Új érzelem, félelem

Reggel szokás szerint kidobott az ágy. Genetikailag képtelen vagyok sokáig aludni, legalábbis eddig soha sem ment. Egyszer sem. Így sem, hogy hajnali fél három is lehetett, mire elaludtam.

Boldog mosollyal rántottam szét a függönyöm, a korai napfény betűzött rajta, én pedig felsóhajtva kitártam ablakot, erkélyajtót. Első körben ittam egy pohár vizet, majd megnéztem az ajtón az étkezések időpontját. Reggeli fél kilenctől. Most hét óra volt. Tökéletes óra a futásra, és még zuhanyozni is lesz időm. Lelkesen kapkodtam magamra a kis rövidnadrágom és a csíkos topom. Hajam kibontva kikeféltem, majd szoros copfba kötöttem fel. Utoljára egy biztató mosolyt küldtem magamnak az egész alakos tükörben, majd belebújtam elhagyhatatlan edzőcipőmbe és beléptetőkártyám a derekamon levő cipzáras zsebbe rejtve lesiettem a lépcsőkön, majd találomra indultam el valamerre.

Lelkesen ragyogó tekintettel szeltem a métereket, kilométereket, hajam derekam csapkodta közben. Találtam egy hangulatos, hosszan kanyargó kis utat a fák alatt, ami a tenger feletti sziklákra épült.

Néha egy-egy biciklis húzott el mellettem, páran rám is csengettek. Máskor a szemem forgattam volna, most csak mosolyogva ingattam meg fejem. Megelőztem pár futót is, javarészt idősebbek voltak. A korombeliek ritkán kelnek ilyen korán, persze.

A kora reggeli időpont ellenére a tűző napnak volt ereje. Éreztem, hogy bántja is kissé bőröm, szerencse, hogy nem szoktam megégni, de az izzadás ellen nem tehettem. Hátam, hasam, nyakam, arcom mind nedves volt, mire megálltam egy kiszögellésnél hét harminckor és lehúzódva az útról, nyújtani kezdtem kicsit.

Visszainduláskor szökdeltem párat, majd lelkesen és jóval fürgébben indultam meg a kissé lefele ejtő úton. Számomra az első reggel csodálatosan indult. Ilyen egy tökéletes nyaralás kezdete.

Továbbra is mosolyogva értem vissza a hotel területére, néhány dolgozó már pakolta ki a szobákból a szennyes ágyneműt, meglepetten néztek páran, de csak vidáman üdvözöltem őket, mélyen hajlongtak kedves gesztusomra.

Fürgén siettem fel az emeletünkre, a folyosón azonban kis híján elgázoltam a megszeppent Jongint. Csak pislogtunk egymásra pár pillanatig.

- Ne középen közlekedj! – húzta ki magát végül és megkerülve engem, faképnél is hagyott. Még utána is mosolyogva néztem. Na, ez az igazi Jongin.

Belépve a lakásba azonnal a fürdőszobába mentem, ez egy embernek szerintem túl nagy volt, akárcsak az ágyam. Magamra csukva az ajtót megeresztettem az üvegfalú zuhanyfülkében a vizet és ledobva az átizzadt cuccaim, feltekertem hajam, majd beálltam a vízfolyás alá. Hihetetlen kellemes volt a serpenyő méretű zuhanyrózsából ömlő millió kis vízesés masszírozása. Több gomb is volt a falon, találomra tenyereltem rá az egyikre, és mikor sikerült benyomnom, a falon levő lyukakból kezdett spriccelni a víz. Meglepetésemben felsikkantottam, majd kirobbant belőlem a nevetés és csodáló mosollyal vizsgáltam meg a sugarakat, de ezeket túl erősnek véltem. Némi nehézség után sikerült visszaállítanom a rendet és levendulás tusfürdőm után nyúlva alaposan megmosdottam, majd megvizsgáltam testem, hogy nem növesztett-e a múlt heti gyantázás óta sehova szőrt. De szerencséjére nem kellett nekiesnem a borotvával, sem a gyantakészletemmel még.

Kiszállva a zuhany alól magamra csavartam a puha, fehér törölközőt és besétáltam a szobámba.

- Jó reggelt hercegnő! – felsikítottam a hangra, majd vádlón néztem az erkélyemen vigyorgó Taeminre.

- Azt ne mond, hogy átmásztál!

- Pedig el kell, hogy keserítselek. Nem engedtél be, mikor kopogtam és nem válaszoltál az sms-emre, így radikálisabb lépést kellett tennem. Hát átmásztam.

- Édes Istenem, Lee Taemin. Na, gyere be akkor! – intettem magam fele, mire vígan lépett be. Már hófehér, sima póló volt rajta, elég finom anyagból, hogy azért mindent láttatni hagyjon. Ch kérkedik a tökéletes testével. Meg az a szűk farmer. – Nem lesz meleged hosszú nadrágban?

- Lehet. De nem leszek menő, ha térdnadrágban szaladgálok. – biggyesztette le ajkát. – Hyomin így is meg fogja kopasztani Jongint, amiért azt mert felhúzni. Nem kell, hogy az amúgy divatos bátyját is kioktassa.

- Az Isten szerelmére, nyaralni jöttetek, nem pedig fashion showt tartani. – nyúltam hajamhoz, mire majdnem elhagytam a törölközőm. Paprika piros arccal kaptam utána, Taemin meg csak jót nevetett. – Hazamennél, míg felöltözök?

- Kívánságod parancs. – indult az erkély fele.

- Taemin, az ajtó arra van.

- Nem hoztam a beléptető kártyám. – csak amolyan „ne szórakozz velem!” arccal figyeltem, ahogy macska ügyességgel mászik vissza saját rezidenciájára.  Ledobva az ágyra a törölközőt, turkálni kezdtem cuccaim közt. Végül belebújtam egy fehér lenge ingbe és egy fekete rövidnadrágba, majd belebújtattam a lábaim egy fehér csipkés tornacipőbe és a tükör elé állva szétbontottam hajam, majd két vastag parketta fonatot küzdöttem össze vele. Feltettem egy leheletnyi vízálló sminket arcomra, majd csak a tükörbeli Eubinre mosolyogva zsebre vágtam beléptető kártyám, feltettem egy karórát és kifele indultam, mikor kiabálás ütötte meg a fülem.

- Nem azért vagyok itt, hogy a te néma tökéletes kíséreted legyek.

- Soha nem lennél itt, ha nem az lettél volna az elmúlt években.

- A párod vagyok, nem a kutyád, hogy a kedvenc ruháidba öltöztess.

- Igaz is, Gizelle legalább viseli, amit rá akarok adni. Őt kellett volna elhoznom.

- Elárulnád, mégis mi bajod van mostanában? Állandóan rád jön ez a hiszti. Fel akarsz öltöztetni, kiabálsz velem, úgy viselkedsz, mintha birtokolnál.

- Mert nélkülem semmire sem vitted volna. Tulajdonképpen birtokollak.

- Szánalmas liba. – még a csattanást is hallottam, Jongin jó nagy pofont kaphatott. Nem igazán tudtam ebben a pillanatban kinek is van igaza most a másik szobában, de Hyomint még soha életemben nem hallottam ilyennek.

Megborzongva léptem ki a folyosóra, Taemin már a kis társalgó egyik bőrkanapéján nyomkodta a telefonját, érkezésemre mosolyogva tette el. Áldottam az eget, hogy nem hallotta azt a vitát. Nem kell még ez is a nyakába a húgával, meg a legjobb barátjával a főszerepben.

- Szóval képes volt felöltözni a hercegnő végre.

- Piszkálj csak! – öltöttem nyelvet.

- Nekem jó napom van durci, kis híján megint meztelen láttalak. – természetesen a feltűnően csendes gerlepárnak ekkor kellett belépnie. Mindketten kerek szemekkel pislogtak ránk. Jongin farmerban és ingben. Úgy fest Hyomin rávette, hogy azt viselje, amit Hyomin akar.

- Hogy mi van? – háborodott fel még ideges barátnőm.

- Ne nézz így, baleset volt. – nevette el magát Taemin és talpra állt. – Inkább menjünk enni, a gyomrom lassan elemészt.

Út közben félve lestem Jonginra, de rosszkor. Sajnos észrevett.

- Te meg mit bámulsz bagolyszemű?! – förmedt rám fojtott hangon, mire zavartan elpirulva fordultam el.

A reggelinél is srégen vele szembe ültem és szigorúan a kajámra koncentráltam. Arra a kevés gyümölcsre és aloe verás joghurtra, meg a tiszta fekete kávémra. Rá se mertem pillantani a mogorva párosra. Taemin bezzeg fesztelen fecsegett.

Talán még sem lesz olyan tökéletes ez a nyaralás, mint reggel sejtettem.

***

Néma csendbe burkolózva ettem meg a két zsömlém, eleresztve a fülem mellett Hyomin megjegyzését, miszerint kevesebbet kellene ennem, mert nem sportolok eleget ehhez. Mert a mindennapos egész napos tánc nem sport. Szerintem sem. Nem voltam olyan papucs, hogy ezt tűrjem.

Kézzel fogható volt a feszültség ezen a reggelen. Csak Taemin nem vette észre saját kis világában. Eubin pedig a székével igyekezett eggyé válni. Mind miattunk.

Mikor felértünk a szobánkba, már mindenhol ömlött rólam a víz. Vegyek fel inget, aztán meg a napra ültet. Buta liba… Átkaptam fürdőnadrágom meg egy laza trikót és karba tett kezekkel vártam Hyominra. Hideg arccal nyújtott nekem egy fürdőtáskát.

- Felejtsd el, hogy én azzal végigszambázok a városon! – fintorogtam. – Nem vagyok a férjed, hogy papucsnak hordhass.

- Szánalmas pasi vagy. – sziszegte ellépve mellettem és bevágta az orrom előtt a szobánk ajtaját.

Bezzeg odakint ragyogó mosollyal fordult mindenkihez és oldalamhoz bújva csacsogott. Én pedig szeretettel ránézve karoltam át keskeny derekát. Megszoktam ezt a játékot.

Taemin és Eubin valami veszekedésbe bonyolódva gyalogoltak előttünk, mutatva az utat a partszakaszra, ahova tartottunk. Elgondolkodva figyeltem a párost. A láthatóan heves vita ellenére, valamelyikük állandóan belenevetett. Éreztem a bánatos féltékenységet a lelkemben. Mindig ilyesmire vágytam. Egy lányra, aki mosolyt csal az arcomra, nevetek, ha dühös, majd szeretettel próbálom kiengesztelni. Nem olyasvalakire, akit az tesz csak elégedetté, ha minden kedve szerint alakul.

Utunk csak valahol a kisváros közepén torpant meg, mikor Eubin lelkesen rohant el valamerre. Egy szamarat vett észre, ő csacsiként hivatkozott rá. Gyermeki lelkesedéssel hajolt a kis növésű, életunt állathoz és simogatta meg orrát, majd pofáját és nyakát. A kis állat gazdája mosolyogva figyelte a jelenetet, majd egy répát nyújtott a lánynak. Eubin előbb több darabba törte, majd odaadogatta a lelkesen falatozó szamárnak. Taemin és Hyomin is gyengéd mosollyal figyelték.

- Óvodás kis bagoly. – morogtam magammal húzva Hyomint, de még elkaptam Eubin megbántott tekintetét. Ma kifejezetten kellemes volt lelkébe taposni. Enyhítette fájdalmam, hogy őt cikizhettem.

A strandig már nem történt semmi sem, a beszólásom után Eubin is makacs csendbe burkolózott és Hyomin kezdett csivitelni.

A parton leterítettük a plédeket, majd meg sem várva ki mit akar, levettem felsőm és belegázoltam a vízbe, majd úszni indultam. Jó messze mindenkitől. Főleg mert Taemin épp Bininek nyújtotta a naptejet könyörgő tekintettel, bennem pedig elindult fel az a bizonyos ütő, csak fogalmam sem volt miért.

Mikor izmaim már lemerevedtek és teljesen átfagytak végtagjaim, mentem csak ki a partra. Egyenesen a kis parti büféhez és vettem jó pár erős italt, aminek nagy százalékát helyben el is fogyasztottam, majd a maradékot vissza a plédhez és egy üveg sörrel heveredtem el. Hyomin a sekély kis vízben fekve napozott, Eubin valamire vadászott a vízben, Taemin pedig ördögi kis mosollyal haladt felé. Nem izgatott különösebben, szemem behunyva húztam meg a sört. A meleg és a hirtelen sok alkohol alaposan megszédített, nem kellett volna ennyit innom.

A sörömből egy a mellkasomnak csapódó valami zökkentett ki, meglepetten bámultam a rajtam elterülő mocskos, büdös algakötegre. Taemin felettem vihogott, Eubin pedig riadtan pislogott.

- Ne haragudj Jongin, Taeminnek akartam visszaadni… - nem tudtam agyam melyik eldugott, megszédült tekervénye hitte azt, hogy ilyet tehetek, de elöntötte a vörös köd az agyam és eldobva az üvegem talpra álltam és a büdös valamit oldalra, Hyominra csapva indultam Eubin felé, aki egy ideig riadtan hátrált, majd mikor látta rajtam, hogy eszem ágában sincs kedvesnek lenni, még tágabbra nyitotta szemeit.

- Jobb, ha futsz... – morogtam karnyújtásnyira tőle, de nem tudtam elkapni csuklóját, mert mint akit puskából lőttek ki, eltűzött. Én pedig utána. Hallottam Hyomin és Taemin riadt kiáltásait is, de egyelőre dühöm hajtott. Talán a copfjainál el tudnám kapni. De képtelen voltam annyira is utolérni. Még józanon se ment volna, egyre több métert hagyott köztünk, ahogy még gyorsított és behúzott a bokáig érő vízbe.

Én meg egyszerűen kihasaltam a vízben. Térdelve néztem a tőlem nem messze lihegő lányra, aki még mindig riadt tekintettel figyelt, de kezdett tisztulni a fejem, és kezdtem felfogni mit is tettem.

Hyomin pár pillanat múlva megjelent mellettem és ma már másodszor pofozott fel.

- Menjünk fel a hotelba, sokat ittál. – morogta és mikor talpra álltam, csuklóm megragadva húzott magával, én pedig tehetetlenül követtem. Közben eszembe jutott az előbbi jelenet. Először láttam Eubint félni. Rettegni. Tőlem…

Az útról még tehetetlenül néztem vissza a partra, Taemin éppen a vízbe huppant le és ölébe húzta a remegő lányt, mozogtak ajkai, bizonyára megnyugtató szavakat mondott neki. És ismét haragot éreztem. Taeminnek semmi köze ahhoz a lányhoz. Nem teheti ezt.

Hyomin dühös tekintete várt rám a szobánkba, csípőre tett kézzel állt előttem. – Miért vagy ilyen? – ingatta fejét.

- Sokat ittam. – sóhajtottam fel. – Sajnálom, nem fordul elő többet. – halkultam el a végére, mire tekintete meglágyult.

- Én is sajnálom a reggelit. – lépett közelebb hozzám, majd mellkasomhoz simult. – Mit szólnál, ha levezetnénk a felesleges feszültséget? Ebben még mindig te vagy a legjobb. – utolsó mondatát nem tudtam hova tenni, de egy pillanatig nem is érdekelt semmi. Igen, ez kell nekem. Azonban hiába csókolt meg, nem éreztem egy kicsi vágyat sem.

- Ne haragudj! – toltam el vállainal fogva, a csók közben ugyanis volt időm azon gondolkodni, mit is tettem.

- Mi a gond édesem?

- Én… nem tudok másra gondolni csak Binire. Rettegett tőlem. Valahogy bocsánatot kell kérnem tőle. – túrtam még nedves tincseimbe idegesen. – Kérlek, segíts nekem, te ismered őt. – ragadtam meg Hyomin kezeit. Düh helyett felkuncogott.

- Zuhanyozzunk le, utána segítek neked. – simogatta meg arcom gyengéd tekintettel. Soha nem érdekelt még, Bini mit is érezhet. Mert úgy hittem nem érez. De látni, hogy tényleges félelemmel menekült előlem, borzasztóan fájt nekem. És ha lehunytam a szemem, csak hatalmas, kerekre tágult szemeit láttam. Amik máskor olyan fesztelen vidámsággal, folyamatos játékos hamissággal csillogtak. Mintha valami tréfán járna az esze. Amitől olyan iszonyúan édessé vált gyönyörű pofija…

***

Taeminnel viszonylag későn indultunk fel, főleg mert nem voltam hajlandó visszamenni a hotelba, pedig már kezdtem fázni, ahogy ment le a nap. Csak egy esti fagyi kehely ígéretével sikerült felcsalnia, meg azzal, hogy végig fogta a kezem.

A szobámba azonban muszáj volt egyedül mennem, ahogy zuhanyoznom is önállóan kellett. Szerencsére Hyominéknál csend volt. Lehet nincsenek itt. Hajam szárítgatása közben is ebben reménykedtem.

Kibontva hagyva tincseim felvettem egy bézs, rettentő szűk és pici koktélruhát és hozzá illő velúr szandált, majd ismét kisminkeltem magam és rászántam magam egy halvány rózsaszín nyakláncra, ha már elegánsan kellett felöltöznöm.

Kitárva az ajtót egy Jonginnal néztem farkasszemet, ártatlan tekintettel nézett fel rám, majd ahogy végigmért, láttam, ahogy elkerekednek szemei. A frászt hozta rám, amiért így bámult.

- Öhm, szia…

- Szia… - motyogta közelebb lépve hozzám. – Én…. én… nos, én szeretnék… szeretnék bocsánatot kérni…a..a történtekért. – sütötte le szemét.

- Mármint azért mert rém förmedtél reggel, beszóltál a városban, vagy, mert a frászt hoztad rám és részegen végigüldöztél a strandon azzal a szándékkal, hogy bántasz? – fontam össze karjaim hideg arccal, amint kinyögte mit akar. Elpirulva, még bánatosabb szemekkel nézett rám.

- Mindegyikért.

- Ha Hyomin küldött, felejtsd el. – léptem el mellette.

- Nem ő küldött… - motyogta alig hallhatóan. – Arra kértem, hogy segítsen, mert ő jobban ismer téged. – varázsolt elő valahonnan egy kis plüss elefántot, aminek mágneses talpai voltak. – Szóval úgy tudom, gyűjtöd őket. – sütötte le megint a szemét. A kis elefánt egy bocsánat feliratú szívet tartott mágneses tappancsai közt. Kissé túl romantikusnak éreztem ezt az ajándékot kettőnk kapcsolatához, de a felirat miatt elnéztem és kis táskámba rejtettem a plüsst.

- Rendben, megbocsátok. – sóhajtottam fel, mire reménykedve kapta fel a fejét.

- Tényleg?

- Igen, tényleg. Ez kedves gesztus volt tőled. – mosolyodtam el halványan, mire felsóhajtva boldog mosoly kúszott ajkaira, majd lépett egyet felém, de hogy tényleg meg akart-e ölelni, ahogy sejtettem, nem derült ki, mert Taemin mosolyogva karolta át vállát hátulról, arcáról pedig lefagyott a mosoly, mikor barátja szabotálta tervét. Bármi is legyen az.

- Milyen csinos vagy. – mosolygott rám közvetlenül a fiú. – Igaz, tesó? – mosolygott most Jonginra, aki rám pillantott ismét, majd füle tövéig elpirult. – De kuka vagy. – nevette el magát Taemin és Hyominra vigyorgott, aki mögöttem állt egy sötétkék ruhában. Ha lehetséges, rövidebb volt, mint az enyém és egy bazi nagy masni díszlett a mell részénél. Szóval Jongin nem miattam pirult el. Ezt jó tudni. De mikor visszanéztem rá, még mindig rajtam függtek szénfekete csokoládé szemei.

Mégis mi üthetett bele?