Előkészületek

Otthon ahhoz is alig volt energiám, hogy lezuhanyozzak, mégis még csak most kezdődött ennek a hosszú napnak a neheze. Frissen, még nedves hajjal dobtam vállamra a vállfán lógó ruháim és minden szükséges smink és hajhoz való dolgot, ékszert a táskámba dobáltam. Késésben voltam hála a reggelnek, kissé szétszórva szaladtam húzni a cipőm. Jongin kényelmesen sétálgatott a nappaliban, irigyeltem érte.

- Várj egy kicsit! – kuncogott fel halkan mikor bekötve tornacipőm felegyenesedtem. Odasétált hozzám és függőlegesen csíkos fekete-fehér szoknyámon csavart egyet. – Na most jók a vonalak. – nézegette meg, tenyere pedig fenekemre siklott, szemem forgatva néztem fel rá. – Délután találkozunk. – mosolyodott el és finoman megcsókolt, bár rohantam, úgy döntöttem ez egy halaszthatatlan és elengedhetetlen dolog, így nem kapkodtam el ezt a csókot, hanem rendesen viszonoztam.  Azután viszont kirohantam az ajtón, hallottam még nevetését, de most nem foglalkoztam vele. Majd visszakapja még. Vagy nem, ahogy a szerencséjét ismertem.

Utam felénél beláttam, hogy sokkal, de sokkal hasznosabb lett volna megkérnem Taemint, hogy jöjjön el értem, bár fogalmam sem volt, ő milyen állapotban van a legénybúcsú után. Őt ismerve most talán egy kádban aludt valahol, vagy a medencéjük közepén, egy gumimatracon.

Kifulladva fékeztem le Hyominék előtt és még el se érte ujjam hegye a csengőt, valaki kinyitotta bentről az ajtót. Kiderült, ez a puszta véletlen műve, Mrs. Lee mosolygott rám, mikor észrevett a lábtörlőjükön.

- Eubin kedves, Hyomin vár! – mosolygott és félreállt az ajtóból.

- Köszönöm szépen! – hajoltam meg kissé és lerúgva cipőm beszaladtam a nappaliba. Azonban a helyiség üres volt. Halk hangok szűrődtek be a hátsó kertből, így óvatosan lepakoltam és arrafele indultam, amerre a többieket sejtettem. A medence partján állt a női tömeg és egy türelmetlen, már-már dühös Hyomin, kíváncsian oldalogtam mellé. – Mi történt? – néztem fel rá. Rám nézett, majd halványan elmosolyodott, de nem tetszése hamar visszatért arcára és állával a medence fele bökött. Lee Taemin egy hatalmas matracon lebegett, az igazak álmát aludva. Fogalmam se volt hogyan fordulhatott meg a fejemben, ha ennyire elképzelhető dolog volt ezek szerint.

- Nem tudjuk, hogyan szedjük ki onnan és fogalmunk sincs, a többi pasi hol lehet. Jongin…?

- Ott volt reggel a próbán. – bólintottam. – Kifejezetten összeszedett volt, szóval nem tudom ő hol aludhatott.

- Valamelyik hálóban, reggel, vagyis hajnalban láttam elmenni. – szólalt meg az egyik kotnyeles barátnő. – Kíváncsi volnék melyik koszorúslányt sikerült becserkésznie. Akármilyen helyes, akkor is Hyomin exe. – kuncogott fel kissé rosszindulatúan.

- Én tudom melyik koszorúslányomat cserkészte be. – kuncogott fülembe barátnőm nagyon halkan, mire oldalba könyököltem, majd lehúztam a cipzárt a szoknyámon és Hyomin kezébe adtam a kis ruhadarabot. Beletűrt ingem eltakarta a fenekem, így nem volt okom zavarban lenni, egyébként is csak lányok voltak körülöttem. Határozottan lépkedtem a medence lépcsőjéhez, majd belegyalogoltam az éjszaka egészen lehűlt vízbe, hogy egyenletes tempókkal a matrachoz ússzak és a víz alá bukva hatalmasat taszíthassak rajta. Csobbanás, kapálózás és szörnyű hangos vihogás fogadott, mikor felbukkantam a víz alól. És egy értetlen, kissé riadt Taemin. Kerek szemekkel nézett körbe, majd tekintete megakadt rajtam, miközben lassan realizálta a helyzetét.

- Teee! – mutatott rám víztől szemébe lógó haját hátracsapva és mielőtt elmenekülhettem volna, elkaptam kezem, majd a víz alá nyomott.

Hosszas birkózás vette kezdetét a vízben, amit mindenki némi szurkolással támogatott, a hölgyek többségbe természetesen Hyomin rettentő jóképű bátyját pártfogolta. De nem voltam ám olyan könnyű préda.

- Gyerekek! Mi ez a hangzavar? – a ház úrnőjének rosszalló hangjára mi, rendbontók is megdermedtünk a vízben.

- Üsd Bini! – harsant Hyomin kiáltása a csendbe, majd elpirulva, a kezében lengetett szoknyát leengedve meredt édesanyjára.

- Már megint ti ketten? Borzasztóak vagytok gyerekek. – tette csípőre kezét és végigmért minket. Taemin egy rettentő sármos vigyorral rendezte le helyzetét és szorosan magához ölelt. Képtelen voltam elhinni, ez a viselkedés még mindig beválik nála. – Gyertek ki a vízből mielőtt Bini megfázna!

- Az nem is fontos én megfázok-e? Hát így törődsz a fiaddal?

- Fiam? Hol? – felkuncogva böktem hasba Taemint, csak megforgatta a szemét és karjaiba kapva elindult ki a vízből.

- Őszintén örülnék, ha ezt most Jongin látná. Szeretnék az idegeire menni, ameddig még van türelme hozzám és csak orrba vág, de nem ás el.

- Idióta vagy. – forgattam meg a szemem, miközben lerakott Hyomin előtt.

- Tudom. – engedte meg magának az eddig látott legidiótább vigyort és elindult befele, vizes lábnyomokat hagyva maga után. – Hölgyeim. – hajtott fejet ingét kigombolva, azon csodálkoztam, senki sem kapott orrvérzést a piruló lányok közül.

- Ők miért nem látják, hogy idióta?

- Mert buta libák. Jongin is tetszik nekik – kuncogott fel Hyomin – amivel egyébként nincsen baj. – mentegetőzött gyorsan. – Csak nekik nem azért tetszik, mint neked.

- Honnan tudod?

- Még senkivel sem láttam olyannak, mint veled, onnan tudom. – kuncogott fel. – Mindamellett, hogy ügyetlen, és tanácstalan mindenben, eszméletlen boldog. Minden az arcára van írva amint elkezd rólad beszélni. – nevette el magát halkan. – Gyere szárítkozz meg, azután el kell kezdenünk készülődni. Ennyi lányt kipingálni és rendesen felkészíteni mindenkit…

- Tényleg, hogy tervezted ezt csinálni? – indultam el befele mellette.

- Nos, ami azt illeti, ezért van itt Taemin. Ugyan nem tud sminkelni, azt kiválóan látja, mit kell hozzáadni valakihez, hogy tökéletesen mutasson. Szóval ő mondja, anya és én pedig csináljuk. A hajakat viszont szeretném rád bízni. Kicsinek is ügyes voltál, és amilyen hajakat magadnak tudsz csinálni… irigyellek. – elmosolyodtam és elfogadtam a törölközőt, amit a kezembe nyomott. – Amíg lezuhanyozunk, egyél valamit. Gondolom a fiúk is hazaérnek lassan majd. Jongin mikor jön?

- Dél után valamikor. – bújtam vissza szoknyámba fürgén.

- A tánccal minden rendben? Nem igazán festettek okésnak tegnap.

- Megvagyunk, minden rendben lesz. – mosolyodtam el.

- És még valami. – fordult hátra, miközben kifele tessékelt a fürdőből. – Miért késtél ma reggel cicus? Te vagy az, aki mindig pontos. – vigyorodott el, arcomra pedig máris kiült minden, aminek nem kellett volna. – Úgy tudtam! – nevetett fel – Nagyon büszke vagyok ám rád. – ölelt meg és hatalmas puszit nyomott arcomra, majd becsukta előttem az ajtót.

A törölközőt szorosan magamra fogva totyogtam a konyhába, Taemin ült a pultnál egy törölközővel a fején. Riadtan kapta rám tekintetét, majd felsóhajtott.

- El se hiszed milyen stresszes ennyi nővel egy házban. Még valaki megkérdezi, hogy szerintem lehetne-e modell karrierje az én szárnyaim alatt és öngyilkos leszek.

- Ugyan, nem hagynál itt. Sem anyu főztjét. – telepedtem mellé, mire csak bólogatott.

- Bölcs szavak egy bölcs és apró tündértől. Kérsz enni?

- Csak egy kakaót kérek. – elmosolyodva szalutált, majd felállva nekilátott a kakaómnak. Taeminnél jobban senki sem tudta elkészíteni a hatalmas bögrényi italt.

- Egy kakaó életem első számú nőjének. – rakta elém a bögrét elmosolyodva és puszit nyomott az arcomra. Csak a szerencse lehetett ilyen kegyetlen, hogy az egyik vendég hölgyike pont besétáljon a konyhába. Ledöbbenve, felháborodott hápogással méregetett minket. Taemin csak megadó sóhajjal mellém omlott és folytatta az evést. – Mondtam. – motyogta tele szájjal. Ártatlan tekintetet meresztve a lányra, lassan belekortyoltam a kakaómba.

***

Szerencsés voltam, hogy kényelmesen összeszedhettem magam az elmúlt huszonnégy óra után, egy hosszú erős kávé mellett a reggelre gondolva éledtem fel teljesen, és csak mosolyogni tudtam. Soha nem hittem volna, hogy a dolgok ilyen koncepcióban valaha megtörténhetnek. Magamnak is gáz volt beismerni, hogy pár éve, mikor még iskolás voltam, nagyon is csábított a gondolat, hogy esetleg az iskola tánctermében ilyesmit csináljak. Most viszont tényleg úgy éreztem, hogy nem számított hol vagyok. Azt szokták mondani, hogy az ember tudja, mikor eljön az ideje. Nem bántam volna, ha Bini esetleg tud itthonra időzíteni, de nem érdekelt, hogy a színház használaton kívüli tánctermében voltunk. És ahogy kávézgattam, kezdett világossá válni tudatomban, hogy életem értelmével tényleg egy tükrökkel teli táncterem padlóján szeretkeztem először, bármiféle szégyenérzet nélkül.

- Biztos, hogy nem vagyok normális. – motyogtam, miközben felvettem telefonom. Taemin ugyanis úgy döntött, életjelet ad magáról.

- Miért nem vagy normális?

- Úgyse találnád ki, szóval hagyjuk. – ráztam meg a fejem, lehunyva a szemem.

- Várj, használom a telepatikus képességeim! Vettél egy kecskét.

- Taemin…

- Kevés? Akkor vettél egy kékre festett kecskét leborotválva.

- Taemin…

- Oh ne már, így befuccsol a dekóderem. Túl sok negatív energiát sugárzol. Nem, várj! Élesedik a kép, már tisztán látom, oh ne nem akarta tisztán látni! Miért nem mondtad el, hogy végre sikerült lefeküdnöd vele? – félrenyelve kávém próbáltam rendezni magam, az álmossággal már nem volt problémám.

- Biztos vagyok benne, hogy Bini nem mondta volna el neked, tekintettel a körülményekre.

- Oh nem, Hyomin volt. Várj, milyen körülmények? Mit csináltál te kis huncut?

- Taemin, leteszem!

- Gyere át, egyedül nem bírom ezt a sok nőt!

- Miért mennék át?

- Mert itt van Bini. Vizes, teljesen átlátszó ingben…

- Senki sem engedte meg, hogy nézd! Adj tíz percet és megyek. – sóhajtva nyomtam ki és az asztalra borultam. Tényleg el kellett volna kezdenem készülődni, de csak a reggelre tudtam gondolni és álmodozva üldögélni, mint aki teljesen beállt.

Nehézkesen szántam rá magam egy gyors zuhanyra, majd pólót és farmert húzva fogtam a Bini által előre kikészített ruhám, majd bezárva a lakást, elindultam a Lee família székhelye felé.

Nem tudom mit reméltem, mikor becsöngettem, egy idegen lány nyitott ajtót köntösben, a fején turbánnal, majd megpróbált elbűvölő mosolyt varázsolni arcára. A kettő valahogy nem működött együtt. Óvatosan oldalaztam be mellette az ajtón és Bini ismerős kis cipője mellett hagyva a sajátom, Taemin keresésére indultam.

A fenti nappaliban találtam meg mindenkit, Hyomin és az édesanyja egy-egy lány előtt ülve sminkelték őket barátom felügyelete alatt, kedvesem pedig egy törölközővel a vállán egy már kisminkelt lány hajával babrált, ajkai közt több hajtűt szorongatva, mint a megengedett nullával egyenlő mennyiség. Zsebre dugva kezem sétáltam Taemin mellé és átkaroltam vállát. Csak finoman oldalba bökött, miközben tovább irányította a munkafolyamatokat.

Egy idő után meguntam az idegen szavak hallgatását és átszelve a nappalit, Binihez sétáltam. Leguggolva mögé átöleltem kis derekát és állam vállára fektettem.

- Segíthetek valahogy?

- Vevél i e fűt… - összeráncolt szemöldökkel próbáltam értelmezni a motyogást, majd megvilágosodva kihúztam egy tűt ajkai közül. Megmozgatta mutatóujját, így odaillesztettem a saját ujjam, ő pedig kibogarászva a tűt markomból, elrejtette a mogyoróbarna tincsek közé.

- Egyébként hogy lettél ilyen vizes? – kérdeztem, mikor elfogytak ajkai közül a hajtűk és apró, fehér virágokat kezdett beleilleszteni a nagy, számomra bonyolult hajfonatba.

- Taemin egy matracon aludt a medence közepén lebegve, kihagyhatatlan alkalom volt. – halkan felkuncogva nyomtam orrom arcának.

- Sehun és én hagytuk ott tegnap este. Köszönet a befejezett munkánkért. – éreztem, ahogy néma nevetéssel megrázkódik, elmosolyodva öleltem át szorosabban.

Hogy beszélgethessek vele, miközben a frizurákat gyártja egymás után, tartottam neki a hajtűket. Így neki is könnyebb volt dolgoznia.

- Jongin! – kezdett hadonászni Hyomin, mikor sminkelés közben észrevette jelenlétem és a fekete szemceruzával egy vonalat szántott az aktuális lány arcára, Taemin erőteljesen vágta homlokon magát és elsietett sminklemosóért. – Taemin ad hajszárítót, segíts Bininek megszárítani a haját, mert sosem készülünk el! – engedelmesen egyenesedtem fel és Taemin után igyekeztem a fürdőszobába.

Igazság szerint rettentő szórakoztató volt a délelőtt, ahogy figyeltem a nyüzsgést, miközben a kis tündérem haját szárítgattam szárazra. Egy idő után Hyomin Taeminnel a sarkában hozzánk sétált és bátyja parancsait követve elkezdte kisminkelni Eubint is. Sokszor láttam már kisminkelve a munkánk miatt, de reménykedtem benne, hogy szolidabb arcfestést kap, mint a többi lány. Taemin szerint egyébként is tökéletes arca volt. Én pedig tökéletesen egyet tudtam érteni barátommal.

Amíg Hyomin volt sminkelés alatt, segítettem kedvesemnek megcsinálni a saját haját, bár úgy éreztem, csak terhére vagyok, mosolyogva elfogadta minden segítségem, én pedig lelkesen ugráltam körbe.

- Igazán gyönyörű vagy. – öleltem magamhoz óvatosan, mikor feltápászkodott kicsit a puffról, amin üldögélt idáig. – Nem tudom, hogy fogom így kibírni ezt a napot. Már tönkretenném a sminked és agyon csókolnálak. – halkan nevetve, rosszallóan ingatta meg fejét és mellkasomhoz bújt, ameddig Hyominra várt.

- Mennem kell segíteni öltözni a menyasszonynak mostmár. Lassan jönnek a vendégek, szóval ti is öltözzetek fel! – parancsolt rám és Taeminre, engedelmesen vonultunk el mi is.

Úgy éreztem a vendégek közt topogva, egy-egy valakivel kezet fogva és bemutatkozva neki, mintha az idő megállt volna. Folyamatosan a lépcső fele nézelődtem, de tudtam, a többi koszorúslánnyal ellentétben Bini majd csak a menyasszonnyal jelenik meg. Pedig csinosak voltak a törtfehér ruhák, az egésznek egy tavaszi görög összejövetel nimfákkal hangulata volt Taemin szavaival élve. Csak az én apró kis nimfám nem volt hajlandó megjelenni végre.

- Komolyan, mi tart már ilyen sokáig? – nyafogtam halkan, szorosan Taemin mellett állva. Halk kuncogást kaptam válaszul és finoman csuklóm köré fonva ujjait, biztatóan megszorította.

- Kitartás! A szertartás után egész este lesz időd vele lenni. – válaszolt halkan, rettentő türelemmel véve az én rettentő kevés türelmemet. Valaki azonban meghallotta szavait, ugyanis egy hölgy mosolyogva érintette meg vállamat.

- Maga a vőlegény? – elképedve meredtünk rá Taeminnel, majd nem teljesen épelméjű barátom elnevette magát.

- Nem, én csak a koszorúslányom várom. – mondtam végül halvány mosollyal, mire zavartan oldalgott el a középkorú nő. – Jesszus, ez még viccnek is rossz volt. – sóhajtottam fel, mikor ismét kettesben voltunk.

Nem tudtam mennyi idő telt el, mikor Hyomin végre megjelent édesanyja mögött a lépcsőn, sarkában Binivel, aki csokrát hozta. Mindenki megtapsolta a valóban gyönyörű menyasszonyt, köztük én is, azonban tekintetemet az apróságra függesztettem mögötte. Nagy szemeit hangsúlyossá tette a Taemin parancsai alatt történő sminkelés, ajkai pedig egész halovány mályvaszínt kaptak csak, teljességgel természetesnek festett így is. Hálás voltam érte barátomnak.

Amikor Hyomint mindenki körülvette, odaoldalogtam kedvesemhez és gyengéden átkaroltam derekát. – Ugye tudod milyen gyönyörű vagy? – suttogtam fülébe, éreztem, ahogy jobban oldalamhoz simul, ajkain pedig halovány mosoly játszott. – Soha nem hittem volna, hogy egy napon majd így állunk itt Hyomin esküvőjén. Mindig úgy gondoltam, én leszek a vőlegény, ha erre a napra gondoltam. De azt hiszem a szerencse most is mellém állt.

- Szerencsésebbnek érzed magad velem? – lenéztem rá furcsa hangja hallatán, elképedve meredt fel rám, mire felnevettem.

- Milliószor szerencsésebb vagyok veled, mint valaha bárki mással lehetnék. – suttogtam közel hajolva hozzá és füle mellé nyomtam egy csókot arcára, hogy ne tegyem tönkre csinos kis sminkjét. – Nagyon szeretlek.

- Hé, hé! Ez itt az én boldog esküvői napom. Az ex-pasimhoz és a legjobb barátnőmhöz beszélek. Gyerekek, ma én vagyok a középpontban, ezt majd otthon. – elnevettem magam Hyomin reklamálásán, akárcsak a többi vendég. Boldog mosollyal nézett minket, miközben belekarolt vőlegényébe, hogy elinduljon a kocsihoz. – Gyönyörűek vagytok együtt gyerekek. – mondta végül meghatva és elvette Binitől a csokrot. – A házasságkötő teremben találkozunk, jók legyetek! – lépkedett el mellettünk, mi pedig kéz a kézben követtük Taemint a kocsihoz, Sehunnal a sarkunkban.

Úgy éreztem rettentő hosszú lesz még ez a máris rettentő hosszú nap.