Kínos

Bár nem jártam bulizni, úgy döntöttem a ma estét tényleg élvezni fogom. Taemin mosolyogva búcsúzott el tőlünk és hagyott minket bemenni a házba. Laura kicsit csalódottan nézett utána.

- A barátotok nem jön be?

- Nem igazán szeret bulizni. – mosolyogtam rá bocsánatkérően. – Csak véletlen összefutottam vele errefele.

- És nem mindig a csinos pasit kell várni. – tette hozzá Jongin, maga előtt terelgetve.

- Ittál már, igazam van?

- Kicsit, de míg fel nem ugrottam miattad, nem szállt a fejembe. – karolta át derekam és lehúzott egy kanapéra. Kíváncsian néztem a másik oldalamon ülő Insoora. Bár mindenki minket kérdezgetett a kapcsolatunkról, inkább Jongint, mert én a párnákkal igyekeztem eggyé válni, ő csak mosolygott.

- Kicsit sem vagy felpörögve, mint a többiek.

- Miért lennék? Tudtam, hogy tetszel neki. – meglepve pislogtam. – A lányok mindig bámészkodnak, de egy srác csak akkor bámul ilyen sokáig pislogás nélkül egy lányt, ha tetszik neki.

- Bámul?

- Mikor elmondtam… - „o”-t formálva ajkaimmal néztem a hozzám hajoló Jonginra, mire elmosolyodott és puszit nyomott arcomra.

Kellemes, nem túl nagy és zajos este volt. Beszélgetve iszogattunk, volt torta, méghozzá hatalmas és gyönyörű. Azt hiszem, ha egyszer férjhez mennék, se lenne ekkora és ilyen csodás tortám. Az íze pedig isteni volt. Epres, kivis, banános túrótorta. Jongin pedig ellopta szinte az összes epremet. Mégis szívesen hagytam neki, aranyos volt. – Nem láttad Jaemint? Egy ideje sehol sincs. – kíváncsian lestem körbe Jongin szavaira. Rossz előérzetem támadt az érzékeny, fiatal fiú kapcsán.

- Mindjárt jövök. – támaszkodtam lábára és felállva elindultam a hatalmas házban. Elég bizonytalanul lépkedtem, elsősorban a hátsó kertet akartam megnézni, ahol meg is találtam a keresett fiút. Úgy festett eléggé lógatja az orrát. Megérezhette, hogy jövök, mert felnézett és pislogott párat.

- Nem is láttalak bent, noona.

- Későn értem ide. – ültem le mellé a kőpadra. – Jól sejtem, hogy kosarat kaptál?

- Jól. Nem is az a baj, hogy elutasított. Megérteném, elvégre nem tetszhet mindenki mindenkinek. Az zavar, hogy eljönne velem randevúzni, ha nem tetszene neki az a srác.

- Az a srác? – pislogtam párat.

- Apám ügyfele, valami kozmetikai szarság feje. – halkan felkuncogtam.

- Gondolom Taeminre gondolsz.

- Abból, ahogy apám beszél róla, egy seggfej lehet.

- Az is, de nem úgy, ahogyan hiszed. – mosolyogtam lágyan. – Nagyon rendes és figyelmes az átlagot tekintve. De a nőkre nem figyel, ha ők akarnak beszélni vele. Így Lauranak se lenne esélye nála, ezt tudom. Egészen kicsi korom óta ismerem. Viszont… ha jó pontot akarsz szerezni a kiszemeltednél, én segíthetek.

- Hogyan? – kapta fel fejét, miközben én már tárcsáztam egy számot.

- Sofőr jönne érted?

- Igen… nem szeretem, de nem taxizhatok. Miért?

- Mond le. Más visz haza. Ez mindenkinek tiszta haszon lesz. – közben Taemin fel is vette, én pedig iderendeltem őt a buli végére. Egy ideig akadékoskodott és mikor még akkor sem akart segíteni egy szegény fiún, mikor felhoztam, Jongin nálam lakik neki hála, megzsaroltam anya főztjével. A siker azonnali volt. Jaemin csak pislogott rám.

- Te… te Jonginnal laksz? És… ő fog hazavinni? Én félek tőle.

- Igen, Jongin velem lakik, mióta szakítottak Taemin húgával és hidd el, nem kell félned tőle. A légynek sem tud ártani. – szegény fiú csak bólogatott, én pedig visszatereltem a többiekhez. Azért ez csúnya húzás volt a házigazdától, aki épp Jonginnal beszélgetett. Insoo önként átengedte Jaeminnek helyét és a srác vállát átkarolva a karfára telepedett, én pedig vissza Jongin mellé.

- Minden rendben? – éreztem meg ujjakat a tenyeremen, óvatosan cirógatott, nagyon csikis volt, de jól is esett.

- Igen, már minden rendben. Megtaláltam az első embert, aki fél Taemintől.

- Jaemin? Fél… Taemintől? Jól értem? – nevetett halkan, egyenesen fülembe, a hideg pedig végigszaladt a hátamon tőle.

Így, hogy mindenki itt volt rendben, kicsit még jobban telt az este. Jongin apró érintései és közeledései sem zavartak, sőt, jól estek. És nem is ivott sokat, mint kiderült, nem is szeret sokat inni. Pont megfelelt nekem, hogy így áll hozzá a dologhoz. Nálam senki nem utált jobban inni.

A buli végéig pedig elfogyott a torta és olyanokkal is beszélgettem, akikkel eddig soha. Nem tudtam, hogy ennyien irigyelnek a pici termetem miatt. És hogy ennyien tudják, ki az anyukám.

Taemin pedig kint várt minket, Laura azonnal ki akarta kísérni a csapatot. Fuvarosunk mosolyogva borzolt a csapat legfrissebb tagjának hajába.

- Ismerik egymást? – suttogta nekem Laura.

- Igen, Taemin az apja üzlettársa. – Laura csak pislogott. – Mi is megyünk, mert képes itt hagyni. Jó éjt Laura! – intettem és magammal húzva Jongint, beültünk hátra. Feje azonnal az ölemben landolt. Mosolyogva néztem le rá, csak vidáman rám kacsintott és becsukva szemét végigsimított lábamon, kissé belepirultam ebbe az érintésbe.

Jaemint vittük előbb haza, Taemin kérdezgetett pár dolgot, miért is kell most segítenie neki. Kijelentésem szerint mert az ő létezésének hibája, hogy Laura nemet mondott Jaeminnek. Hallottam, ahogy Jongin jót kuncog rajta, óvatosan futattam hajába ujjaim.

Taemin utána sokkal oldottabban szövegelve vitt haza minket, amíg pedig Jongin kivette a cuccait hátulról, nyomtam egy nagy puszit arcára. – Te vagy a legjobb barát Taeminie! Jó éjt!

- Neked is szép álmokat, hercegnő! – mosolyodott el és mikor kiszálltam, el is hajtott. Én pedig Jongin kezét fogva lépkedtem fel az emeletünkre. Twix szinte sírva ünnepelt körbe bennünket, Jongin azonnal leguggolt hozzá és simogatta, szeretgette a nagy dögöt. Mosolyogva vonultam el addig zuhanyozni. Jó volt végre lemosni a sminket és a piaszagot. Azután váltottuk egymást, és mint kiderült, Jongin nagy pólójába bújva az ágyba másztam és elhelyezkedtem alváshoz.

Pár vízcsepp az arcomon és az ágy besüppedése jelezte a vizes hajú fiú érkezését.

- Igazán felém fordulhatnál néha. – emelte meg a paplanom és átmászott hozzám. Elpirulva fordultam felé. Mosolyogva figyelt, vizes tincsei pedig szemébe lógtak. Így még jobban nézett ki, mint mikor úszás után hátracsapta őket. – Máris jobb, kis piros eper. – cirógatta meg arcom mosolyogva, mielőtt ajkaink találkoztak volna, most nem tétováztam viszonozni forró csókját, miközben karjai nem hagytak menekülni, szorosan ölelt. Csak percek elteltével mertem meztelen mellkasára fektetni tenyerem. Olyan jó volt hozzáérni meleg, selymes bőréhez. Emlékeimben még nem élt ilyen hosszú csók senkivel sem. Már nem emlékeztem mikor kezdtük. Az előbb? Tíz perce? És minden alkalommal, mikor levegőm fogytán, az ájulást megelőzve elszakadtam tőle, újra és újra ajkaim után hajolt. Egy idő után szinte fölém kerekedett. Kezdtem aggódni, hogy esetleg nem akar megállni itt, de mire összeszedtem volna a bátorságom, hogy szóljak neki, elszakadt ajkaimtól. – Álmodj szépeket! – érintette orrát enyémhez mosolyogva, majd valamivel távolabb húzódott tőlem és láttam, lehunyja szemét. Igazán közelebb jöhetett volna, de én nem mertem odabújni hozzá magamtól.

Reggel mégis a karjaiban ébredtem.

***

Binivel csodálatosan minden nap, miután tényleg hagyta, hogy közeledjek felé és hajlandó volt partnerré válni ebben a kapcsolatosdiban. Együtt kelni, feküdni, főzni, mindent együtt csinálni, ez volt minden, amire vágytam mostanság. Nem vesztünk össze a távirányítón, élvezte az animéket reggelente, az Iron mant, és kívülről fújta a Karib tenger kalózai összes részét.

Csak a testiség hajló rész aggasztott kicsit. Nem akartam elriasztani, így fogalmam sem volt, mikor közeledhetnék hozzá komolyabban. Nem tudtam volt-e egyáltalán barátja, volt-e valaha együtt valakivel. Testem pedig egyre gyakrabban jelezte, hogy nekem igenis igényem volna közeledni hozzá. És nagyon nem szerettem volna magam idő előtt ilyen kínos helyzetbe hozni előtte.

Hétfőn pedig kezdődött a munka elölről. Bini keltett fel óvatosan, amiért igazán hálás voltam.

- Gyere majd, van kint reggeli, még leszaladok Twixszel, utána mennünk is kell! – nyomott puszit homlokomra és magamra hagyott. Én pedig az elmúlt két-három reggelhez hasonlóan, jó pár percre a fürdőbe zárkóztam.

Mire azonban Bini hazaért, készen, megreggelizve vártam, mikor pedig felkapta cuccait, csókot nyomva ajkaira húztam is ki a lakásból. – Jól aludtál? – mosolygott rám a buszmegálló fele menet. Olyan gyönyörű volt ma reggel is. Reggelente volt a legszebb.

- De csak mert veled aludhattam. – mosolyodtam el pimaszul. Halkan felkuncogva pirult el. Tetszett ez a kis kuncogás, ami mostanság társult a pirulás mellé.

- Miért szeretsz így zavarba hozni?

- Mert iszonyú édes vagy mikor így próbálod kerülni a tekintetem, mégis annyira érdekel, téged nézlek-e, hogy állandóan ide lesel. – vigyorodtam el. Nevetve csapott karomra, most is zavarba hoztam, arcára volt írva.

A busz, ami a színház elé fuvarozott minket, hamarosan befutott a megállóba, telis-tele emberekkel. Binit könnyen magamhoz szorítva kapaszkodtam meg valahol a fejünk felett. Kínkeserves út volt kar és hasizmaimnak.

- Meg van még a karod? – vigyorgott rám pimaszul, mikor leszállva a buszról kezem rázogattam fájdalmas arccal.

- Hogyne lenne? – fontam össze ujjainkat, bár nem sokat éreztem érintéséből zsibbadó kezemnek hála.

Egyetértésben gyalogoltunk majdnem az öltözőkig, majd mosolyogva engedtem el és vágódtam be hozzánk. A téma természetesen csupa pletyka volt. Sokszor a középpontban velünk. Binivel és velem.

- Haver, leszbi csajjal soha nem éri meg járni.

- Ja, marha sok türelem kell hozzájuk. Egy is olyan, mintha dupla annyi lenne belőle. – csak a fejem ráztam a nagy bölcsességeken. Ezért nem szerettem ide járni. Mint a női öltöző, ha nem rosszabb. Erről meg kellene kérdezni majd Binit.

A tánc teremben pedig ott várt már a kis angyal, pacsniját igazgatva ült spárgában, rám mosolyogva.

- Egy lány hamarabb átöltözik, mint te. – fogta meg felé nyújtott kezeim és segített nyújtani. 

– Kész szégyen veled járni, mégis ki a nő?

- …én? Ne érts félre kedves, de olyan férfias vagy. – nevetve ingatta a fejét, csodáltam azokat a huncut szikrákkal telis-tele csillogó, ragyogó tekintetet. Felfele görbülő kis ajkait.

- Figyelem mindenki! – viharzott be a mester hamarosan, azonnal felpattantunk. – A következő táncokhoz, melyeket tanulnak az új darabhoz, két csapatra lesznek osztva. A Sangre española előadásához tangózni és salsazni tudó párokra van szükség. Egy óra múlva a C és a D termekben megkezdődnek az órák, addigra tudásuk szerint váljanak ketté és alakítsanak párokat! – biccentett a végén, majd el is rohant. Kíváncsian lestem Binire.

- Tangó, vagy salsa?

- Egy iskolából jövünk, tanultál te ott valaha is tangózni? – elmosolyodva intettem nemet a fejemmel.

- És esetleg van olyan alternatív univerzum, ahol megtisztelsz azzal, hogy a partnerem leszel?

- Ha egy hónapja kérdezed, biztos nincs. – feleletét igennek véve fontam össze ujjainkat és magam után húzva léptem be a kijelölt terembe. Már sokan voltak bent. Mindenki nyakát nyújtogatva keresett párt. Néhány lány, akivel már táncoltam korábban, mikor ebből a darabból vizsgáztunk, megmozdult felém, de hamar észrevették, Binivel kézen fogva érkeztem.

- Mikor a vizsga volt, kivel táncoltál?

- Jaeminnel. – válaszolt nemes egyszerűséggel.

- Nincs is itt.

- Gondolom, tud tangózni is. – vonta meg kis vállait mosolyogva.

A szabad óra, míg a többiek párt vadásztak, kellemesen telt. A falnak vetve hátam, az ölemben ülő Bini csikis kis talpát piszkáltam. – Abba fogod hagyni? - szűrte fogai közt, mire csak felkuncogtam.

- Nem hinném. Élvezem, hogy így felhúzlak. – nyomtam puszit arcára vigasztalásul. És tényleg nem hagytam abba a piszkálását a tanár érkezéséig.

- Üdvözlök mindenkit! Sok az ismerős arc. – mosolygott a középkorú nő. – Nos, mindenki tudja, egy hetünk van megtanulni, feleleveníteni a táncokat, így elvárom az önszorgalmat. De mielőtt elkezdenénk, miről is szól a salsa? Csábítás, vágyak. Ebben a táncban, inkább a nőé a vezető szerepet, aki bűnre csábít. Mint egy rossz drámában. Azonban nem feledhető a pár másik fél sem. A salsa örök harc, ahol az egyik fél mindig ellenáll a csábításnak. Ez a darab pedig megkövetel minden tudást. Spanyol vér… remélem, mind át tudjátok majd érezni. Örömmel látok régebbi tehetségeket is. – mosolygott rám kedveskedve. – És új arcokat is. Akik már táncolták a kettes számot, álljanak előre párokban! – tapsolt kettőt, a párok pedig némi rendeződés után felálltak. Most igazán örültem, hogy egy iskolába jártam Binivel, minden onnan származó diák jól ismerte a Sangre española táncait.

A zene elindult én pedig igyekeztem összeszedni minden emlékem, de fogalmam sincs miért, talán az idő távlatából kiestek a dolgok. Ellenben partneremmel. Eubin olyan biztosan mozdult meg, hogy pillanatok alatt ő lett a főnök kettőnk közül. Kissé csodálkozva eddig előlem rejtett magabiztosságán igyekeztem követni. Figyelmem azonban rövid időn belül, amint összeszedtem magam, mozgása terelte el. Igyekeztem feldolgozni, ez a kis balerina, aki szinte a zenélő dobozból lépett ki, most csak sutba vágta a tüllszoknyát és ennyire lazán, oldottan mozgott karjaim közt. Ha csak néznem kellett volna, biztosan elcseppen a nyálam, vagy minimum kiszárad a szemem. Hogy maradhattam le a vizsgájáról Jaeminnel?

Valahogyan mégis a végére ért a szám és a végpózban állva, Binit ölelve egy apró gondra lettem figyelmes. Nem akartam kínos helyzetbe hozni kettőnk közt, most pedig közel álltam hozzá, hogy mindenki előtt abba hozzam.

- Kérlek… el ne mozdulj előlem. – suttogtam fülébe félve, fogalmam sem volt mit fog ehhez szólni később, most aprót biccentett. Ajkam harapdálva meredtem magam elé, miközben a tanárunk előre hívta azokat, akik semmit sem tudtak a táncról és félre küldte a régieket. Binivel az ölemben igyekeztem teljesen kiüríteni a fejem és türelmesen vártam. – Sajnálom. – fektettem állam vállára végül bánatosan.

- Sem… semmi baj. Csak hirtelen ért.

- És előre bocsánat a továbbiakért. Azt hiszem ezt a hetet nem úsztad meg ennyivel. – halk kuncogására értetlenül néztem rá.

- Jongin, lehet, hogy félénk vagyok, meg csendes és könnyen zavarba hozol. Mondjuk ezzel nagyon… de tudom, hogyan működtök. Nem fogok megharagudni rád. – megnyugodva fújtam ki a levegőt és szorítottam jobban magamhoz. Talán ez is valamiféle áttörés volt. Nem taszítja az efféle dolog. Vagyis érti, de nem is tűnt úgy, hogy taszítja. Talán csak túlgondoltam mindent és félénksége, meg Hyomin miatti helyzetünk, és az ő számomra kissé homályos  nemi identitása ellenére nem is olyan nehéz közeledni hozzá testileg sem.

Barátnők

Egészen keddig kiváló hangulatban töltöttem első napjaimat Jonginnal. A második éjszaka ugyan nehezen kezdődött, mikor bebújva mellém karjaiban találtam magamat. Igazán kellemes volt az ölelésében aludni, azonban rettentően zavarban voltam a puszta tudattól, hogy az első pasi, akit jobban érdeklek a kutyámnál épp meztelen mellkassal simul a hátamhoz. Így a szombat éjszakám nagy részét pironkodó fantáziálással töltöttem, mint minden normális huszonéves lány, alvás helyett.

A második éjjel szerencsére már kényelmesebben és könnyebben telt, így nyugodtan állíthattam, vasárnapról hétfőre virradva sokkal kipihentebb lettem.

- Jól aludtál? – jelent meg Jongin a konyhában utánam nagyjából másfél órával. Már levittem a reggeli sétánkra Twixet, adtam neki reggelit és az epreket kergetve az előttem pihenő tálban, a kávét vártam. Szokatlan volt dupla adagot főzni, hogy mindkettőnknek kellemesen elegendő mennyiség jusson, de úgy éreztem jó, hogy végre új dolgokat kell megszoknom valakiért. És nem úgy fogom leélni az életem, hogy a nők kimagasló százaléka szerint szuperszexi, kissé őrült legjobb barátom minden hétvégén feleszi a maradékot előlem, amit az anyám főzött nekem, majd figyeli az erkélyen át, hogy lezuhanyozom. Azért szerettem Taemint, még ha voltak ilyen rettentő furcsa dolgai.

- Hm? – kaptam fel fejem, de még oda sem fordultam, ajkai a fejemhez nyomódtak. – Felkelt a csók mániás végre? – halkan elnevette magát és kivett a szekrényből két bögrét, ügyelve, hogy ne vágjon fejbe a szekrény ajtajával, mint legutóbb.

- Haha, igen felkeltem.

- Hű de morcos valaki. – kuncogtam fel. – Csaknem bal lábbal kelt a nagy balettos?

- Ha nem vigyázol, megcsókollak. – töltött ki nekem kávét elmosolyodva és a kezembe nyomta, majd előrehajolva azokkal a szép ajkaival ellopta az eprem, amit a számhoz emeltem volna.

- Hé!

- Ve el, ha akaod! – hajolt hozzám a szájából félig kilógó gyümölccsel. Elfintorodva toltam be teljesen ajkai közé az epret mutatóujjammal és figyelmen kívül hagyva édes nevetését, belekortyoltam kávémba. – És mit csinálunk ma? Taemin minden nap zaklat?

- Ma takarítunk.

- Mit? – türelmetlenül lestem rá, mire halkan felnevetett. – Rendben, szóval ma a házimunka az első. – huppant mellém.

Fél órával később mindketten a nappali közepén álltunk és igyekeztem elmagyarázni neki, mit hogyan kell porszívóznia a lakásban, hogy egyik méregdrága szőnyegemben se tegyen kárt. – El se hiszem, hogy annyit keresel, mint én. Legalább a duplájának fest a tiéd a lakás alapján.

- A legtöbb vackot Lee papától kaptam.

- Áh, attól a Lee papától, aki két napja annyira örült, hogy elmentem végre kedves családi otthonából, hogy maga pakolta össze a cuccaim?

- Dehogy, van az három nap is. – rám nézett, majd elnevette magát. – Igen, tőle kaptam. Azt hiszem még ma is abban reménykedik, hogy hozzámegyek Taeminhez.

- Ahhoz nekem is volna pár szavam. – karolta át a vállam és nyomott egy nagy, cuppanós puszit arcomra. – De megjegyeztem mindent kapitány, hacsak nincs még több szabály a szőnyegeket illetően. – kuncogva nyomtam a kezébe a porszívó csövét és az ablakhoz lépve alaposan lefújtam ablakmosóval.

Puffanás zökkentett ki az ablakmosásból, kíváncsian fordultam hátra, Jongin pislogott rám ártatlanul a földről, Twix pedig kalimpáló lábainál feküdt.

***

A porszívózás a lehető legjobban ment a rengeteg szabály ellenére, sőt, így legalább nem volt olyan unalmas a dolog. Dögunalom volt. A nappaliba visszatérve viszont sokkal érdekesebbé vált. Az ablakot tisztító Bini ugyanis tökéletes és hihetetlenül vonzó látványt nyújtott. Ennek volt köszönhető, hogy tátott szájjal bámulva és felé totyogva egyszerűen átborultam a békésen alvó Twixen.

- Jól vagy? – pislogott rám Bini meglepetten, mire mosoly költözött arcomra és feltápászkodtam.

- Természetesen. Csaknem aggódtál? – húztam magamhoz megpiszkálva a kontyot feje tetején és finoman megcsókoltam. Élveztem, hogy mostanában pici kis ajkai már tétovázás nélkül viszonozta csókjaimat. Csak két napomba került. Bár gyakran nem mertem megcsókolni. Úgy festett Eubinhez jobb lassan közelíteni, meghagyva a kis komfortzónáját maga körül a nap nagy százalékában.

- Egy kicsit. – motyogta ajkaimra, nyakam átkarolva, mire elmosolyodtam. Olyan édes volt. És már húzódott volna el, mint eddig. Egy rövid csók és aztán minden megy tovább. Nem volt ma kedvem csak ennyihez, mégis engedtem neki. Soha nem akartam még ennyire jól csinálni semmit.

- És mit ebédelünk? – nyomtam puszit homlokára.

- Amit hozol a boltból. – mosolygott rám. Azt imádtam ezekben a mosolyokban a legjobban, hogy gyönyörű szemei is huncutul mosolyogtak ajkaival együtt.

- Akkor ehetünk tengerigyümölcsös tésztát?

- Tengergyümölcseiset?

- Azt azt. Tegnap zöldség volt, nem tiltakozhatsz!

- Ez az én házam, akkor tiltakozok, amikor akarok. – kíváncsian pislogtam párat a válaszára várva. – Rendben, csak hozz hozzá mindent! – a levegőbe boxolva rohantam a cipőmért és a tárcámért.

- Sietek!

- Oké. – mosolygott, mire kisiettem az ajtón és a bolt fele vettem az irányt.

A telefonom bújva igyekeztem rájönni, mi is kellhet a tésztához, és melyik receptet ismeri is Eubin, végül csak feladva a reményt körbenéztem. Biztosan kell tészta. Meg kagyló és garnéla meg tintahal karika és polip. De úgy sejtettem attól, hogy ezeket egy kosárba teszem, nem lesz kész az ebéd.

- Jongin? – az ismerős hangra felkaptam a fejem és meglepetten pislogtam a tökéletes sminkkel körbevett szemekbe. – Mit keresel itt?

- Azon gondolkozom, mi kell még az ebédhez, de jobb kérdés, hogy te mit keresel itt. – sóhajtottam fel tovább sétálva és a kosárba tettem egy doboz főzőtejszínt.

- Szerettem volna meglátogatni Binit, tudod most értem haza. Hallottam, hogy apa kirakott. – tipegett utánam, mire csak megfeszítve állkapcsom a pénztárhoz sétáltam. – Kifizeted nekem ezt? Ez Bini kedvenc csokija.

- Rendben, kifizetem. – vettem el a kezéből a táblát, csak Bini kedvéért és kipakoltam, amit vásároltam, majd bele a szatyorba, miután fizettem.

- Nem tudom Bini mit mondott neked, de…

- Hyomin, nem érdekel. – fojtottam bele a szót azon nyomban. – Megmondtam, nem akarlak elvenni ezek után. Ha feltűnt, rajtam kívül senki sem akarta, hogy elvegyelek.

- És a szüleid? Tudom, hogy ellenezték, de mégis szükségük volna a pénzre. Jongin, és szeretnék hozzád menni. Tényleg. Csak egy kis időre volt szükségem.

- Nem, nem Ó Istenem nem. Aki egy kis időt akar, nem így mondja meg az előtte térdelő fiúnak. – morogtam félrenézve.

- Na, ide figyelj Kim Jongin! Mikor voltam én átlagos? Ha? És hozzád kell mennem. – tagolta lassan. – Kell, mert akarom. Mert szeretjük egymást és tudom, hogy szeretnéd összekötni az életed velem. Mert jobban ismerlek, mint bárki. – fordított magával szembe a ház előtt.

- Jól van Hyomin. Ezt beszéljük meg akkor, mikor már nem érzem úgy magam, ha téged látlak, mint egy darabka szégyen. – toltam el kezeit és befele indultam, miután a kezébe nyomtam a csokit.

- Jó de… te most itt laksz? Ebben a házban? – pislogott rám ártatlan mosollyal.

- Igen itt lakom. Tudod a legjobb barátom, a bátyád, segített nekem egy kicsit, hogy életben maradjak anélkül, hogy koldulnom kellene. – nyitottam be Bini ajtaján, lefagyva pislogott párat, majd rohant utánam.

- Bini, kedves! – szelte át a konyhát a kerek szemekkel rám bámuló lány nyakába vetve magát. Bocsánatkérő mosollyal pakoltam le a szatyrot a konyhaasztalra.

Odalépve Bini mellé akartam nyomni egy puszit arcára, azonban ügyesen húzta el fejét, miközben Hyomin ölelte. Ajkaim lebiggyesztve bámultam rá, de csak oldalba bökött és hessegető mozdulatot tett. Kiskutyaszemekkel vonultam arrébb és Twix mellé telepedve magam mellé húztam az energikus kutyus kissé bamba pofiját azt simogattam, miközben továbbra is tekintetemmel könyörögtem neki. „Mi?”-t formált ajkaival és elmosolyodott, majd eltolta magától Hyomint, mire rendeztem ábrázatomat. – Hoztam neked bocsi csokit, Jongin fizette.

***

- Aham, vagyis én. – motyogtam orrom alatt a csokira bámulva. Majd összehozok belőle valamit Taeminnek.

- Figyelj Bini, tudom, hogy szörnyen viselkedtem, megbocsáthatatlanul, de nem veszíthettem el mindent. – próbált lépést tartani velem, miközben elővettem amiket Jongin hozott. – Jonginnal szeretjük egymást és össze fogunk házasodni, de el kell nyernem a bocsánatát. De csak miután elnyertem a tiédet. – ezek a szavak most szíven ütöttek. Azt hittem ezen már túl vagyunk. – Tudom, hogy hosszú és nehéz lesz, mire megbocsátod nekem azt a sok szörnyű szót, amit mondtam. Nem… nem gondoltam tényleg komolyan, csak ki voltam borulva.

- Tudod Hyomin, talán ez még korai. Azok, amiket mondtál… lehet, hogy igazad volt, de nem volt jogod ilyesmiket mondani. Főleg nem Jonginról azok után, hogy nemet mondtál neki és kidobtad.

- Szeretem őt Bini. Szeretlek Jonginie. – nézett a fiúra bociszemekkel, miközben feltettem a kagylót főni. Csak fintorogtam egyet a vízre és beleszórtam a sót. Szeretlek Jonginie, jaj de cuki!

- Rendben Hyomin, amennyiben Jonginnal akarsz beszélni, tedd meg.

- Rá fogok jönni, mivel nyerhetem el a bocsánatotokat. Nagyon szeretlek Bini és nem mondok le rólad. – ölelt magához hátulról, majd elsietett.

Magamban füstölögve folytattam az ebéd főzését. Szóval ők össze fognak házasodni, Jongin pedig annyit nem tudott mondani, hogy bocsi, de már nem akarom. Ekkora papucsot… Kinek kell egyáltalán ilyen? Igen, nekem kellett. Annyira megkedveltem máris. Idáig. De Hyomin jelenete kellően illúzióromboló volt.

És füstölögtem, mikor megfőtt a tészta, amit Jonginie kért, majd füstölögve kaptam fel a tál epret és vonultam félre.

A füstölgő eperevésnek pedig estére kellemetlen hasfájás lett az eredménye. De Jongintól nem fogadtam el segítséget.

- Komolyan haragszol rám is, amiért eljött? – fakadt ki végül lefekvéskor. Csak tüntetően elnéztem. – Komolyan… nem hiszlek el Eubin… - rázta meg fejét.

Így hétfőről keddre Jongin a kanapén aludt, pedig hiányoltam őt. Egészen kellemes volt nem Twixszel aludni a nagy ágyban.

Reggel pedig a fiú már nem volt sehol. Magamat éreztem hibásnak ezért, pedig nem hittem, hogy annak kellene éreznem magam. És csak ültem otthon, szomorkodva, amiért Jongin elment. Olyan jó lett volna…

Estére sem lettem jobban az önmarcangolástól, de szerettem volna elmenni Laura születésnapjára, így felvettem kedvenc csillogó trikó ruhám és frissen mosott hajam kivasalva kicsit sminkeltem, felcsatoltam új kedvenc karkötőm, órám és hófehér conversembe bújva felkaptam a táskám. Még vennem kellett ajándékot is.

Egy üveg bor mellett döntöttem, úgyis sokan leszünk, nem árt. Fizettem a közeli boltban és gyalog indultam a megadott címre. Nagyon gazdag környék volt, ámulva lépkedtem az utcákon.

- Bini? Te mit keresel itt? – Taemin hangja maga volt a mentőöv.

- Egy… egy születésnapra jöttem, de itt olyan könnyű elveszni. – néztem körbe elveszve.

- Mi lenne, ha inkább hoznád azt az üveg bort és meginnánk együtt a Hannál? Én már úgyis végeztem itt a dolgommal. Hallottam, hogy Hyomin kicsit felborzolta a helyzetet otthon. Baromira féltékeny rád Jongin miatt…

***

Kicsit bántam, amiért reggel leléptem Binitől, de olyan rosszul esett, hogy rám is haragudott Hyomin miatt. Bár mire eljött az ebédidő és egyedül megettem valahol egy hamburgert az egyedüli reggeli után, rájöttem, talán kissé jogosan pipa. Kiállhattam volna mellette. Vagy tiltakozhattam volna Hyominnal szemben.

Úgy döntöttem este bocsánatot kérek Binitől, amiért cserben hagytam és akkor minden a legnagyobb rendben lesz.

Insoonál készültem össze a partira. Alapos zuhany után fogalmam sem volt mit vegyek fel. Mikor barátom már készen bámult valami filmet, én még mindig csak egy szál boxerban topogtam.

- Olyan vagy, mint egy csaj. Mi van veled?

- Fogalmam sincsen, mit vegyek fel. Tetszik nekem egy lány és szeretném a legjobb benyomást tenni rá. – kaján vigyorral mért végig.

- Kidob a nőd és máris egy lányra fáj a fogad? Úgy sejtem tudom ki aaaaz. A mi Binink. Ugye?

- Mih? Neeem. – tiltakoztam azonnal, de csak vígan pattant fel és túrt a cuccaim közé.

- Olyan vörös lettél, mint egy túlérett eper. Tetszik neked. – nyomott a kezembe egy inget és egy sötétkék nadrágot meg hozzá egy övet. – Vedd fel ezeket, jól fognak állni. És lehetőleg ne gombold be állig az inged. És kezdj valamit a hajaddal pulikutyus. És keresek neked még valamit. – sietett el, én pedig magamra hagyva jobb híján felöltöztem, majd gyengéd tekintettel a kezemre ügyetlenkedtem a karkötőm. Még jó pontot szerezhetek vele.

Insoo pedig egy karórát hozott nekem, miközben én fülbevalóimmal küzdöttem. Ki akartam őket venni, de végül lusta voltam hozzá és csak barátom fele fordulva széttártam a karom. – A-a. Még egy gombot ki. – mutatott mellkasomra, mire felszusszanva engedelmeskedtem. – Ha ez nem jön be neki, tényleg leszbikus. Na, indulás. Tiéd a bor, én viszem a virágot. – tuszkolt az ajtó fele lelkesen. Szerettem, hogy ennyi energia szorult bele. Most kifejezetten jót tett nekem.

Laura bulija pedig eszméletlen volt. Az ünnepelt hölgy elbűvölő mosollyal üdvözölt.

- Ó Jongin, reméltem, hogy a barátod is magaddal hozod.

- Mármint Taemint? Nincs az az Isten, hogy ő ilyen bulikba járjon. – mosolyogtam kínosan és odaadva a bort egy gyors köszöntéssel, azon igyekeztem megtalálni, akiért én tényleg jöttem. Azonban Bini sehol sem volt.

Unottan bámultam italomba egy idő után, Insoo pedig jót nevetett rajtam. Hogy lehettem annyira ostoba, hogy azt hittem eljön? Azok után, hogy ilyen ridegek voltunk egymással, kicsi volt az esélye.

- Azt a Bini milyen csinos!

- Mi? – ugrottam fel azonnal Insoo szavaira, akiből kirobbant a nevetés. – Hol van? Hol?

- Odakint beszélget. – rohantam az ablakhoz, ahogy csak tudtam. Nem hittem, hogy megint féltékenynek kell lennem Taeminre. Bini mosolyogva bólintott neki, majd lassan indultak el.

- Nem nem. – ráztam meg a fejemen és átviharzottam a nappalin, majd a cipőmbe belebújva kirohantam az ajtón. Pillanatok alatt utolértem Biniéket és megragadva kezét visszahúztam magamhoz. Taemin kíváncsian, Bini értetlenül nézett rám.

- Jongin?

- Ne haragudj hyung, de Bininek, az én csinos Binimnek ma mással van randija. – mosolyogtam a kerek szemű szépségre. – Ne haragudj a tegnapi miatt! Sajnálom, hogy cserben hagytalak, ott kellett volna lennem melletted és elmondani Hyominnak, hogy engem már más lány érdekel. Aki ma is észvesztően csinos, mint akkor, mikor majdnem megcsókoltam. – láttam, ahogy elpirul, mint mindig, mikor elhangzott egy bók a számból. Ezt imádtam. – Kicsit selejt vagyok, de attól még megengeded, hogy tovább igyekezzek? Esetleg úgy, hogy befogadsz?

- Te vagy a legselejtesebb srác, akit valaha láttam. – nevette el magát halkan, mire mosolyra fakadtam és úgy döntöttem teszek az egyetlen szabályra, ami köt és megfogva édes pofiját, megízleltem ajkait. Éreztem, ahogy lefagy, teljesen leblokkol szegénykém, de kitartó voltam. A viszonzás pedig idővel nem maradt el. Számoltam a másodperceket, ameddig ilyen közel lehettem, majd elengedtem ajkait. Mosolyogva nézett a szemembe.

- Nemár! Csak ennyi? – kiabálta Insoo, mire mindketten arra fordultunk. Az egész társulat minket nézett. Lágy mosollyal néztem Bini szemeibe.

- Igen, azt hiszem nekem egyelőre csak ezt szabad.

- Hát egy olyan mihaszna srác, aki még randira sem visz…

- Kitakarítottam a lakásod és úgy ugráltatsz, ahogy akarsz. Ennél még jóval több jár nekem. Mondjuk a tény, hogy a barátnőm vagy. – karoltam át derekát és magamhoz húzva tényleg megcsókoltam. Ahogy pedig cserébe átölelte vállaim és viszonozta a csókom, a legjobb estévé varázsolta ezt, előre is.

Szabályok

Reggel korán felkeltem, mint mindig, Jongin karjai közt találva magam. Furcsán ismerős volt a helyzet. De most elnéző mosollyal másztam ki mellőle és felkapva futócuccom, a fürdőszobában magamra kapkodtam őket.

Twix lelkesen követett az ajtóhoz, felcsatolva kutyámra pórázát, ki is osontam a lakásból a néma városba. Nagy meleget mondtak mára, nem akartam már kint lenni akkor és meg is kellett fürdetni ma Twixiet.

Lelkesen kocogtam megszokott útvonalunkon, egészen le a Hanig, mivel pedig tényleg teljesen üres volt a homokos partszakasz, elengedtem a lelkesedéstől remegő kutyám és kényelmesen tovább futottam.

- Nocsak, kit látni! – az ismerős hangra felkaptam a fejem, Insoo mosolygott rám, elnézve, ő is futni volt.

- Jó reggelt! – mosolyogtam a lányok által körberajongott fiúra. – Az ember azt hinné, aki ennyit bulizik, szombaton nem megy hajnalban futni.

- Mert nem buliztam. – nevette el magát. – Hogy telt a nyaralás? Tudom, hogy Jongin is ott volt. És ti ketten nem igazán jöttök ki.

- Jól éreztem magam. – mosolyogtam töretlenül. – Nem volt felhőtlen a nyaralás, de azt hiszem sikerült viszonylag békésen megoldani.

- És az a leszbikus dolog legutóbb? Tudom, tolakodás, de évek óta egy társulatban táncolunk, talán nem baj, ha tudom.

- Nevezzük múló hóbortnak. – kíváncsian pislogott párat. – Tudod, mikor kamaszkorban vagy elég könnyű összekeverni az érzelmeket. Nem érdeklődtem a fiúk iránt azóta sem, így rajtam maradt. – váltottam lépésre, elérve a partszakasz végét és megfogva Twixet, visszafordultam.

- Így már érthető. Egyébként gyönyörű kutyád van.

- Köszönöm. – mosolyodtam el már őszintébben.

Jót beszélgettem Insooval, mialatt visszasétáltunk a parton. Megemlítette az egyik lány, Laura születésnapját. Ő is chaebol volt, mint Hyomin, csak éppen keményen küzdött a táncos karrieréért. Nagy bulit szerveztek kedd estére és életemben először elhívtak valahova.

- Van az a srác… a vékony szőke. A kis csapatotok része.

- Taemin?

- Fogalmam sincs, Laura odáig van érte. Na, őt ne hozd el! Jaemin randira akarja hívni az ünnepeltet.

- Ne aggódj! – kuncogtam fel halkan. – Taemin csak azzal randizik, akit elsőre kiszúr. És jobban szeret csak egy bárban iszogatni.

- Remek hírek. Akkor kedden látjuk egymást! Csinos legyél, nagy buli lesz! – intett nekem, mikor felértünk a betonútra és velem majdhogynem ellentétes irányba indult el futva.

Otthon nagyon finom illat fogadott, Jongin pedig az asztalnál ült kissé elveszett tekintettel, a semmibe bámulva. Azonban amikor találkozott tekintetünk, lelkesen pattant fel és sietett elém, hogy magához szorongasson.

- Jesszusom, tiszta víz vagyok Jongin!

- És? Attól még ugyanaz maradtál. – mosolygott rám kivillantva hófehér fogait. – Zuhanyozz le! Addig megmelegítem a kávét, mert egy ideje már lefőztem. – tolt a fürdőszoba fele. Megszeppenve fogadtam szót és beállva a víz alá, magamra folyattam, a lehető legtovább. Kellemesen lehűtött.

Mikor kiszálltam a kabinból és magamra csavartam a törölközőt, pont fél kilenc volt. Tökéletes időzítés, ideje lesz reggelizni. Felvettem egy kényelmes bugyit és egy hatalmas pólót, majd hajam fejem tetejére kontyozva kicsoszogtam a konyhába. Jongin meglepetten pislogott rám.

- Mi a baj?

- Ez az én felsőm.

- Biztos nem. Évek óta megvan.

- Évek óta kerestem. – biggyesztette le ajkát, meglepetten kuncogtam.

- Azt hiszem Taemin hagyhatta itt. – elfintorodott, majd elfordult egy pillanatra és egy bögre kávéval, meg egy tányérral tért vissza elém.

- Tudom, nem vagy nagy evő, de a reggeli a legfontosabb, főleg, ha futni is eljársz. Szóval ezt meg fogod enni. – tette elém a tányért, mini palacsinták voltak rajta juharsziruppal és gyümölcsökkel. – Sajnos éhes voltam, szóval egyedül kell reggelizned. – nyomott puszit fejem tetejére és mellém telepedett. Hálásan mosolyogtam rá és felvéve a villát, eszegetni kezdtem. Ezzel a tettel tényleg megmelengette a szívem.

Már egy ideje csendben eszegettem, mikor megszólalt a csengő, Twix pedig azonnal felvonyított. Aztán megint csengő, röviden, hosszan, rövid, rövid… Twix pedig csak szirénázott.

- Lee Taemin kiheréllek, ha még egyszer csengetsz, te is tudod, hogy nyitva van. – kiabáltam, mikor lenyeltem a falatot, Jongin megkukulva pislogott, a mosolygós Taemin pedig lelkes kutyámmal a sarkában pár pillanat múlva felbukkant a konyhában és ellopott egy palacsintát.

- Hé, az nem a tiéd!

- A hűtőben van, amit anya küldött. – néztem friss vendégemre, ő pedig rohant is oda.

- Ez nagyon kevés. – panaszkodott. Kíváncsian néztem a fölényesen vigyorgó Jonginra. – Bini, megette… - nézett rám Taemin kiskutyaszemekkel.

- Te küldted ide. – kuncogtam fel. – Rendeljek neked ebédet?

- Feketebabos tésztát! – bólogatott hevesen és egy tányérra pakolva, amit Jongin hagyott, bedobta a mikróba.

Amíg Taemin reggelizett, én befejeztem a sajátom és miután elmosogattam magam és rendetlen vendégem után, felhívtam anyát.

- Mi újság kincsem? Minden rendben ugye?

- Persze anya. – nevettem halkan aggódó hangja hallatán. Emlékeztem mennyire ellenezte a költözést. Pedig rajongott a lakásért, amíg csak felújítottuk. – Csak a nyakamba szakadt egy éhes Taemin és lehet, hogy feketebabos tésztát szeretne ebédelni. – anya halk kuncogásából máris tudtam, örül, hogy van mára dolga, amíg apa dolgozik.

- Szívesen főzök, ha bevásároltok és elhozzátok. – mosolyogva köszöntem el tőle és a fiúkhoz fordultam.

- Kapsz tésztát, ha megfürdeted Twixet. – Taemin majdnem félrenyelt meglepettségében.

- És Jongin?

- Neki megmutatom hol a bolt, amúgy is meg kell venni anyának a hozzávalókat. – Taemin felszusszant és bólogatott, majd nekem nyújtotta a telefonját.

- Hét, kilenc, négy, kettő. Hozzatok valamit inni is a tésztához! – halvány mosollyal néztem rá. Ez volt az a Taemin, akit már tényleg nagyon régen láttam. Miközben a tegnapi ebédet ette a konyhámban, a ház előtt a kocsijával, amiért jött, nyugodtan a kezembe adta telefonját és megadta a kódot minden vagyonához. – Aztán siessetek haza! – Jongin kezébe nyomva a telefont beszaladtam a hálóba és belebújva egy nyári ruhába, már siettem is vissza.

- Mehetünk? – bólogattam párat és magára hagyva Taemint, kiléptünk a lakásból. Óvatosan próbálta megfogni a kezem, de gyorsan abba fogtam Taemin méregdrága telefonját. Meglepetten pislogott párat. – Valami baj van?

- Csak… - mélyet sóhajtottam, majd felnéztem Jongin aggódó szemeibe. – Tudom, hogy azt mondtad, akármit is akar Hyomin, te már nem szeretnéd elvenni, de akkor is szeretném… ha egy kicsit megnyugodnának a körülmények. Közte és köztem is.

- Oh…

- Kedvellek, tényleg, de lehetne, hogy egy ideig ezeket a dolgokat a lakáson kívül mellőzük?

***

- Persze, ha ezt szeretnéd, nyugodtan. – mosolyodtam el lágyan. Másnak ez talán kisebb visszautasítás lett volna, de azt mondta kedvel. És csak a városban és társaságban kell kis távolságot tartanom ezek szerint. – Akkor otthon megcsókolhatlak? – szinte elborzadva meredt rám.

- Nem beszélhetsz ilyenekről! – kirobbant belőlem a nevetés és előbb tiltakozása és kérése ellenére, magamhoz húztam, hogy orrára nyomjak egy puszit.

- Tehát igen. – nyugtáztam végül és zsebeimbe rejtve kezeim, önelégült mosollyal tartottam a hirtelen sietni kezdő Bini lépteit. – Egyébként írhatnál egy listát, hogy mit nem tehetek idekint és mit nem mondhatok!

- Miért kellene?

- Például… bókolni szabad?

- Bókolni?

- Hogy milyen szép is az én Binim?

- Nem a tied. – fordult el idegesen és belépett a boltba. Rendkívül jól szórakozva követtem és cipeltem helyette a kosarat, ő pedig szorgosan pakolászott bele. Kíváncsian totyogtam utána. – Te mit kérsz inni? – állt tanácstalanul rám pislogva. Ahogy elnéztem, amit ő és Taemin szeretett, az már a kosárban. Egy kézbe fogva a kosarat beleemeltem két üveg sört, mire biccentett. – Akkor minden megvan. – indult a pénztárhoz. Természetesen fogalma sem volt hogyan működik a telefonos dolog, kuncogva karoltam át derekát és kivéve a kezéből a telefont, fél kézzel könnyedén elrendeztem. Felkapva a szatyrokat indult el.

- Ugye nem gondolod, hogy azt mind te fogod cipelni? – siettem utána nevetve, mire értetlenül pislogott. – Na, add ide őket!

- Nem. – fordult el és indult el. – Elbírom őket. – mosolyogva figyeltem, majd ismét utána indultam.

- Akkor add az egyik felét! – villantottam rá egy ellenállhatatlan mosolyt. Szemét forgatva nyújtotta nekem az egyik szatyrot, megelégedve elért eredményemmel sétáltam mellette egy darabig. – A könnyebbet adtad ide, igaz?

- … neeem. – meredt rám kerek szemekkel, de a szája sarkában rejtőzni próbáló kis mosoly elárulta. Nevetve néztem az égre, majd ingattam meg a fejemet, de nem kötöttem bele a helyzetbe jobban. Tetszett, hogy ilyen. Még ha így sokkal jobban is kell igyekeznem majd.

- Azt hittem soha nem értek haza. – morogta Taemin, aki tetőtől talpig az én cuccaimban duzzogott a kanapén. – Kétszer annyi vizet láttam, mint az a kutya, de megfürdettem. – nézett Binire panaszosan. Kirobbant belőle a nevetés és lerakva a szatyrot Taeminhez sietett, magához ölelni a tiltakozó fiút. Mosolyogva figyeltem őket, Taemin mindenfele kapálózott, miközben Eubin talán fojtogatta, én pedig kipakoltam az italokat a hűtőbe.

- És hogy fog menni ez a főzés, ha itt vannak a hozzávalók?

- Cserekereskedelem működik. – mosolygott rám hátra Bini, félig lelógva a kanapéról. – Anya megfőzi, és mikor megyek érte, beadom a nyersanyagot, így a rossz lábával nem kell boltba járni.

- Rossz a lába?

- Harminc évig volt a színház táncosa. – elismerően bólogattam párat. Tehát ez családi vonás Bininél.

- Elmehetek majd veled a tésztáért?

- Miért szeretnél?

- Hogy bemutatkozhassak a barátnőm szüleinek. – mosolyodtam el pimaszul, mire nyekkenve fordult le a kanapéról, Taemin aggódva figyelte.

- Nem vagyok a barátnőd. – jelentette ki határozottan. Gyengéd mosollyal figyeltem. Imádni fogom a vele töltött időt.

- Itthon sem?

- Talán… - motyogta elpirulva, mire besétáltam a nappaliba és mellé telepedve a szőnyegre magamhoz vontam. – esetleg. – felkuncogva fogtam kezeimbe pofiját és lágyan megcsókoltam. Ma már a viszonzás sem maradt el, bár éreztem, milyen forró bőre. Sejtettem mennyire elpirulhatott. Ezért is imádtam, gyönyörű volt, mikor kiült a pír az arcára. Tánc közben is.

- Bármikor kész lehet az ebéd ti meg itt smároltok, megáll az ember esze… - sipákolt Taemin, éreztem ahogy Bini aprót szusszan, de nem engedtem el. Ezt nem fogja holmi figyelemhiányos hiszti félbeszakítani.

Nem, Bini telefonja szakította meg. Elhúzódva kivette a ruhája redői közé rejtett zsebből, majd haragosan meredt a pimaszul vigyorgó Taeminre.

- Ha szeretnél még itt ebédelni…

- Jó, jó! – nevetett fel. – Többet nem csinálok ilyet. – kíváncsian figyeltem a telefonját bújó Binit, nem igen érdekelt mi van Taeminnel.

- Anya azt írta mehetünk a kajáért. Te meg teríts meg! – vágott egy párnát a gyengéden mosolygó Taeminhez. – És elvisszük a kocsidat! – kiabált még vissza az ajtóból, felkapva a kulcsokat, a meglepetten felpattanó Taeminre pedig rázárta az ajtót.

- De vigyázz rá! – hangzott fel Taemin hangja ismét felettünk, mikor beültem a volán mögé. Az erkélyen állva integetett.

- Honnan tudtad, hogy nem fog haragudni? – lestem Binire kíváncsian, miközben elindultam. Sejtettem, oda megyünk ahol legutóbb vártunk rá.

- Rám sosem haragszik. – kuncogott fel. – Egyébként reggel találkoztam Insooval. Meghívott Laura születésnapjára, feltéve, hogy Taemint nem viszem.

- Oh, igen, Jaemin miatt. Nagyjából olyan reménytelen a dolog, amilyennek én éreztem a helyzetem úgy egy másfél hete, mikor rád néztem. – láttam, ahogy arcát takarva inkább kibámul az ablakon. – De ezek szerint jössz velem szülinapozni. – mosolyogtam boldogan.

- Nem, csak te is ott leszel és én is. – kiskutyaszemeket meresztettem rá, miközben megálltam a pirosnál. – Ne nézz így, úgy tudják, hogy egyáltalán nem kedvelsz. Hogy mehetnék veled?

- Meglepetésszerűen szerelmet vallottam?

- Elég hihetetlenül hangzik.

- Köszi. – nevettem fel és kibújva az övből nyomtam egy csókot ajkaira, mielőtt váltott volna a lámpa. Sikerült megint elnémítanom egészen állomásunkig.

- Ugye nem fogsz semmi kínosat mondani anyának?

- Neked kínos, hogy próbálok udvarolni neked?

- Oh, szóval ez udvarlás akart lenni. – és megint ott volt az a pimasz mosoly, de mire elkaphattam volna, fogva a szatyrot, kiugrott a kocsiból és nevetve indult a bejárat felé. Fürgén követtem, miután bezártam a kocsit.

- Szóval szerinted nem vagyok jó az udvarlásban? – kaptam el keskeny kis derekát és visszahúztam magamhoz, nevetve hagyta magát. – Hát akkor mondok valamit, nem érdekel, hogy nem akarsz velem jönni a buliba, rád tapadok, mint egy makacs kis folt. – kirobbant belőle a nevetés és kinyitva az ajtót, kibontakozott ölelésemből. Kíváncsian követtem be. Hangulatos kis kerten vezetett át az út a házig. – Olyan, mint egy mesében.

- Kicsinek imádtam itt élni. Pont ezért. – mosolygott fel rám. Anyukája az ajtóban állt, kíváncsian végigmérve engem. – Anya, ő Jongin, Taemin legjobb barátja és Hyomin volt barátja. Tudod, akiről mindig igyekeztél többet megtudni tőle. – felkuncogtam a bemutatás hallatán. – Átmenetileg nálam lakik.

- Egek, akkor még jó, hogy többet főztem.

- Még többet? – kerekedett el Bini szeme, mire kirobbant belőlem a nevetés.

- Örülök a találkozásnak! – nyújtottam kezet illedelmesen meghajolva a nőnek. – Kim Jongin.

- Park Yubin. – mosolygott szeretettel, majd bevitte a szatyrot, amit Bini hozott és átnyújtott jó pár dobozt. – Hétfőn hozd vissza, amik nálad vannak, jó?

- Rendben anya.

- Ha nála laksz, ne hagyd, hogy elfelejtse! – mosolygott még rám, majd utunkra engedett. Bini telefonja ugyanis épp megszólalt. Taemin kereste.

- Siessetek! – rikácsolta a telefonba. – Vagy megeszem a kutyát.

- Van egy csomó dolog a hűtőben.

- Igaz is. Akkor megeszem a csomó dolgot és a kutyát. – Eubin szemét forgatva bontotta a vonalat és nekem adta a dobozokat.

- Én vezetek, akkor gyorsabban otthon leszünk. – jelentette ki és pillanatok múlva tényleg az anyósülésen kötöttem ki, a számomra teljesen idegen utcákat figyelve.

- Ha most elrabolsz, ugye ott ahova megyünk, megcsókolhatlak néha?

- Mond csak… te ilyen csók mániás vagy? – lesett rám befordulva egy sarkon és furcsa módon a háza előtt kötöttünk ki.

- Csak akkor, ha rólad van szó. – ütöttem vissza a labdát vidáman és kiszállva a kocsiból bevártam, majd felfele indultunk.

Taemin kirobbanó örömmel fogadott bennünket, pontosabban a még szinte forró tésztát és terelt is minket a megterített asztalhoz. Bini még adott enni Twixnek, majd az italokat is az asztalra téve mellém ült. Mosolyogva figyeltem a lelkesen enni kezdő Taemint, majd kibontottam az előttük lévő dobozt és miután szedtem a megszeppent Bininek egy normál adagot, magam elé tettem a többit. Tetszett, hogy minden apró figyelmesség ilyen meglepettséget vált ki belőle. Puszit nyomva arcára kezdtem neki az isteni tésztának. Tényleg imádni fogok itt lakni. És ha minden jól megy talán soha nem kell elmennem innen.