondolom itt az ideje lassan. Szerettem volna már boldognak látni Minit, és megígértem, előttem házasodhat meg, bár engem jelenleg ilyen nem fenyegetett, barátnőm jelentős előnyben volt. Főleg mert nem kellett egy olyan borzalmas hazugság mögé rejtenie a tényt legjobb barátnője előtt, hogy lefeküdt a részeg bátyjával, mint a leszbikusság.

- Min gondolkozol ennyire? – hallottam meg Taemin lágy hangját, egy hajtincsemmel pedig megpiszkálta arcom. Kissé bambán néztem rá, mire mosolyogva karolta át vállam. – Na, mi kötötte le ennyire a csapat géniuszt?

- Az Hyomin… - sóhajtottam – Mindenféle gondolat. Főleg a múlt.

- A múlt? – mosolyodott el Hyomin is nosztalgikusan. Máris eszébe juthatott valami.

- Igen. Az a vicces eset, mikor tajtékozva rohantál fel a lakásomba és próbáltad meg betörni az ajtót, miután Taemin részegen hagyott neked egy üzenetet „Binivel alszom, hagyj békén!” – rúgtam a végén erőteljesen sípcsonton az engem ölelő fiút, mire nevetés mögé rejtette fájdalmát és szorosabban magához vonva megsimogatta felkarom.

- Az egy vicces eset volt.

- Igen. Akkor derült ki, hogy leszbikus vagy. Mert a másnapos Taemin nem tud titkot tartani. – kuncogott Hyomin. Jongin szemöldök ráncolva nézett barátjára, majd rám, mire pislogtam párat és gyanútlanul félre néztem.

- Érdekes, én még nem is hallottam a teljes sztorit.

- Tényleg? Az úgy volt…

- Nem fontos elmondani. – vágta rá Taemin feszengve.

- Ugyan bátyus, soká lesz még a kaja. Szóval Taemin akkoriban elég sokszor hagyott el téged bulizás közben, így esett meg egyszer, hogy te hazaértél szívem, de fogalmad sem volt, ő hol lehet. Nagyjából negyvenszer hívtam fel, meg még hatvan sms-t hagytam, mire ennyit írt, hogy Ő Binivel alszik, hagyjam békén. Ekkor már szerintem hajnal lehetett. Nem tudom mi tartott annyi ideig, hogy nem válaszolt, de őt ismerve elaludt a lábtörlőn, vagy a zuhany alatt. Szóval reggel, amíg aludtál, rohantam, hogy hazarángassam. – tartott némi szünetet, miközben italába kortyolt. Taemin az asztalt fixírozta, Jongin gyanakodva vizsgálta barátját, én pedig meglepetten pislogtam a velem szemben ülő komor fiúra. – Bini nyitott ajtót, Taemin pedig majdnem átesett rajta keresztül, mikor még részegen rohant köszönni és elújságolni, hogy a mi Binink leszbikus, így rázott le előző nap egy srácot. És mivel Bini nem tagadta, sőt azóta sem bizonyosodtunk meg az ellenkezőjéről, Taemin pedig részegen és másnaposan olyan, mintha igazságszérumot ivott volna, mind hittünk neki. De hát igaz volt.

- Igen… olyasmi… - motyogta Taemin halkan felszusszanva.

- Én mindenestre örülök neki. Szerintem ez teszi Binit Binivé.

- Kétlem, hogy bárkit az tenne önmagává, hogy melyik nemhez vonzódik. – ingatta meg Jongin a fejét, mire Hyomin felkuncogott.

- Juj, a vacsi! – ragyogott fel Mini tekintete, és amíg volt némi felfordulás, megcirógattam a szomorú Taemin arcát, majd nyomtam rá egy puszit. Miért nem lehet ezt végre elfelejteni? Muszáj volt elmesélni megint, csak Jongin kedvéért.

- Jó étvágyat! – mosolygott Taemin végül, mire biccentettem és lassan eszegetni kezdtem. Bár a kaja jó volt, ára ellenére anya szerintem százszor jobbat csomagolt az útra.

Vacsora után természetesen elpusztítottam a beígért fagylaltkelyhem, míg a többiek valami bornak az ízét tárgyalták meg. Fuj. Soha nem fogom megszeretni. Talán ezért nem érdeklődnek utánam a pasik? Viccesen ironikus volna, akkor tényleg leszbikus lehetnék.

Hyomin az alkohol hatására természetesen nem bírt magával és villámgyorsan rendezve a számlát kiterelt minket az étteremből, hogy az éjszakába vessük magunkat, vagy mi. Addig ment ugyanis, míg nem talált egy szórakozóhelyet és kifizetve a belépőket, észbe sem kaptam és bent voltam. Üvöltő zene, mozgó emberek, piaszag.

- Irány a bárpult! – sikkantotta barátnőm, cipőit a magasba emelve és mezítláb verekedte át magát a tömegen, Jongin szorosan utána, Taemin pedig megragadva a kezem biztatóan rám mosolygott és Jongin nyomába eredt. Meglepetten pislogva tipegtem utána a megannyi táncoló fiatal közt. El voltak veszve a világukban a legtöbben, bár néha megéreztem egy-egy érintést vállamon, karomon, ahogy valaki óvatosan fel akart kérni, de csak szorosabban fogtam tőle Taemin kezét, válaszul összefonta az ujjainkat. Tényleg nyuszi vagyok.

Mire a bárpulthoz értünk, én síkideg voltam, Hyomin pedig már az egyik széken forgott körbe, olyan sikkantásokat produkálva, mintha egy hullámvasúton száguldana. Jongin türelmesen, de rosszalló tekintettel figyelte, egy poharat tartva kezében. – Igyál nyuszi! – nyomott egy üveget Mini a kezembe, bizonytalanul figyeltem, mire barátnőm megragadta a kezem és számhoz tolta az üveget és meg is borította. Ha nem akartam leönteni magam, muszáj volt beleinnom, Hyomin pedig boldogan tapsikolt. Azt hiszem vodka lehetett, ami felmarta a torkom. Mikor leengedtem az üveget, Taemin rondán figyelve húgát, kikapta kezemből azt és meghúzta azt, majd magánál is tartotta. Közben én szalvéta után kutattam, hogy megtöröljem állam. Jongin adott egyet a kezembe.

- Köszönöm. – motyogtam, mire csak szelíden biccentett egyet, visszaterelve Minit a székére, aki megint forogni kezdett, kezében a vodkás üveggel.

- Ott…. is olyan. – hallottam meg a ma is csendes fiú hangját és próbáltam követni tekintetét, de nem tudtam hol is olyan. Finom ujjak kapták ki a szalvétát a kezemből és Taemin óvatosan itatta fel a ragadós italt nyakamról és mellkasomról, dekoltázsomról. Zavartan pislogtam párat. Nem tetszett ez az este nekem.

***

Nagyjából hajnali egy lehetett, mikor sikerült rábeszélni a lábain már nem álló Hyomint, hogy menjünk haza aludni. Én cipeltem barátnőm a hátamon, cipőit a kezemben, néha akár percekig is várva Eubinékre. Szegény lány majd megszakadt a rá nehezedő Taemin alatt. Utáltam, hogy mindketten ilyen könnyen kiütötték magukat. Pedig Bini ivott a legtöbbet a vodkából, Hyominnak hála.

A lépcsősorokon már nem álltam meg, én se voltam stabil, csak teljesen sík talajon, úgy gondoltam a pici, de talpraesett lány majd csak felcibálja Taemint. Ha kell a lábainál fogva.

- Jongin… rosszul vagyok… - suttogta ingemre Hyomin, mire elkerekedett a szemem.

- Mindjárt fent vagyunk, bírd ki még kicsit, jó?

- Rendben… - nyomott el egy ásítást, én pedig tovább dülöngéltem fel az apartmanokhoz vezető lépcsőkön.

Odafent valahogy előástam a beléptető kártyánkat és lehúzva majdnem behasaltam az ajtón. Visszanyerve kevés egyensúlyom, Hyomint óvatosan fektettem az ágyba és levéve róla méregdrága ruháját, kiterítettem azt, majd alaposan betakartam, nehogy megfázzon. Az erkélyajtót kinyitva pedig elmentem arcot mosni. Meg akartam várni, hogy Taeminék felérjenek. Addig meglazítottam nyakkendőm és valahogy összekapartam magam. Egy ideig bámultam tükörképem is, hátha az segít. Még nem voltam elég tiszta a gondolkodáshoz, de sok olyan dolgot láttam és hallottam ma este, ami majd józanon furcsa és egyértelmű lesz. Most azonban zavart, hogy nem tudom kiokoskodni sehogyan sem a dolgot.

Taeminék érkezése egyértelmű zajjal járt, megrázva a fejem indultam kifele, hogy megnézzem, mindkettejük rendben van-e.

A sötét folyosón először nem is vettem észre hol vannak, csak mikor megszoktam a gyér, hajnali fényt. Bini ajtaja előtt voltak már, pislogtam párat a látványon, majd odalépkedtem, mert józanon se bírtam volna csak elfordulni. Ez már túl sok volt.

Eubin feszengve állt, Taemin pedig nem úgy festett, mint aki egyhamar elengedné a lány ajkait. Győzködtem magam, hogy ez csak kedvesség, mégis éreztem azt a kis dühöt magamban, amit napok óta, ha ránéztem Biniékre egy közös pillanatukban. Ha többet iszom, meg is tudtam volna ütni barátom, de így csak megfogva vállát egyenesbe kormányoztam.

- A te szobád arra van, haver. – morogtam sötétebb hangon, mint hittem. Nem hittem, hogy ennyire haragos vagyok.

- Jongin, nem történt semmi…

- Nem kérdeztelek. – morogtam Bininek, majd betereltem Taemint a szobájába, ásítva csoszogott ágya fele, majd csak átborult rajta és a földön terült el. Fejem ingatva halványan elmosolyodtam, majd visszafordultam a kártyájával küzdő Binihez.

Részegnek lenni csodálatos. Ugyanis az ember olyankor százszor több minden megenged magának. Így teremhettem szorosan a lány háta mögött és pici kezeiből kivéve a kártyát, megfordítottam azt, majd bekísértem a szobába. Tudatában voltam, hogy nem hoztam kártyát, gondoltam majd átjutok valahogy a szorosan egymás mellett álló erkélyeken.

- Ez józanul is veszélyes ötlet. – motyogta Eubin a szoba közepén topogva, mire elmosolyodva fordultam vissza.

- Féltesz?

- Persze, hogy féltelek. – fonta össze karjait. – Aludj itt, majd átmegyek Taemin… - nem fejezhette be a mondatát, mert vállait megfogva az ágyhoz tereltem.

- Neked van a legnagyobb ágyad, el fogunk férni. – nyúltam el a puha ágyneműn azt figyelve, ahogy leveszi cipőit, majd ékszereit és nekiáll befonni a haját az ágy szélén ülve. Ahogy elhúzta hátáról és tarkójáról tincseit, biztosra vettem, kiszáradt a szám és kétszer annyi hőt kezdett termelni a testem. Beteg leszek…

Óvatosan feküdt le végül az ágy szélére, pofátlanul nyúltam dereka után és átkarolva beljebb húztam onnan. – Le fogsz esni. – mormoltam lágyan, magunkra terítve a takarót és pár perc elteltével, némi hezitálás után szorosan bújtam hozzá. Orrom, ajkam vállának nyomva hunytam be szemem és hagytam magam gondolkodás nélkül cselekedni. Óvatosan simítottam végig lábán a ruha pereméig, apró sóhaj szakadt fel belőle. Szóval ő se volt józan igazán. Teljesen kiürült fejjel cirógattam tovább lábát, apró csókot lehelve vállára.

- Jongin… - kezdett bele, de belefojtottam a szót.

- Nem csinálok semmit, ne aggódj! Nem őrültem meg. – motyogtam nyakába és folytattam eddigi tevékenységem, élvezve, hogy néha megborzong, vagy megrezzen. – Igazán megmondhatnád, mi történik velem. – leheltem bőrére, mire behúzta nyakát, én pedig felkuncogtam.

- Nem tudom, nem ismerlek.

- Talán meg kellene ismerkednünk…

- Nem. Jól van az úgy, ahogy van. Én nem érdekeltelek téged, csak Hyomin, és minden hibátlan volt. – jelentette ki határozott hangon, mire finoman megharaptam.

- Már hogy lett volna jól? Én ismerni akarlak. – simultam jobban hozzá, olyan kellemesen forró volt a hideg paplan alatt.

- Neked csak Hyomint kell ismerned. Megkérned a kezét és boldognak lenned.

- Ha így mondod, már nem olyan csábító megkérni a kezét. – cirógattam most orrom hegyével vállát. – De igaz… azt kell tennem. Már megvettem a gyűrűt. – megkönnyebbült sóhaja rosszul esett. Ilyen kellemetlen volna a közeledésem? Amit nem tudnék megindokolni, de a kis csókokat képtelen lettem volna abbahagyni. – De akkor miért érzem most azt, hogy veled akarok lenni?

- Pánik? Elvégre nősülni akarsz. – csak biccentettem szavaira és úgy döntöttem igaza van.

Szorosan Binihez bújva aludtam el hajnal tájban, annyira kellemes volt ott lenni vele. Nem dobogott a torkomban a szívem, teljes nyugalom uralkodott, és ahogy lassan elaludt, csak hagyta, hogy hozzásimulva csókoljam azokat a kis selymes pontokat. Mivel cseppnyi bűntudatom sem volt, jól tudtam, reggelre elfelejtem mindezt. Ahogy felsóhajtott, mikor megtaláltam a legérzékenyebb pontot nyakán.

***

Ma reggel is rettentő korán keltem, főleg mert Jongin a nyakamba szuszogott és úgy nem tudtam aludni.

Lefejtve derekamról a fiú forró tenyerét igyekeztem kimászni mellőle, de a kéz utánam nyúlt és végigsimítva rajtam, visszahúzott. Pár percig türelmetlenül szuszogtam, majd ismét eltoltam kezét és gyorsan kicsusszantam a paplan alól.

Fürgén vettem le tegnapi ruháim és belebújva egy nadrágba meg egy topba, ki is szöktem a lakásból és elindultam a tegnap felfedezett úton. Nem is figyeltem merre és meddig visz a lábam. Nem tudtam volna megmondani, az éjjelnek melyik része volt csak álom és melyik valóság. Azt sem hittem el, hogy Jongin karjaiban keltem. Hogy keveredett egyáltalán az ágyamba? Én biztos nem engedtem meg neki. Soha nem engedtem volna azt sem, hogy valaki utcai ruhában feküdjön bele és most én is abban voltam. Ezért utáltam inni. Rendszerint elfelejtettem hol a határ a dolgok közt. Csak reménykedtem benne, hogy eleget ivott ahhoz, hogy semmire se emlékezzen.

Negyed kilenckor ébredtem rá, hogy már vissza kellett volna fordulnom, megszeppenve fordultam sarkon és kezdtem heves sprintbe hazafele, hogy nehogy lekéssem a reggelit. Ma tényleg hasznos lett volna ennem valamit. Észre se vettem, hogy másnapos vagyok, csak mikor lihegve döntöttem homlokom az ajtóm belsejének a hűvös hotelszobában. Az ágyam, fürdőm üres volt, az erkély alatt pedig nem volt lezuhant test. Tehát Jongin sikerrel visszajutott a szobájukba.

- Mégis mit keresel? – Taemin édes hangjára összerezzentem, mosolyogva bújt izzadt vállamhoz.

- Az IQ-d. – sóhajtottam fel szemem forgatva, csak halkan kuncogott.

- Ne haragudj a tegnap éjjeli csók miatt!

- Hogy mi?! Te engem? Hogy merted…?

- Hagytad. – nevette el magát megint. -  Nem volt nagy dolog és csak egy ártatlan kis csók volt, semmi több. – megnyugodva sóhajtottam fel.

- Jonginie, ébresztő! – hallatszott át Hyomin élénk hangja, mire elmosolyodtam, majd csak elbambultam. Minden rendben lesz, csak távol kell maradnom Jongintól és ismét levegőnek nézni.