Tengerisün támadás

Ha bottal akarták volna kiszedni belőlem, se tudtam volna megmondani, hogy mit kerestem Eubin szobájában reggel. Meg éjjel. Mindenesetre nem a lány mellett ébredtem, talán Taeminnel aludt. Apropó Taemin. Biztos voltam benne, hogy valami nagyon sántít abban a sztoriban, amit Hyomin mesélt nekem tegnap este. Taemin részegen Bininél, reggel pedig a nagy hír, hogy a lány leszbikus. Talán rámászott volna és így rázta le? Lehetséges. De fogalmam sem volt azóta miért nem mondta akkor el az igazat. Legalább Hyominnak.

Csak feküdtem a hátamon és töprengtem, míg Hyomin lelkesen készült a reggelire. Egy kis fehér nyári ruhácskát vett fel, hogy mindenki láthassa a lábait. Azokat a vékony, csinos nap barnította lábakat. Nagyon büszke volt rájuk, és én is rajongtam a látványért, amit adott. De a haja nagyon hiányzott.

Végül én is rászántam magam a készülődésre és egy gyors zuhany, borotválkozás kombó után vászonnadrágba és ingbe bújtam. Mini megigazított valamit a hajamon, ami úgy se látszott, de visszanyeltem a fintort, majd kézen fogva léptünk ki a szobából.

Taemin és Bini már megint megelőzött minket, egymás mellett ülve telefonoztak a hallban, és szinte egyszerre pillantottak fel ránk. Mindketten olyan kipihentnek tűntek. Akkor biztosan nem történt semmi az éjjel. Csak a csók…? Hirtelen ugrott be a kép és meglepetten pislogtam is párat. Taemin megcsókolta Binit? Tanakodva néztem a lányra, nyoma se volt rajta semmilyen feszültségnek. Akkor nem emlékszik. Vagy nem történt semmi több csak egy részeg Taemin.

Mi voltunk ma a sorzárók az étkező fele haladva, teljesen gondolataimba merülve fogtam Hyomin kezét és követtem amerre ment. Valamiért kifejezetten zavaró volt, hogy az előttem sétáló lányon ennyire keveset takar a kis rövidnadrág és top, amit felvett rá. Hát nem tud felvenni valamit, ami eltakarja? Ezen idegesítettem magam egész úton, le se véve a szemem róla. A haját is kontyba fogta, láthatóvá téve kecses, vékony nyakát. Nem gondolkozik ez az őrült nő.

Kifejezetten hosszúnak tűnt ma az út, majd levágódtam Binivel szemben miután szereztem nekem tetsző ételeket és tovább figyeltem. Valami gyümölcsöt, meg joghurtot és lekváros pirítóst evett, meg kávét ivott hozzá. Őszintén szólva jobban megkívántam azt, mint a saját sonkás szendvicsem. Próbáltam nem feltűnően figyelni, ahogy édesen nyammogta a reggelijét, de erősnek kellett lennem hozzá. Sose figyeltem még meg hogyan eszik, pedig nagyon aranyos volt.

Így telt el a reggeli, azon töprengve, eddig miért is nem láttam ennyire aranyosnak Binit. Közben mindenki mosolyogva hallgatta Hyomin csivitelését. Valami hajóutat tervezett mára. Nem szívesen mentem volna. Nem volt bajom a hajóval, csak nem voltam benne biztos, hogy nem lesz valami gond ma. De természetesen mosolyogva bólintottam Mini ötlete hallatán, elvégre az ő kimozdulásáért volt ez a nyaralás.

Tehát a reggeli után vissza indultunk a szállásra, összepakolni az útra.

- Ne felejts el naptejet hozni. Tudom, hogy nem veszélyes rád a nap, de mégis kint leszünk végig. – simított végig Hyomin a hátamon, miközben a törölközőket rakta el.

- Rendben. – nyújtottam oda neki a kért naptejet, mosolyogva tette el azt is.

- Van naptej, törölközők, neked póló, nekem ruha, napszemüveg, inni és ennivaló Taeminnél, azt hiszem, minden megvan.

- Mit fogunk csinálni egész nap?

- Akarsz könyvet hozni?

- Mit? – pislogtam, mire elnevette magát, én pedig mosolyogva nyújtottam neki egyik kedvenc mangám. Én ezt szeretem csak olvasni. Elnéző mosollyal csomagolta el a kis könyvet, majd biccentett.

- Szerintem minden megvan. – dobta vállára a táskát és belém karolt, de elhúztam a kezem. – Mi a baj?

- Nem kell mindig rám tapadnod. Főleg nem ilyen melegben. Akkor is tudják, hogy egy pár vagyunk, ha nem fogod a kezem a nap huszonnégy órájában. – meglepetten pislogott rám, majd felhúzta orrát és megvetően végigmérve előre sietett és belekarolva a meglepett Eubinbe, magával cibálta.

- Hát titeket meg mi lelt? – lépett mellém Taemin gyanakodva és alaposan végigmért.

- Azt mondtam, hogy meleg van ahhoz, hogy belém karoljon. – barátom kuncogva lökött meg vállával.

- Menjünk Casanova! – indult le a lépcsőn ő is. Kicsit vidámabban követtem. – Már kérdezni akartam mi volt az éjjel.

- Hogy érted? – bámultam rá kerek szemekkel, mire pislogott párat, mielőtt kirobbant volna belőle a nevetés.

- Úristen, te nem emlékszel. – nézett rám hitetlenkedve, majd ismét elnevette magát. – Te komolyan nem emlékszel. Pedig mindent megadtam volna, hogy a helyedben lehessek.

- Miért, olyan rossz Binivel aludni? – pislogtam értetlenül.

- Ezt csak te tudhatod, te aludtál vele. – hagyott magamra, mire megrázva a fejem utána rohantam.

- Vele aludtam? Mármint… vele?! – mutattam Eubinre hitetlenkedve, Taemin pedig a lányokat nézve elvigyorodott.

- Haver… nyakig ülsz a kakiban. – vágott hátba, mielőtt kikapta volna Hyomin kezéből az irányítást és besietett a parton álló épületbe rendezni a hajóbérlés árát.

- Idefigyelj, Kim Jongin! Tudom, hogy nem szívleled a legjobb barátnőm, de senki sem beszélhet Biniről ilyen hangnemben! Senki. – szegezte rám Hyomin a mutatóujját lángoló tekintettel. – Tudod mit? Ne gyere velünk! Nem kellesz te a hajóra, még ha nem is lesz ki a létszám, mert négyen jelentkeztünk a csoport mellé. Inkább fizetek többet. De ma látni sem akarlak. – fordított hátat nekem felszegett orral és magával húzta Binit, mikor Taemin kilépett a házból. Csak lefagyva álldogáltam ott, ahol hagytak. Barátom kiskutyaszemeket meresztett rám, mielőtt vállat vonva követte volna a lányokat. Csalódottan indultam vissza az úton, de még visszalestem, hátha meggondolják magukat.

Bini Taemin és Hyomin vállába kapaszkodva állt egyik lábán a bokáig érő vízben, aggodalmasan indultam el feléjük, akármennyire haragudtam Hyominra, mind a kíváncsiság, mind az aggodalom felülmúlta.

- Mi a baj? – guggoltam le odaérve Bini elé, aki egyik lábát felemelve tartotta.

- Nem tudom. – szipogta az aprócska lány, mire óvatosan kezembe fogtam pici lábát, Istenem még a lába is ilyen kis kecses és apró, majd alá kukucskáltam. Néhány tüske kandikált ki belőle.

- Sünbe léptél… - motyogtam felnézve rá.

- Jaj, ne már! – biggyesztette le Hyomin az ajkait. – Nem mondhatjuk le mind az utat. Hihetetlen sok pluszt kellene fizetni.

- Menjetek csak el, megleszek. – mosolyodott el Bini lágyan, megsimogatva barátnője arcát, mire Mini szerető tekintettel figyelve az aprócska lányt, belehajtotta arcát tenyerébe.

- Meglesztek ketten? – nézett rám Taemin aggódva, Hyomin tekintete pedig szinte megfagyott, ahogy rám nézett.

- Persze, elviszem egy orvoshoz, utána csak pihennie kell.

- De ha egy hajszála is meggörbül… - fenyegetőzött barátnőm, Taemin pedig halkan nevetve terelte be a vízbe a hajóhoz.

- Inkább a lábad elé nézz, hugi! – figyeltük a belém kapaszkodó Binivel, ahogy elérik a hajót, majd integetnek, ahogyan az pár perc múlva elindul mindössze tíz dúsgazdag utasával.

- Tudod, merre lehet itt a rendelő? – fordultam a pici lány fele, némán rázta a fejét, ahogy körbe pillantott, én pedig felkaptam karjaimba, ajkait egy apró sikkantás hagyta el. – Balerina létedre sikoltozol, ha egy pasi felemel? – néztem rá hitetlenkedve. – Ch, még hogy a csoport legkiemelkedőbb táncosa…

- Yaah! Megdolgoztam azért a címért! – szólt rám, majd ficeregni kezdett. – Tegyél le! Tudok járni.

- Persze, tüskékkel a talpadban. – öleltem magamhoz szorosabban. – Ne fészkelődj ennyit, mert el foglak ejteni!

- Balerina létedre nem vagy képes megtartani egy ilyen pici lányt? Ch… - meglepett nevetéssel néztem arcára. Nem rám nézett, de láttam rajta a vidámságot és ez jól esett. – Ott egy orvosi rendelő. – mutatott előre mindössze pár pillanat csend után.

- Vannak nálad iratok?

- Nincsenek. A szobámban van mind.

- Itt hagyhatlak addig, amíg felmegyek értük, ugye? – ültettem le óvatosan a kissé zsúfolt rendelőben, ahol azonnal helyet szorítottak neki. Csak ártatlan tekintettel bólogatott, ahogy elé guggolva, térdére támaszkodva vártam válaszát. – Legyen szíves vigyázni rá! Ne hagyja elszaladni, mert képes rá, nekem elhiheti. – néztem a mellette ülő nénire, aki csak kedélyes mosollyal bólogatott, én pedig megkapva Bini beléptető kártyáját, rohantam is fel vele a hotelba.

Útközben folytattam egy alapos tárgyalást magammal, hogy nem vagyok normális. Mindkét felem egyetértett. De hogy miért vagyok ilyen idióta mostanában Eubin közelében, fogalmam sem volt. Teljesen természetes volt számomra kilométereket rohanni az igazolványaiért, majd még gyorsabban száguldani vissza, hogy szegény apró lány nehogy egyedül érezze magát a rendelőben, annyi idegen közt.

***

Nem voltam benne biztos, hogy valaha is viszont látom Jongint, kinéztem a furcsa fiúból, hogy itt hagy a rendelőben egyedül, tengerisün tüskékkel a talpamban. A mellettem ülő hölgy azonban megnyugtatott, hogy a helyiekkel egy évben számtalanszor előfordul, nem kell félnem. A tüskében levő méreg miatt zsibbadhat kicsit, de ha kellemesen töltöm az időt és a tengerbe lógatva hűtöm, hamar elmúlik a fájdalom és a kellemetlen zsibbadás is. Hálás voltam a többi várakozó beteg kedvességéért.

- Gyors voltam? – Jongin hangja zökkentett ki a hölgy szavaiból, meglepetten pislogtam a kissé izzadtnak festő fiúra, aki édes mosollyal nyújtotta nekem a tárcám és benne az összes papírom. Megszeppenve pislogtam.

- Ugye nem rohantál?

- Én? Dehogy, hova képzelsz? Érted…? – támaszkodott térdeire. – de…

- Le kellene ülnöd és innod valamit. – pislogtam aggodalmasan, megfogva szemébe hulló tincseit és arcát kezdtem vizsgálni. Elmosolyodva nézett szemeimbe, egy anyuka pedig egy üveg vizet nyújtott neki, mélyen meghajolva fogadta el.

A hamarosan kilépő asszisztens körbepillantott, majd mikor észrevett engem, új beteget, hozzám lépett. Odanyújtottam az igazolványom, alaposan megvizsgálta, mielőtt bólintott.

- A panasz?

- Tengerisün támadás.

- Kérem, jöjjön! A régebb óta várakozók elnézését kérjük! – sietett be, Jongin pedig lenyelve a kortyot, visszanyújtotta az üveget és már kapott is fel, majd cipelt is be.

- Hozzátartozó? Ha nem, meg kell kérnem, hogy kint várjon. – nézett ránk az orvos szemüvege felett szigorúan. Kíváncsian pillantottam Jonginra, akárcsak az orvos.

- A vőlegénye vagyok, úgy maradhatok?

- Egye fene. – bólintott a férfi, én pedig kerek szemekkel meredtem a fiúra, aki bocsánatkérő mosollyal vont vállat és hozzám sétálva a vállam felett kukucskált. – Nincsenek mélyen a tüskék, szerencséje a kishölgynek, hogy időben elkapta a lábát. – mormolta egy csipeszt felkapva és öt percbe sem telt, hogy mindent eltüntesse, majd bekenje egy fura kék zselével, amire gézt tekert. – Vegyék ezt az ellátást nászajándéknak! – mosolygott az orvos, a nővére pedig csak biccentett és nem ült le számlát írni, csak visszanyújtotta a papírjaim, Jongin pedig máris emelt fel és vitt ki magával.

- Lemehetünk a tengerhez? – néztem a fiúra, miközben a hotel fele tartott velem. Kár volt izgulnom válasza miatt, kíváncsian nézett rám.

- Ha szeretnél, menjünk. – Kanyarodott a part fele és egy sziklás részen kezdett lefele egyensúlyozni. Kétségbeesetten karoltam át nyakát, hogy a halálba rántsam magammal, ha úgy festene, ő túlélné. – Ne kapaszkodj ennyire, lent vagyunk! – kuncogott fel. – Van nálad törölköző? – célzott a nála levő táskámra. Csak biccentettem és vonakodva elengedtem vállait, majd elővettem a törölközőt, hogy fenekem alá tehessem majd. Óvatosan engedett le, míg rá nem álltam egészséges talpamra. Letettem a törölközőt is, némi nehézség árán pedig ráhelyeztem magam és lábamról levéve a kötést, a vízbe lógattam őket. Tényleg nagyon kellemes volt neki.

Csobbanás, majd hatalmas mennyiségű víz ébresztett fel. Méltatlankodva néztem a vízben levő Jonginra és lábammal felé lendítettem némi vizet, sokszorosan kapva vissza. Teljesen elázva néztem rá, sötét tekintettel. – Ha így nézel, tényleg olyan vagy, mint egy kis bagoly. – kuncogott fel, csak a szemem forgattam és kénytelen voltam kibújni felsőmből, még jó, hogy úgy készültem, vízben leszek ma és kedvenc fürdőruhám vettem fel. Viszont Jongin intenzív pillantása megint nem tetszett nekem. Miért néz így rám? Zavartan lestem félre, mintha csak nézelődnék, majd a csobbanást hallva, visszapillantottam az úszkáló fiúra.

Néha közelebb jött hozzám, megkérdezni, hogy vagyok, majd ahogy közeledett a dél, kikapaszkodott mellém. – Nem vagy éhes?

- De, kezdek az lenni. – biccentettem jobban belegondolva.

- Hozok valamit, jó? Itt van felettünk az étterem ahova reggelizni járunk. – húzta ki fenekem alól a törölközőm és vállára terítve elővarázsolt táskámból egy idegen pénztárcát. Gondolom az övét.

Csendben, lábaimmal a vízben pancsolva vártam vissza. Annak ellenére, hogy ilyen fura volt napok óta, kellemes volt vele tölteni az időt. És őszintén szólva nem bántam, hogy vele töltöm ezt a napot. Talán végre sikerül jól kijönnünk majd.

A vállaimhoz érő hideg valami zökkentett ki, megborzongva rezzentem össze. Egy üveg jeges limonádét nyújtott nekem vállam felett, csak elvettem kezéből és kibontva alaposan meghúztam. A következő meglepetés a szintén hideg érintés volt.

- Mit csinálsz? – kérdeztem gyanakodva.

- Már meg van pirulva a vállad. Nem kented be reggel, igaz?

- Hát… nem.

- Ilyen nőt… - duzzogva fontam össze karjaim megjegyzése hallatán, csak halkan felkuncogott, majd kiterítve törölközőm mellém huppant és egy műanyag dobozban előre behűtött dinnyét nyújtott nekem. Felragyogó tekintettel kaptam el tőle és kezdtem falni a hideg gyümölcsöt.

Jongin jóval hamarabb végzett, mint én és visszacsúszva a vízbe kiúszott egészen az öböl határát jelző bólyasorig. Egy idő után olyan messze került, hogy feladtam a célt, miszerint követem a tekintetemmel és pólóm félretéve elhasaltam a törölközőn, majd percek alatt elaludtam a kellemes csendben.

Arra ébredtem fel, hogy valaki kiseperi arcomból a rakoncátlan tincseket, majd nedves ujjak cirógatnak meg. Álmosan pislogtam párat, orrom előtt pedig Jongin kíváncsi pillantása várt. Percekig csak bámultam szép, ragyogó szemeibe, majd ráébredve mit is csinálok, megköszörültem az orrom és felegyenesedtem.

- Miért keltettél fel?

- Mert már forró volt a fejed a napon alvástól, kiscica. – locsolt fejen egy pillanat alatt, mire haragosan néztem rá, de csak mosolygott, majd megfogva a kezem, a markomba ejtett valamit. Kíváncsian vizsgáltam meg a karkötőt, amit nekem adott. Két szív fél volt rajta és a lánc is dupla volt.

- Valaki nagyon újonnan hagyhatta el. – emeltem orrom elé és ráfókuszáltam. Nem volt semmi a szívbe gravírozva, csak egyszerű, fényes, félbetörhető ezüst szív volt.

- Lent találtam. – vont vállat a fiú, mellém ülve a sziklára. – Hyominnak adhatnám, hogy megenyhüljön a reggeli vita után, de azt hiszem neki elég lesz, ha látja, hogy semmi bajod nincsen. Viszont nagyon jól éreztem magam ma, szeretném, ha a tiéd lenne. – szavai nagyon jól estek, ma először most mosolyodtam el igazán és félbetörve a szívet kezébe ejtettem az egyik láncot.

- A te kincsed, te találtad. – meglepetten mosolygott rám, majd kikapva kezemből az én felem, felcsatolta azt csuklómra.

- Sose értettem mit szeretnek a lányok annyira a barátság karkötőkben, meg a gyűrű cserében a párjukkal. De így, hogy ez tényleg egy kincs… - halkan felkuncogtam, miközben a csattal babráltam csuklóján, majd sikeresen rácsatoltam.

Miközben arra vártunk, hogy Jongin megszáradjon, megszólalt a telefonom. Taemin kezdeményezett videohívást. – Hát élni sem tud nélküled?

- Te most féltékeny vagy rá?

- Hogyne, hiszen megadtad egy ilyen rosszarcúnak a telefonszámod. – felnevettem a szavak hallatán, majd elfogadtam a hívást.

- Hogy van az én hercegnőm?

- Jól vagyok Taemi…

- Binivel beszélsz? Engedj oda! – hallottam meg Hyomin vidám hangját és a lány hamarosan odadúródott bátyja mellé egy ragyogó mosollyal. – Remélem Jongin nem hagyott magadra, mert esküszöm…

- Itt vagyok egyetlen szerelmem… - fektette Jongin állát vállamra, mire Hyomin arcán ismét mosoly jelent meg.

- Hát rendben vagytok…

- Hogy van a lábad tökmag? – hessegette el Taemin Hyomint.

- Semmi baja. – mosolyogtam boldogan Taemin láttán, mire ő is elmosolyodott. – Mikorra értek be?

- Kilenc körül. Szóval ne várjatok a vacsorával, egyetek valamit, mi itt kapunk kaját. Jongin, ne hagyd, hogy kihagyja a vacsorát, képes és megteszi!

- Nem fogom hagyni. – mosolyodott el a vállamhoz bújó fiú. Nagyon furcsa volt ilyen közel lenni hozzá.

- De megyek, alig van itt térerő meg net. Este találkozunk. – integetett Taemin aranyosan, majd bontotta a kapcsolatot.

- Lassan felmehetnénk. Már hét óra van és valahol asztalt is szerezni kellene, ha enni akarunk. Jobban örülnél egy kevésbé puccos helynek, jól gondolom?

- Lehet valahol sushit enni szerinted?

- Tetszik az ötlet. – segített fel, majd továbbra is felvállalva táskám cipelését, nekivágtunk a hihetetlen hosszú lépcsősoroknak.

Alapos zuhany és hajmosás várt rám a szobám magányában, majd befontam két copfba hajam, lusta voltam szárítgatni ma. A szekrény előtt tanácstalanná váltam azonban. Már legalább harminc perce álldogáltam fehérneműben a ruháim előtt, mire bizonytalanul kinyújtottam a kezem, hogy visszahúzzam. Pedig mindig tudtam mit akarok hordani. Magamnak is kellemetlen volt beismernem, de folyton eszembe jutott, hogyan nézett rám Jongin tegnap este, mikor bocsánatot kért. És tetszett az a nézés. Szerettem volna, ha megint úgy néz rám.

A választás egy trikó szabású kis ruhára esett, ami ezüst flitterekkel volt kirakva és felhúztam hozzá egy hófehér converset, majd felcsatoltam órám új karkötőm elé, mielőtt kiléptem volna a szobából.

Jongin üdvözlő mosollyal várt kint, majd talán a tegnapinál is intenzívebben mért végig, amibe már nem csak ő pirult bele. Nem szabadna ezt éreznem, nagyon jól tudtam. Észrevettem a karkötőt kezén, mire felkuncogtam, mosolyogva tartotta fel, majd felém nyújtotta kezét, én pedig gondolkodás nélkül elfogadtam.

Ugye mindez nem csak egy álom volt?